Pogimus Maximus VS Kabamactatus Böfögus

Üdv Kedves Olvasók!

Mostanában kicsit elhanyagoltam a klubélet dokumentálását, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy nem történt semmi az elmúlt hetekben. Trehány módon hagytam, hogy sodorjon magával az ár, és egy lélegzetvételnyi időm sem volt arra, hogy ezeket az amúgy fontos eseményeket a blogra felfirkantsam.

Ave Pogi! Azaz... Hail Caesar!

Röviden tehát, mik voltak a főbb események a legutóbbi bejegyzés óta:
- Február 28-án vendégségben voltam Berecz Zoli kollégánál, ahol találkoztam az összes Forge-os kollégával, és kellemes megbeszélést tartottunk világuralmi terveinkről és a finom hotdogról (na meg a meggyes finomságról).
- Február 29-én hatalmas 40K és Malifaux-mulatság volt, majd egy hétre rá Exivel ismét Malifaux-meccset nyomtunk, ahol Tara, a túlvilági dimenziók hírnöke csapta szét kicsit a mocsári gremlineket. Képeket majd rakok fel, ha a memóriakártya olvasómat visszaszereztem, nagy sietségemben ott felejtettem ugyanis a klubhelyiségben, amire Lyman kolléga vigyáz most.
- És ami a mai nap szempontjából a legfontosabb, végre megtörtént az első, hivatalos Hail Caesar kezdőnap, ahol Pogi szorgalmát osztatlan figyelmemmel, részvétemmel és támogatásommal értékeltem.

Szóval mi is az a "Hail Caesar"?

A Hail Caesar (röviden: HC) egy történelmi terepasztalos, (szerencsére) egyáltalán nem kompetitív, inkább barátságos nagyobb léptékű összecsapásokhoz is használható, haladó szintű terepasztalos stratégiai szabályrendszer a Warlord Games cégtől, méghozzá 28 mm-es (és mellesleg nagyon szépen kidolgozott) figurákkal.

Pogi nagyon sokat készült rá, fordítást is készített magának papíron, és a szabályok ismertetése után íme egy rövid pro- és kontra lista Tőlem, utána pedig a Zirriannal beígért poénos Battle Report.

Fehér hatalom... azaz a festetlen Britonok :)

Ami szerintem nagyon jó a HC-rendszerben:

1) A 28 mm-es figurák gyönyörűek, kidolgozottak és használhatóak simán Kings of Warban is (Kingdom of Men)
2) Nagyon hasonlít a rendszere a KoW-hoz és a Fantasyhoz, sőt, még 40K-ból is vannak benne bizonyos elemek (pl. rohamozóra rálövés)
3) Minimális randomitás van benne, igazából a parancsok sikerére kell dobálni, a többinél pedig csak a találatra és a védelemre (ami itt morál) kell a kockákat hajingálni. Fix a mozgás, mindenkinek ugyanannyi és nincs random rohamtáv.
4) Nem kell hozzá 23 ezer, 4 féle színű kiskocka, egyszer sem volt olyan, hogy 9-nél több kockát kellett volna eldobnunk. Szóval aki utálja a 40K és a KoW-ban a 25*3 támadást kidobni, az itt fellélegezhet.
5) Történelmi játék, annak minden előnyével: könnyen megszerethető, balanszolt listák, ókortól középkorig szinte bármilyen sereggel kompatibilis és a lurkóknak is bátran lehet mutogatni fesztiválon.
6) Nincsenek agyonbonyolított listák, igazából minimális matekkal össze lehet hozni egy sereglistát az opciók tengere nélkül.
7) Parancskiadásos alapú a játék, azaz előre el kell mondani, megyik Division-nel mit akarunk csinálni, és ha már kiadtuk a parancsot, azon nem változtathatunk.
8) A generális beszállhat egy egységbe közelharcolni vagy gyülekeztetni őket, viszont az ellenségnek ha szerencséje van, akkor ki tudja onnan kardozni. Ha meghal a generális, a helyére (10"-en belül) beugrik a helyettese gyalog vagy lóháton, aki ugyanazt tudja, csak eggyel kevesebb vezetési értékkel. Ha ő is meghal, akkor a következőt, akinek szintén eggyel kevesebb, és így tovább, egészen addig, amíg a végén már a tábori szakácsot rakják be hadvezérkedni. :D
9) Tökéletesen kikapcsolja azokat a veteránokat (mint én), akinek már a töke tele van a kompetitív fantasy agyatlanul tápolós kockadobálásokból.

A Lazio focicsapattal ellentétben ma pirosban játszanak az olaszok. Höhöhö!

Ami viszont nem annyira jó a HC-rendszerben:

1) A 28 mm-es figurák drágák, az 1:72-es figurákhoz képest legalább 3-szor annyiba kerülnek.
2) A szabálykönyv kaotikus, aki csak ismerkedik a szabályokkal, annak feltűnhet, hogy semmilyen logika vagy ésszerű elképzelés nem volt a tartalomjegyzék felépítésénél, egy adott szabály szinte bárhol lehet...
3) Piszok bonyolult elsőre, bár nagy vonalakban hasonlít a KoW-ra, de a fázisok, a találat, a módosítók jól meg lettek kavarva (erről is lentebb). Aki most kezd a hobbiban, és nem jól megy neki az angol, az felejtse el ezt a szabályrendszert, mert bele fog törni a bicskája.
4) Nem sokan játsszák, Magyarországon még senkiről sem hallottam, hogy ezzel foglalkozik rajtunk kívül. Aki ezzel nem ért egyet, az írjon bátran a kommentbe.
5) Mai ifjúságot annyira nem köti le, mert nincsenek benne sárkánydisznók, mocsokkoboldok meg nyúlvarázslók. Szóval nem az a tipikus játék, amivel be lehet lasszózni az embereket.

Szóval összességében 9 mellette, 5 ellene, azaz 9-5=4, és 10-ből 4=6. Szóval számomra a 10-ből 6 pontot ér, de bízom benne, hogy nagyobb seregekkel és több tapasztalattal fel tudjuk tornázni ezt akár 8-ra is. :)

Rókák VS Jegesmedvék, Piros-fehér hajrá Loki!

Következzék hát a képes csatajelentés!

A sztori:
Claudius római császár koma unván, hogy a Szenátusban állandóan kicsúfolják, hogy a szolgái állandóan csak olajbogyós tonhalas szendvicset csomagolnak neki uzsonnára, éktelen haragra gerjedt, és felcsattanásában elhatározta, hogy meghódítja a ködös-vizenyős északi Albion szigetét. Össze is verbuválta a légióját, majd felkérte a kocsmában falat támasztó Pogimus Maximus vezért, hogy rúgja szét északon a britonok vaddisznószagú hátsóját. Pogimus Maximus nem is tétovázott sokáig, és útnak indult messzi útjára. Mikor megérkeztek a tengerpartra, nem sejtették, hogy a híresen nagyot böfögő Kabamactatus Böfögus, Caractacus briton törzsfőnök helyi határőre (és a serivó verseny örökös rekordtartója) már várta az olasz bevándorlókat... Előreküldte hát felderítő csapatát, és meghagyta nekik, hogy akármit is tegyenek, ne merjék beengedni őket a déli Kabatuvellauni territóriumba beszivárogni őket. Az kéne még csak, hogy a törsi civakodások mellé még a pizzaképűek is idemásszanak. Kezdődjék hát a csata!

Itt nem gyüttök át! Kajabálta Kabamactatus a közeledő délieknek.

"Lassan lejár önmagasztalásod ideje … Briton."

„A halál mindenkire rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog. Vagy hozzávág egy pilumot.”

ROHAAAAM! (A britonok nem hallottak meg a parancsot, elrontottam a vezetési értéket. Így a rómaiak csattantak be először....)

Üsd a fejét, nyesd a lábát! Nyöörrg! A disznósajtééééért!

A britonok és a rómaiak felváltva vesztették és nyerték a közelharcot, nyomták egymást előre, majd hátra... Majd újból előre, és hátra... A rómaiak hiába zárták össze soraikat, a britonok lándzsái utat találtak maguknak a puha húsba!

A római íjászok (balra fent) hiába lövöldözték a barbár skirmishereket, azok nem adták magukat. Pogimus belevetette magát a harcba, és lekaszabolt fél kézzel 3 barbárt is! Végül azonban a barbár csürhe staminája elérte az alapértékük dupláját, azaz hazaindultak gombászni...

A római légiós kohort sem bírta tovább a sarat, a parittyások hazakergették őket, Pogit pedig magával ráncigálták a római táborba. A meccs végét pedig egy kicsit monoton íjászos-parittyás párbaj törte meg, de a végén a britonok hazamenekültek, és a maréknyi íjászcsapat bevonulhatott az északiak falujába. Folyt. köv!

Üdv:
Kaba