2016. április 26., kedd

Harc az Ybona bolygóért (Füzesabony) 5. rész

Üdvözlet Minden Kedves olvasónak!

Ahogy Serrath klubhonfitárs blogján is olvashattátok, lezárult az első KMCS (Kelet-Magyarországi Csapatverseny) első fordulójára a nevezés, sőt, maga az esemény is mostantól a boldog múlt részét képezi. Én azok között a szerencsések között tudhatom magam, akik részt vehettek eme remek rendezvényen, és nagyon jól éreztem magam. Három csatát is játszottunk aznap, és mivel nem szeretem a regény hosszúságú blogbejegyzéseket, három kényelmesen megemészthető részre osztottam fel a beszámolómat. Íme az első rész!






Korán reggel Lymannal a MÁV (Magyar Álomvasutak) szeretetére hagyatkoztunk, aki Csokonai Vitéz Mihály Lillájához hasonlóan csúnyán át is dobott minket a palánkon, ugyanis már a legelső állomásnál (Debrecen-Tócóskert) egy vágányprobléma miatt 30 percet voltunk kénytelen várakozni. Ezalatt elmélázva csipás szemmel a debreceni szégyenfolt, a Nagy Sándor-telep ork kuckóit vehettük szemügyre. Később pedig annyira elbeszéltük az időt, hogy Tiszafürednél elfelejtettünk leszállni, így szegény Exi értetlenül, de kitartóan megkeresett minket Poroszlón, ahonnan tovább közlekedtünk a célállomás, Füzesabony felé.

A város tengernyi látnivalóinak ellenére (*irónia) könnyen megtaláltuk a Közösségi Házat, ahol Serrath koma már mosolyogva várta a későn (9:04) befutott debreceni csapatot. Hogy a miskolciak hogy értek oda korábban, az mai napig homály számomra, de szerintem Grosh kolléga sárga Land raiderének üzemanyagában van a titok nyitja.

Közeleg a debreceni kontingens a célpont felé!

Ádám köszöntött mindenkit, készítettünk egy (még) józan csapatképet, majd kezdetét vette a móka. Átadtuk az ajándékokat és felragasztottam gyurmanccsal a táblára az összesorsolt csapatok ikonjait. Ezeket a vicces, színes kis rajzocskákat meglepetés gyanánt készítettem, és tapasztalataim alapján tovább növelték a baráti találkozó hangulatát. Ezeket a rajzocskákat emlékbe mindenki hazavihette az igényesen kinyomtatott emléklapok mellett.



Serrath blogja:
http://warhammer40k.blog.hu/2016/04/24/tegnap_azaz_kmcs

A rajzok innen tölthetőek le INGYEN:
http://kabaman.deviantart.com/gallery/53512545/Warhammer


Ezután következtek a csapatok bejelentése. Én Szabó István kollégával alapítottam meg a "Kaba Abonyi Kemények és István", azaz a "KAKI" nevezetű formációt. A Tiranida-Sötét Elda párossal mi alkottuk a rendezvényen az egyetlen Xeno, nem energiapáncélos assault formációt. Gyííeessz, vesszen a Birodalom! Amúgy Istvánnal először a miskolci makettfeszten találkoztam, akkor az emberek oldalán harcolt az orkjaim ellen, szóval örültem, hogy újra találkozhatunk, nagyon szimpatikus wórgémör apuka ő.



Az első meccset a messze híres Loresh komával és debreceni földimmel, Lymannal nyomtuk. Sajnos ők pont a mi ellentéteink voltak, full lövős-parancsolgatós Tau és Astra Militarum. Nagyon gyorsan szétkapták a génorzóinkat, és full megalázós közelharcban Lyman koma Warlordja, a Company commander pofáncsapta a Broodlordunkat. Másik oldalon a két Raider lett kipukkantva, majd az abból kipotyogó, kényelmesen cammogó (futásra 1-est dobtam a Wrackoknak és a Bosziknak is, hiába a fleet a wycheknél) utasokat pedig Tarantino rendező ízlésének megfelelően véres húscafatokká lőtték a Crysis battlesuitok és Tibi meltás veterán osztaga. Végül beértek és megölték Kabakulusz homonkulusz warlordot, az objektívát foglaló egységünket, és egy teljes anális erőszakos megszégyenítés után 8-0-ra vitték a meccset. Nem a legjobb kezdés, de örültünk, hogy a többiek serege nem full lövős. :)
Szóval no Offense Loresh és Lyman (L&L) csapat, de ez tényleg a kő-papír-olló szabályai alapján lett lejátszva, és Ti voltatok a kő, mi meg a kicsorbított olló...

A csata képei:
https://drive.google.com/folderview?id=0Bxh10ojdfdA_UzN3eVZIT3lMN1k&usp=sharing

A sztori


Amikor Abony fosztogatói megérkeztek a hiperkapun keresztül, tudták, hogy nincs sok idejük, mielőtt a könyörtelen lila páncélos Last hatred (EXI) fajtársaik megérkeznek, ezért kétségbeesetten rohantak, hogy egy szövetségest kerítsenek maguknak. Az emberi Birodalom és a Káoszfertőzött seregek szóba sem jöhettek, viszont az űr fenevadai, a tiranidák ideálisnak tűntek. Kabakulusz ezért elővette dögletes parfümeit a cirkálói oldaláról, sorba állította katonáit és mindenkit befújt a híres Iszály Mihály Nút Dizés kölnijével, természetesen gonoszan elrikoltozott sátáinsta locsolóversek kíséretében. 

Ekkorra a lerobbant gyárépületből  a hipertérkaputól nem messze már szivárogtak is a termagauntok, ám a döglött csivava illatot szagolván teljesen megzavarodtak, és a tiranida harcosoktól kértek tanácsot. A harcosok hosszas morgás és krácsolás után úgy döntöttek, az előttük álló két (és több) lábú emlősök valószínűleg egy erősen deformálódott génorzó kultusz tagjai lehetnek. Úgyhogy lányos zavarukban a génorzók udvarolni kezdtek a karcsú boszorkányoknak.
Már éppen a francia puszinál jártak, amikor a távolból trombitaszó és Tau Vocal trance technó hangjai csattantak fel... A gyáripar túlsó végében kimérák és hatalmas manga robotok tűntek fel, és láthatólag nagyon jól érezték magukat a diszkópartin.
- Menjünk, és csatlakozzunk... - mondta Kabakulusz, és megindult a támadás...

Folytatása hamarosan következik!

Üdv:
Kaba

1 megjegyzés: