2016. október 18., kedd

KMCS3 4. fejezet - Abiit, non obiit

KMCS3 4. fejezet - Abiit, non obiit (Eltávozott, de nem halt meg)

Üdv Kedves Olvasók!

Ahogy nemrégiben ígértem, következzen egy újabb (valószínűleg az utolsó) kedvcsináló a KMCS3, azaz a Kelet-Magyarországi Csapatverseny harmadik fordulójához, mely ismét a Kolmics planéta véráztatta ipartelepein játszódik…





A kegyetlen, zord és sötét 41. évezredben az emberiség a kihalás szélére került. Az Istencsászár zászlaja alatt csoportosulva az emberi Birodalmat minden oldalról veszedelem fenyegeti, és az összeroppanástól csak egyetlen dolog védi meg, hogy az idegen fenyegetés is belülről marja magát, akárcsak egy felettébb rosszindulatú és önpusztító rákos betegség. 



A galaxis keleti peremén is dúl a szörnyű vérontás, és a sok-sok jajveszékelő világból egy bolygó különösképpen kiemelkedik, mind a háború mértékét és brutalitását tekintve. Ez nem más, mint a Kolmics-bolygó, mely a háború kezdete előtt emberek millióinak adott munkát, fedelet, megélhetést, és - ami mind körül a legfontosabb -  Reményt. Ez a planéta mindig is kulcsfontosságú szerepet játszott a Birodalom keleti peremén, a nap huszonnégy órájában serényen dolgozó gépek és az azokat markoló kőkemény fogású kezek töretlen szorgalma bőségesen ellátta a hadjáratokat fegyverekkel, nyersanyaggal és munícióval. Ezért a Kolmics mindig is elsődleges célpontnak számított a szektorban, és a legutóbbi borzalmas mészárlásban sok ártatlan, birodalomhoz hű embernek kellett az életét áldoznia… Járulékos veszteségekként végezték csupán a terrai adminisztrátorok végtelen, monoton jelentéseikben.



A Kolmics még ma sem épült fel a hatalmas invázióból. Még csak fel sem tudott lélegezni az orkok ellen folytatott purgálásból, mikor megérkezett a zöldbőrű idegenek második hulláma. A városok romjain még a kellemetlen szamártövis sem tudott elburjánzani, a talajt mindenhol hullákból kirakott, morbid szőnyeg takarta be. A zöldbőrűeket hamar követte a többi idegen förmedvény is: a tiranidák inváziós hadereje már a déli területeket marcangolta, akiket büszke gyermekekként tárt karokkal fogadták az undorító génorzó kultuszok. Valahol a mélysötét űrből a borzalmas káosz istenek küldöttei is megérkeztek, akiket nemsokára követtek a lélektelen és önző nekrontyrek. 

A Birodalom már készen várta őket. 



A Fekete Templomosok


Számtalan űrgárdista légió és Astra Militarum zászlóshajó körözött egymástól biztonságos távolságra a Kolmics felszínétől. Sokan már megízlelték a bolygón dúló harcok sós, vér ízét, mások még újoncként érkeztek meg a megtépett harcmezőkre. A számtalan veterán űrgárdista káptalanház és légió biztos volt abban, hogy elvesztett testvéreiket méltó gyászban részesítették, és sohasem feledik azt a hatalmas mértékű önfeláldozást, amit e szörnyű helyen vittek végbe. És, hogy halálukat fertelmes halállal torolják meg.

Sok bosszúéhes gárdista várta fogcsikorgatva az újabb összecsapást, de ezek közül a legendás harcosok közül bosszúállásban és az ezt követő vérengzésben magasan kiemelkedtek Fekete Templomosok voltak. Ők voltak a Birodalom ellenségeinek könyörtelen megtorlói, legyenek azok eretnekek, mutánsok, vagy szörnyszülött idegenek. A Fekete Templomosok megfogadták, hogy addig fogják szent kereszteshadjáratukat folytatni a galaxisban, míg az emberiség utolsó ellensége ki nem leheli a lelkét… 



Tankred marshall iszonyatos halálának hamar híre ment. Bár arról az asztropaták semmit sem tudtak, ki követte el a borzalmas mészárlást a Kolmicson szolgálatot teljesítő rendházon. Dühös Grosh nagyfőnök segítségére sietvén Kabai Kazimir, a Császár bajnoka szolgálatra jelentkezett. Miután kipurgálták a sok fényévre található Pandora kékbőrű, macskaszerű lakosságát az utolsó szálig, megújult erővel és hittel nekivágtak, hogy megbosszulják csatatestvérük elestét, majd az igazságszolgáltatások és az imák után felperzseljék az egész szentségtelen, istentelen planétát. És jaj legyen annak, aki útjukba merészel állni…

Október 22-én, azaz ezen a héten szombaton VÉR FOG FOLYNI! (Legalábbis a terepasztalon :))

1 megjegyzés: