2018. február 18., vasárnap

Triszfáren tündekisasszony esete a Gaz Gukkúkkal

Üdvözlet minden Kedves Olvasónak!

Ahogy a mondás tartja, nem létezik igazán jó fantasy történet a kényes, finnyás, ám nemes lelkű hegyesfülű nép, a tündék nélkül. A kelet-magyarországi kis KoW-rajongók csapata immár hamarosan abban a szerencsében fog részesülni, hogy a két éve folyamatosan íródó és fejlődő mini-univerzumunkba a nyugat-magyarországi elf királyság mellé érkezik egy kicsi, de egyáltalán nem jelentéktelen, szintén erdei kis csapat, akik a Kübb-erdő mélyén vertek tanyát... Következzék hát a Bölény-háború epilógusaként, és a nagy Fővárosi Ostrom prológusaként egy átkötő jellegű történet, Kabaman tollából és általa illusztrálva! 

Fogadjátok szeretettel!


Ősök Háborúja Után (ŐHU) 2018. februárKübb-hegység erdeje, egy titkos völgyben,Távol Ghaz Khazal fenyegető várától

Fhaornik Triszfáren mellkasa dagadt a büszkeségtől, mikor a leányának szervezett esküvőre érkezett rokonságot vizslatta. Bár tünde nemes létére nem kellett volna a szertartás lebonyolításával foglalkoznia, szívesen foglalkozott az elmúlt hónapban a családi ceremónia szervezési munkálataival. Ezek a kis apró-cseprő mindennapi feladatok lekötötték figyelmét, és így, ha csak naponta pár órácskára is, megszabadult a vállait nyomó iszonyatos terhektől. 

Aggasztó hírek sokaságáról értesült mostanában. Az északi hunnorvég orkok újra megindultak délnek, a fekete lelkű káosztörpék véres csatákat vívtak a brutális ogrék és déli csőcselék seregeivel, ráadásul Alkinisozoriaknaz emberi birodalma is aggasztó tétlenségbe süppedt. A sokáig tartó csend sohasem volt jó előjel az emberek birodalmában. Ráadásul messzi nyugaton uralkodó másodunokatestvére, Galathriel hercegnek is erősen meggyűlt a baja az erdeit fenyegető ogre zsarnokkal, a vérszomjas Borglárral.

Fhaornik gondjait tovább tetézték családi problémái is. Legidősebb fiáról, ki déli megfigyelőként és hírszerzőként szolgálta nemesi családját Csontgrád vár környékén, hónapok óta nem kapott hírt. Másik fiúgyermekét, aki mindig is beteges természetű volt, nemrégiben furcsa kór támadta meg, melyet legjobb kuruzslói és orvosai sem tudtak enyhíteni. Arról már nem is beszélve, hogy férjhez adandó csodaszép, ám szexuálisan erősen deviáns lányát nemrégiben félreérthetetlen szituációban érték tetten az emberi fertő városában, Nagycsécsen.

Szerencsére a hajadon leányáról, Krémiáról terjedő szaftos pletykák még nem értek el az ifjú vőlegény, Uláer Enbalár fülébe - legalábbis ő nem mutatta ennek semmilyen jelét. Bár jobban meggondolva, az Enbalár kisnemesi család vagyonáról (illetve annak vészes megcsappanásáról) szóló hírek alapján, a család egyetlen férfi utódját egy undorító nyálás trollhoz is hozzáadták volna kétségbe esett szülei a busás jövedelem fejében. 

Gondolatmenetéből a tünde vallási vezető szavai zökkentették ki. Hangos tapsolás közepette az szertartásvezető gratulált az ifjú párnak, majd átadta a mézédes jégbort a fiatal férjnek, ahogy a Kübb-erdei erdei elfek hagyományaihoz illik.

Ekkor azonban váratlan dolog történt.

Hatalmas durranás. Sikoltozás. Kék villámként egy hatalmas test csapódott be a pódium közepébe, és a tündéknek még feleszmélni sem volt idejük, mikor már Uláer vérbefagyva a fűben hevert. A hátán egy hatalmas, kék-fehér sárkányfajzat karmos csülke csücsült, agyaras, rút pofáján sátáni vigyor kanyarodott felfelé.



Az egybegyűltek pánikba estek, és hanyatt-homlok menekülni kezdtek a tisztásról. Fhaornik a családi díszőrség után kiáltott, de már elkésett. Hunnorvég orkok durva lándzsái meredeztek a zöld pajzsos testőrség hátából. A tünde nemes villámként ugrott fel a helyéről, és futva Krémiához szaladt. A tünde lány a sárkány pofája előtt állt sikítva. A pikkelyes szörnyeteg hátán egy sötétkék páncélba öltözött, albínó szörnyeteg egyensúlyozott. 

- Få henne! Spis ham i live! - bömbölte a fehérbőrű ork, és Krémiára mutogatott. A kék bestia vörös tekintetét a megözvegyült lányra szegezte, aki még mindig bénultan meredt a férjére. A sárkányfajzat két szökkenéssel előrelendült, majd hatalmasra tátva száját egyetlen mozdulattal, élve lenyelte a magatehetetlen tündérkisasszonyt. Krémia fel sem fogta igazán, mi történt vele, a hatalmas dög torkából rögtön a fenevad gyomrába került, ahol elfojtott jajveszékeléssel és keserű sírással hagyta el lelke e kegyetlen világot.

- Jeg håper du ikke har gjort det bra ennå, Gukkuk ... Kom igjen! - üvöltötte elégedetten a fehér bőrű ork, majd a sárkánnyal felröppent a levegőbe, újabb áldozat után kutatva. 

Ez volt az utolsó mondat, amit Fhaornik hallott életében, mikor futás közben elsötétült előtte a világ, és keserű orkbűz szagát érezte. Utolsó leheletével még elátkozta a zöldbőrűek népét, és lelke mélyén remélte, e szörnyű tett nem marad megtorlatlan...




ŐHU 2018 február, Miskóczia, AlkinisozoriaknazIsmét "Vicces Vőfély" nevű kocsmában...


A hagyományos alkinisozoriaknazi estebédidőnek még csak fél órája volt vége, mikor Kelike, az vidám virgonc városőr hetykén benyitott a Vicces Vőfély kocsmába. Aznap nagy mulatozásra volt kilátás, sörivó versennyel egybekötött zenés mulatságot rendeztek a helyi vedeldében, és mivel Kabicsa és Grotyi csak késő este végeztek a munkával, ötszörös baráti esküvel megígérte nekik, hogy korábban érkezik, és elfoglalja a kedvenc, szokásos helyüket a kitömött vadkan feje alatt.

Letelepedett hát a pulthoz. Kedvesen üdvözölte Blankácskát, a bögyös-faros kocsmárosnét, kikérte a szokásos Tevehúgyként csúfolt csapolt sörét, és természetesen most sem felejtette el illemből szemügyre venni a vendéglátó kisasszony gyönyörűen rendben tartott, és sokak vágyálmát képező dekoltázsát. Blanka nagyon jó hallgatóság volt, így Kelike szívesen mesélt neki a letűnt korokról, amiket még annó íródeák korában oktattak neki a miskócziai egyetemen. Éppen bele is akart kezdeni egy hosszabb monológba Sajóvámos történelméről, mikor váratlanul egy barna és zöld, szakadt göncökbe öltözött szőrös alak vágódott mellé a pulthoz.



- Ugyanazt kéremszépen, mint a polgárőr kolléga, kedves kis Pultosasszony! - mondta rekedten a déli kóbormágus, ki nagyon ismerős volt a mindent tudó Kelike számára.
- Szép jó napot kívánok Uram! Ön olyan ismerős nekem, ha már megszólíthatom... Maga volt a híres druida, ki Csontgrád várostrománál harcult vitézül?
- Én volnék - mondta a kicsit bandzsa, erősen állatszagú, de kedves mosolyú szakállas bácsika.
- Jajjj, hát én ismerem Önt! Galnozs haverom sokat mesélt magáról! Mondja, mi járatban erre? A vendégem egy italra, akármit is kér!
- Titkos küldetésen volnék, de mivel megbízom a tanult, okulárés katonákban, Önnek elárulom Fiam... A keleti Varang-Uruk betörése miatt repültem idáig sasháton... Szét is nyomtam az ülepem... Bizonyára értesültél arról, hogy megütköztek nemrég a Fehér Mancs szolgái a déli Kősereggel, és a Ghaz Khazal erdejéből Gyula városa felé visszavonuló Zöld Döglött Vérnyúl ogre klánnal...
- Igen, valóban hallottam róla - kortyolt bele Kelike a sörébe. Bár megjegyezte magában, arról eddig senki sem tudott, hogy az ogárok Gyula városa felé vették az irányt. Ez a mágus tényleg tudhatott valamit...
- Figyelmeztetni szeretném a népedet a veszély valódi kilétéről... Van valami, amit a Vezérednek feltétlenül tudnia kell, ha le akarjátok győzni a veszélyes Varang-Uruk hordákat...


- Hamarosan folyatódik - 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése