Üdvözlet!Ha minden igaz, ma (2012. május 23.) este nyolctól próbajátékra kerül sor Józsán, ahol Xearo kollégával kipróbáljuk az Eden skirmish játékot. A blogbejegyzés holnap frissítésre kerül, amelyben beszámolok, hogy tetszik-é Nekünk, avagy miért nem.
Hamarosan folytatódik!
[...]
Nos, a karrierista énem nem engedett haza tegnap este klubba... Illetve a projekt sincs most olyan státuszban, hogy csak úgy ott tudjam hagyni. Úgyhogy Wolfi szavaival (vagy nyígásával élve): nincs idő, nincs idő, menni kell, csinálni köll...
Cserébe, hogy ne menjen pocsékba ez a bejegyzés, bemutatok egy olyan terepasztalos játékot, amit garantálok, hogy senki sem ismert eddig. A játék hangulata nagyon egyedi, minden nemében különleges és egy igazi kuriózum. Sőt, a képen látható hölgyemények is a részük.
A Matriarch c. wargame valamilyen csoda folytán nem angol, nem francia, sőt, nem is az USA-ból való, hanem Puerto Rico-ból. 2002-ben látott napvilágot, Christian Lola kezdeti agyszüleményét Sanchez Figo öntötte a mai TTG formájába, ahogyan ma ismerjük. (Eleinte a játék a Matriarca nevet viselte.)
Történet:
A TTG skirmish játék központi szereplői a névhez hűen nem férfiak, hanem nők. Méghozzá nem is akármilyenek. A történet szerint a nem is olyan távoli jövőben, Krisztus után 2666-ban vagyunk (na jó, távoli, de még mindig közelebb van, mint 40000), ahol az emberiség továbbra sem találkozott sem más bolygók népességével, a globális felmelegedés sem tizedelte meg a lakosságot, de még atomháború sem dúlt. Viszont olyan helyzetek uralkodnak, mint a lengyel filmben, a Szexmisszóban (Seksmisja, 1984). Azaz a nők átvették az uralmat, és egy véres háború után a kemény férfinemet szolgasorba taszajtották.
De mint az ismert, a nők sem tudnak sokáig békességben élni egymással, ezért három nagy matriarchális nemzetre szakadtak. Az egyik nemzet a majdnem totális Anarchizmus tanait követi, melynek kiemelkedő alakjaik a trubadúrok és bárdok jövőbeli és death metál-os alakjai (őket lehet látni a képen). Ha őket választjuk, a csapatunk inkább fog hasonlítani egy metálcsapatra, mint egy seregre. A hangszerekkel harcolnak ezek a lányok, és kreativitásban a játék alkotói nem szűkölködtek: van itt elektromos idegölő basszus, hangmodulátoros-vakító gránátok, melyek az énekesek torkából törnek elő, és lángszórós vaskesztyű (aminek a leírásánál külön ki van emelve, hogy kiválóan elkészített műkörmökkel van felszerelve).
A másik kettő nemzetről az alapkönyvből nem tudunk meg olyan sokat a háttértörténetből, ami kis titokzatosságot csempész a játékba. Bár a kiegészítőkben ("Sinful Decadence” 2004, és “Profanity” 2005) rengeteget megtudhatunk róluk, abból pár érdekesebb tényt firkantok most ide.
Az ő hitvallásuk szerint a technológia az emberiség vezető fáklyája kell, hogy legyen, de azt a gonosz, aljas hím társadalom nem úgy használta, ahogy azt megilleti. A helyzet iróniája, hogy a hatalomátvétel óta a női társadalom "tudományai" talán még kegyetlenebb, iszonytatóbb dolgokat vonultatott fel a tudás gyümölcsét üldözvén.
Fő erősségük a szolgasorba taszajtott férfi nem különféle kreatív felhasználásai, pl. a majommá degradált emberek, a dróton rángatható fűrészes állatok, és mindenki kedvence, a zombó-hímek.
A játék
A játék felépítése és menete kísértetiesen hasonlít a Secrets of the Third Reich-ra, azzal a kivétellel, hogy a Matriarch játék nem létezik igazából, csak az agyam szüleménye. A MAtriarch igazából egy létező Puerto Rico-i death metal együttes. De azért köszönöm, hogy idáig elolvastátok, és bár nincs április elseje, bolondot csináltam az összes Olvasómból :-) Cserébe megígérem, több fake-játék bemutatót nem tartok itt a blogon (legalábbis ebben az évben már nem).
Utólag is elnézést kér mindenkitől:
Kaba
FUUUUUU... Ez nem volt szép. :@
VálaszTörlés