Legendás Hadurak! 1.rész

Üdv Mindenkinek!

Mint azt legtöbben tudjátok, 2011 számomra a fantasy és a Legendás Hadurak éve lesz. Legalábbis remélem, tudom majd követni a versenysorozatot energiával, pénzzel és figurával. Az energia és tanácsadás részét Wolfi már megadta, szóval a kezdőrugás megvolt. (Még mindig sajog a hardverem tőle :-))

Egyelőre a sereglistáimat nem teszem fel, hátha még valami sunyi versenyző eddig csak az én listámra várt, és az egész versenyen az egyetlen egy zöld seregre készül :-) Na jó, ez elég valószínűtlen, de azért még várok a nyilvánosságra hozással.

A hetet ismét itthon töltöttem Kabán (akik csak ezen a néven ismernek, akkor ez egy szép paradoxon), és ezt az időt kihasználtam arra, hogy lefújjam a maradék IoB-os figurákat, illetve amiket Bfg-től kaptam, azokat a tereptárgyakat is. Ezúton még egyszer köszönöm Neki az adományt! Ha jól osztom be az időt, akkor készen lesznek a Grim Waros (nagy botrányt kavart) Apokalipszis-meccsre, így nem fogunk hiányt szenvedni a terepekből sem.

A Legendás sereghez, Wolfi hagyományait követve, gondoltam, én is írok egy kis történetet, hogy a zöld seregem hogyan bonyolódott bele a csatákba, és inkább történetszerű csatajelentéseket fogok írni. Sokkal hangulatosabb azt írni, hogy "Ekkor Gorgatz egy hatalmas lendületből oldalba csapta az erdők őrzőit, és vad orkjaival kevés veszteséget szenvedve 4-nek is halálos sebesülést okoztak". Így ha szarrávernek, akkoris nyerek a tapasztalat mellett a végén egy jó kis történetet.

A Legendás Hadurak alaptörténete, amit eddig tudunk, hogy minden sereg talált magának egy portált, vagy valamilyen dimenziókaput, amin átsétálva egy teljesen új, és ismeretlen világot találtak. Ezt az új világot fokozatosan fedezik fel, de a kapukat nem egyszerre lépték át, így előfordul, hogy valakit már beásva találnak (első küldetés: védelmi vonal), vagy már az épületekben rejtőzködve, esetleg azokat fosztogatva(második küldetés: a település ostroma). Ezek a harcok azonban eléggé megtépázik a seregeket, így a kezdeti harcok után kénytelenek lepihenni, és erődítéseket és táborokat létrehozni (harmadik küldetés: pozíciószerzés).

A fluffban kiemelt szerepet kaptak a zöldbőrűek, miszerint:
A furcsa jelenség másutt is jelentkezett, a legtöbb országnak, népnek megadatott, hogy egynémely szent helyén megnyíljon az égből alászálló, ragyogó kapu. Miután bezárni vagy szent pecséttel ellátni senkinek sem sikerült – pedig még az orkok is megpróbálták, miután a sok átdobált goblinból egy sem tért vissza -, felderítő csapatokat kellett átküldeni a veszély kifürkészése végett.

Hűen a fluffhoz, annyit elárulok, hogy a seregemben összesen "csak" 40 goblin kapott helyet, hiszen a többieket hősi halottnak nyilvánították a vadorkok. Ami körülbelül annyit jelent náluk, hogy "láttad, mekkorát rúgtam a kis nyomin, höhöhö!", és egyéb ékes szólásokat hallhattak az éppen még levegőben a kapu felé szálló gobbók.

Lássuk hát, mi történt még ezután!


Az orkok a nagy rugdosásba annyira belejöttek, hogy észre sem vették, amikor a törzs két sámánját, Patkányorrú Gyurit és Lilasapkás Gerőt két sikeres touchdown-nal berepítették a kapuba.
-Nízzed hogy száll! Oszt még fénylik is! Ej, e'mán a himihumi jódolog! - röhögött Taknyos Gujdó, a sereg zászlóhordozója.
-Á, aztatat én nem hiszem, figyejjed most az enyimet! - böfögte társa, Györe a féleszű, miközben hatalmasat sújtott a káromkodó Gerő gobbó valagába. Gerő a repülés közben még kilőtt az ujjából egy zöld villámot, de az csak egy arra repülő squigkeselyűt sütött meg ropogósra.
-Mi van itt? - bömbölte ekkor Fekete Petya, a törzs jelenlegi vezére, mikor rajtakapta a két tehénbőrbe öltözött kollégát, amint munkaidőben szórakoznak. - Hogy halad a felfedezés? Reméjlem van valami eredmény! Már unjuk magunkat, éhesek is vagyunk, és elfogyott a táborból az összes gobbó, így senki sem csinál vacsorát!
-Ne aggóggy főnök, maj' gyün még elég gobbó odaátrul. Emlékszel, mikor múltkor is beküldtük őket a lápi trollokhoz? Na az is mijenjómóka vót! Hörr hörr!
Petya lendületesen, akár egy birodalmi tánctanár, tarkónvágta a csoppájával nevelési célzatból (vagy talán csak szórakozásból) a büdös szájú Gujdót.
-Eleget vártam! Szóljatok a sámliknak, hogy gyűjtsenek gombát meg squigeket a pörkölthöz, mer' éhesek vagyunk!
-De főnök, az itten a baj, hogy azokat is átrúg.. - fejezte be volna Györe, de egy hatalmas fekete ököl préselődött a felső és alsó állkapcsába.
-Akkor azonnal indulunk! Féleszű squigpofájú baromállatok vagytok, mind! Hozzátok a hadigépeket, meg a maradék gobbókat! Ha nem kapunk vacsorát, akkor Titeket falunk fel, megértettétek?

Az ork tábor, amint megtudta, hogy ma este is fújhatják a vacsorát, rossz szájízzel (és szájszaggal) összeszedték a szakócájukat, a szerencsehozó talizmánjukat, és egy kiadós pisilés után (sose indulj el anélkül) megindultak az ismeretlen világ ellen.

Mára ennyit, addig is kellemes napot kíván:
Kaba