Ma újra Kaba-féle sületlenség lesz, szóval offolok erősen, ezzel ígéretemet betartottam címszereplőnknek, Puszti kollégának, és bárkinek, aki gyűjti a kék buburól szóló rémisztő thrillereket. Remélhetőleg Wolflord WM-bejegyzése megmenti a blogot a teljes el-Kabásodástól :-)
Wolflord találkozása a kék bubuval a svájci hegyekben
írta: Kabaman a költőseni kőltőzseni költőzseni
Csendes hideg, januári éjjel történt meg az eset,
Mikor az égből pironkodva hó kis pelyhekben esett.
Történetünk helye Svájc, a hófödte csúcsok,
Hol gyakran lesnek vadjukra osztrákok, hiúzok.
A sötét, felhős éjjel csendjét senki megtörni nem meri,
Ember legyen az, aki a csillagokat ilyen ködben megleli.
De nini, az egyik épp közelgni látszik, pláne
Hogy nem csillag az, hanem repülőpláne.
Wolflord utazik németbe, épp aluszik a gépen,
Mikor a katasztrófa megtörténik éppen.
A motorok zúgnak, s üvöltve füstölnek,
A legénység menekülne, nem nagyon tökölnek.
Hatalmas csattanás, robaj és morgás
A gépen utazók közt nagy a riadás.
Valami lény van kint, tán egy bagoly, vagy egy uhu?
Ez bizony az ádáz kék színű bubu!
Jaj de rossz most Nekünk itt a gépen lenni! -
Wolflord végre felébred, idegesen horkant.
De a látványtól egy percre ő is megtorpant.
Ilyet ő már látott többször, ismeri a dögöt.
Németföldön cigijével elintézett ötöt.
Mégis kevés él ily elfajzott példány,
Még Kaba képzeletében is alig van néhány.
Odaugrik hát a kék dög, Wolflord lábujjára
Nyálasan forog kettős állkapcája.
Forog szeme, haj-haj, a vörösen vérmes
Látszik rajta biztosan, hogy ma nagyon mérges.
-Ezen a gépen csak puhányok vannak, ejha,
De te keménynek látszol, Attila! -
így fakadott szóra a kék szőrű beste,
Közben mindenki Wolf reakcióját leste.
-Nem eszek meg mindenkit, hogyha nékem
Megválaszolod azt, amijét nem értem -
Majd közelebb hajol hősünkhöz, szemeit becsukja,
S hősünk fülébe vészesen suttogja:
-Wolfi keljél, el fogsz késni,
A főnök a beledbe fog lépni! -
Wolflord ekkor felriad, álma elillant.
Az előtte futó DB-backupra pillant.
Lefutott végre jól a szkript, de az óra késik,
Történetünk szereplője a tágyalóba siklik.
Felveszi hát a kagylót, beleordít rútul:
-Wigéteszínen? Dász détöbéz nikt géhen gútul?
Dermesztő némaság, a vonalon semmi,
A válasz bele sercegősen ennyi:
-Wolfikám, itt nem más, mint a kék buba,
A történetnek végét itt zárja le Kaba.
VÉGE
Csendes hideg, januári éjjel történt meg az eset,
Mikor az égből pironkodva hó kis pelyhekben esett.
Történetünk helye Svájc, a hófödte csúcsok,
Hol gyakran lesnek vadjukra osztrákok, hiúzok.
A sötét, felhős éjjel csendjét senki megtörni nem meri,
Ember legyen az, aki a csillagokat ilyen ködben megleli.
De nini, az egyik épp közelgni látszik, pláne
Hogy nem csillag az, hanem repülőpláne.
Wolflord utazik németbe, épp aluszik a gépen,
Mikor a katasztrófa megtörténik éppen.
A motorok zúgnak, s üvöltve füstölnek,
A legénység menekülne, nem nagyon tökölnek.
Hatalmas csattanás, robaj és morgás
A gépen utazók közt nagy a riadás.
Valami lény van kint, tán egy bagoly, vagy egy uhu?
Ez bizony az ádáz kék színű bubu!
-Végünk van, jaj nekünk, nekem családom kér enni!
Jaj de rossz most Nekünk itt a gépen lenni! -
Wolflord végre felébred, idegesen horkant.
De a látványtól egy percre ő is megtorpant.
Ilyet ő már látott többször, ismeri a dögöt.
Németföldön cigijével elintézett ötöt.
Mégis kevés él ily elfajzott példány,
Még Kaba képzeletében is alig van néhány.
Odaugrik hát a kék dög, Wolflord lábujjára
Nyálasan forog kettős állkapcája.
Forog szeme, haj-haj, a vörösen vérmes
Látszik rajta biztosan, hogy ma nagyon mérges.
-Ezen a gépen csak puhányok vannak, ejha,
De te keménynek látszol, Attila! -
így fakadott szóra a kék szőrű beste,
Közben mindenki Wolf reakcióját leste.
-Nem eszek meg mindenkit, hogyha nékem
Megválaszolod azt, amijét nem értem -
Majd közelebb hajol hősünkhöz, szemeit becsukja,
S hősünk fülébe vészesen suttogja:
-Wolfi keljél, el fogsz késni,
A főnök a beledbe fog lépni! -
Wolflord ekkor felriad, álma elillant.
Az előtte futó DB-backupra pillant.
Lefutott végre jól a szkript, de az óra késik,
Történetünk szereplője a tágyalóba siklik.
Felveszi hát a kagylót, beleordít rútul:
-Wigéteszínen? Dász détöbéz nikt géhen gútul?
Dermesztő némaság, a vonalon semmi,
A válasz bele sercegősen ennyi:
-Wolfikám, itt nem más, mint a kék buba,
A történetnek végét itt zárja le Kaba.
VÉGE
Azt hiszem ezekért járok ide. <3 =)
VálaszTörlésCsak pár számomra gyönyörű szösszenet:
"állkapcája", "Dász détöbéz nikt géhen gútul?"
Ezekért már megérte szétoffolni szegény Grim War topikot.
Neked se mesélek soha többet bármit is! :-D
VálaszTörlésHa nem kapok Ájtís meséket, akkor majd kitalálok magamnak :-)
VálaszTörlés