Fluffisztán Fieszta - 2013.

Előszó

Nagyon régóta elhanyagoltam a blogot, de nem véletlenül. Sok ideig nem volt kedvem ide firkálni, mert nem volt egyetlen egy értelmes gondolatom sem a terepasztalozással kapcsolatban. Most azonban megérett a blogom egy vérfrissítésre, még hozzá egy nagy adagra. Ugyanis tegnap érkeztem haza a Magyarországon hatodjára megrendezett Fluffisztán Fiesztáról. Továbbá szó lesz a legújabban beharangozott képregényről, a Puszti-képregényről is.

Bevezetés a cselekménybe

Mielőtt rátérnék arra, hogyan találkoztam az ismerősökkel rendezvényen, elengedhetetlennek tartom megemlíteni a magyar tömegközlekedési viszonyokat. Mint páran tudjátok, jelenleg még nem rendelkezem saját személygépkocsival, ezért vagy a Volán, és/vagy a MÁV segítségével közelítem meg a helyszínt. Ez elsőre egyszerűnek és kényelmesnek tűnhet, de nem az. Nagyon nem. Miután nagy nehezen összeírosgatja az ember a pontatlan menetrendekből, hogy melyik buszra/vonatra mikor, hol, mennyiért kell felszállni és jegyet venni, majd a valóságban jön egy 60 perces késés Fegyvernek-Örményes állomáson, kicsit türelmetlenné válik. Arról nem is beszélve, hogy a busz hatalmas békéscsabai kerülővel 9 óra alatt érkezik meg Kerekegyházára, két átszállással, és a végén egy szertartásos öngyilkossággal a 40 fokos melegben.

Most a vonat-busz kombinációt próbáltam ki, nem több sikerrel, mert bár papíron az út 3 és fél óra hosszú, a valóságban bizony a 4 és fél óra volt. Országon belül az utazás nagyon vicces Magyarországon, nem is csodálkozom, miért jön mindenki Fluffisztánra személygépkocsival. Egyik fő célom jövőre, hogy én is ezzel tegyem meg az utat, mert ez így nem állapot...

A cselekmény

Miután végre megérkeztem a csodasárkánnyal Fluffisztán földjére, Sasa fogadott legelőször, majd felbukkantak a többi ismerős arcok. Köztük ezen blog társszerzője is, Sötét Daxora Gróf is. Jóleső ingerként követték őket a többi ismerős arcok - Leslie tanár bácsi, Uborka a gonoszan néző, Tippi zsoldosfestő és barátnéja Adri, MAXXxxx a csendes, Ogen a fényhozó, Eddie a vakmerő, Zozo akinek kockás ingje van, Töki a mosolygós, Suba a katonai diktatúrás űrhajós, Loki az ármánykodó isten, és még sokan mások, majd befutottak a többiek is, például Atesz, Jász-Nagykun megye koronázatlan rajzkirálya. A csendet és a fonal felvevését követően egy Illuminati meccsel nyitottunk, aminek elég hamar vége lett az emberek szétszállingózása miatt.

Tippivel leüzleteltük a Forge Worldös Slaanesh nagydémont és a többi kakidémont, majd árgus szemeimmel Pusztit kerestem, de őt sajnos a buli végéig sem láttam - nélküle kellett így megtartanom az elmaradott Puszti-képregény ősbemutatót.

Az idei, hatodik Fluffisztán többnyire társasjátékozással, kártyázással és ivással töltődött. Bár Pusztival megbeszéltük, hogy mindketten hozunk Warhammer fantasy sereget, a szegedi kolléga hiánya miatt csak Tolyci törpéivel és káosztörpéivel tudtam összeméretni zöldbőrű seregemet. A törpék elleni gyors, 1000 pontos meccs vicces volt és tanulságos, főleg, amikor az animosityt elrontó savage ork kockám kavicsokkal és éles fadarabkákkal agyondobálták az elől haladó pókosztagomat. Emléküket örökké őrizni fogják - de lehet, hogy mégsem. A második meccsem a Fluffisztán második napján zajlott le, mikoris összecsaptam a Forge World-ös káosztörpe listával. A meccs 2500 pontos epikus csata volt, mely az első 3 körig élvezetes és szoros volt, utána viszont a hatalmas lángoló fémbika (Destroyer) elég gyorsan eldöntötte a meccset.

Hatalmas hibát követtem el, mikor nem vásároltam BSB-t a seregembe, így a fanatikusokat cipelő éjgobbó osztagom a bika egyetlen dühös pillantására megfutott, és következő körben le is futott a pályáról. Ezek után a bika végigmasírozott a seregemen, az egyetlen épen maradt ork osztagom pedig animosity miatt a meccs végéig ültek a fenekükön. Sokat tanultam a meccsből, és szerintem szakítani fogok a 110+ fős savage sereg felállással, és fekete orkokat és doom divereket fogok alkalmazni éhbérért ezek után. Mork nevében bosszút esküdtünk a gonosz töpörödött törp ördögök ellen, amit remélhetőleg következő alkalommal törleszteni tudnak.

A bonyodalom - avagy amik nem maradhattak el

A Fluffisztán rendezvénysorozat számos hagyománnyal büszkélkedhet. Az első, hogy minden évben egy úgynevezett időkapszulát helyezünk el az épület környékén, és azt következő évben (elvileg 5 évig kellene ott tartani) fel is bontjuk. Ezt a hagyományt a kerekegyházi békés őslakosság egy bebetonozással durván leszavazta. A második hagyomány, hogy minden évben 4-6 ember nagy felindulásból belekezd egy oldalanként 8000 pontos terepasztalos meccsbe. Tavaly Blackfire és Kozy volt ennek az elszenvedője/ötletmestere, ebben az évben az Eddie-Tolyci (CSM) VS Vertigo-Szentelit (SM) kvartett volt az ötlet elkövetője. Természetesen jó sokáig tartott minden kör, a vérmérséklet a tetőt csapkodta, majd a fiúk egy közös megegyezéssel a második kört lezártnak tekintették. Részletekért őket lehet keresni, én nem folytam bele a meccsbe, tartottam a 40k-s asztaltól a két méteres tisztes távolságot jó szokásom szerint.

Ebben az évben nem Warmachine-ztem, így nem erősítettem a Warmahordes népes (két fős) táborát. Atesz és Leslie játszott egy Legion-Skorne barátságos mérkőzést, számomra ismeretlen kimenetellel. Páran tudhatjátok, hogy én expressz sebességgel szabadultam meg nemrég a Menoth és Cryx seregemtől, kizárólag szubjektív okok miatt.

A harmadik hagyomány, azaz a pidgeon nevezetű ivójáték ismét osztatlan sikert aratott, aminek részleteiről nem beszélhetek, mert engem is köt a fluffisztáni titoktartás. És végül a negyedik hagyomány! Minden évben vicces feljegyezni és megfigyelni, melyik asztalos társasjátéknál ülnek ugyanazok az emberek számtalan körön kerezstül anélkül, hogy bármi lényeges dolog történne. Erre a helyezésre dobogós jelöltek voltak mindig a Trónok harca, a Spartacus, a BSG és természetesen a mindig elkezdett és soha be nem fejezett Twilight Imperium. Az idei győztes az általam még tévéből sem ismert Spartacus volt, ami mellett a fiúk háromszor mentek el enni, és bizton állíthatom, hogy legalább 8 óráig tartott a meccs. (Ha rosszul mondom, kérdezzék meg a kollégákat, én csak távolról figyeltem a történéseket.)

Aki nem hiszi, nézze meg a rendezvényen készült képeket, és láthatja, 50%-ukon a Spartacus résztvevői fognak az asztalnál görnyedni gondterhelt pózokban :-) Kipróbáltam rengeteg új játékot, melyekről most három-három mondatban emlékeznék meg a teljesség hiánya nélkül:

BSG, azaz BattleStar Galactica -

Nagyon féltem kipróbálni a játékot, mert kívülállóként mindig annyit láttam, hogy sok ideig tart, és féltem, hogy nagyon száraz, és unalmas. Mikor kipróbáltam, ennek az éles ellentétét tapasztaltam, a játék nagyon izgalmas, szigorúan követi a sorozat fluffját, és úgymond mindig, mindenki köre alatt van beleszólásod a játékba - ha pedig cylon vagy, a vérnyomásod körönként 140-re növekszik, amíg fel nem feded magad. Örök emlék marad, mikor egyszeri bandzsa Kara pilótából egyik körben Admirálissá, másik körben Elnökasszonnyá avanzsálódtam - a többiek nem kevés bosszankodására.

Dominion -

Nem hiába lett 2009 első helyezett játéka, mely az egyetlen és legjobb pakliépítős játéka. Az igencsak hosszú pakliválogatás (30 perc) után nem sok bizalmat szavaztunk neki, de mikor elsajátítottuk a szabályokat, rájöttünk, hogy egy nagyon pörgős és izgalmas game. Kivéve, ha az építendő városban nincsenek bizonyos lapok ;-)

Roncsderbi-

Ezt a magyar fejlesztésű játékot nem kell senkinek bemutatni, aki volt már Fluffisztánon. Könnyed, pörgős, egyszerű, és szórakoztató. Mondjuk a 12. épített hajó után már unalmas egy kicsit...

Vákuum -

Ez egy borzalmasan túlhájpolt és bugyuta játék, amihez nem adtak teljes, és érthető szabálykönyvet. Tuti, hogy többet nem fogjuk kipróbálni, de aki szeret kockáztatni, üljön végig egy meccset. Nem igazán éreztük át a játék hangulatát, de lehet, bennünk volt a hiba?

A tetőpont

A tetőpontja a bulinak a pidgeonözés volt természetesen, és amikor fél négykor döntöttük el, hogy elindulunk hazafele. Voltak azért ügyességi feladatok is, ahol műanyagpoharak segítségével kellett felmérnünk a struktúrális érzékeinket - ennek részleteit ötpecsétes Fluffisztán-titoktartás védi.

Én jövőre erősen megfontolom azt, hogy a színpadon töltsem hálózsákban az éjszakát a drága, ám kényelmes Borház helyett, ugyanis nem túl kellemes dülöngélve negyed órát gyalogolni Egyháza kutyaugatástól nem mentes hajnalában... A beszólások viszont most is aranyértékűek voltak a karakterektől a művházban :-)

Végül a megoldás

Legnagyobb sajnálatomra nem volt most velünk Kozy, és a maradék társaság is elég hamarosan szedte a sátorfáját - utolsó előtti nap este már elég kevesen maradtunk. Remélem jövőre nem leszünk kevesebben, és a sok női pia mellett előkerülnek majd az erősebb, férfias italok is a társaság növekedésének megünneplését követően! Szeretnék továbbá köszönetet mondani Zozónak, amiért Kecskemétre elvitt a kocsival, és hamarabb is érkeztem haza szülővárosomba, Debrecenbe. Jelenleg Kabán pihenem ki a fáradalmakat egy megérdemelt két napos szabadság keretein belül. Szerdától ismét belecsöppenek a meetingek, review-k és kódok világába, de az agyam egy sarkában nagyon sokáig fog még élni a 6. és 5. Fluffisztán hangulata és élménye. Végül pedig szeretném lezárni a monológomat az ezévi Fluffisztán mottójával, amit Uborka mester osztott meg velünk, miszerint:

"Én sokáig fogok élni, mert nagyon lassan csinálom..."