Gyerekkori terepasztalozás

Üdv Blogra Betévedő Barátaim!

Mi újság felétek? Minden rendben? Ha nem is, remélem a következő blogbejegyzésem legalább egy halvány mosolyt csal a szátokra. Sokan kérdezték már tőlem, mikor kezdtem ezt a terepasztalos-figurás hobbit. Erre a kérdésre van egy rövidebb, és egy hosszabb válaszom is.

A rövidebb:
2007-ben, érettségi után, rögtön az egyetem elkezdése előtt. Azelőtt csak Tams kabai cimborámmal próbálgattuk, de mikor megtudtam, hogy az 576 kilohányban dolgozó tetkós kolléga egy úgynevezett Grim War Debrecen terepasztalos klub egyik tagja, akkor éreztem, hogy ezt mindenképpen ki szeretném próbálni. Na és így. Azóta csak lejjebb csúszok a lejtőn a hobbi mételyébe, néna-néha sírok kicsit, hogy nincs időm/pénzem/erőm/kedvem, de aztán úgyis visszatérek a felszínre.

A hosszabb:
Az egész körülbelül 1991-ben kezdődött kicsi koromban, amikor csak 3-4 éves voltam. Az állatokat és a dinoszauruszokat nagyon szerettem, főleg azért, mert sokfélék voltak, és lehetett őket gyűjteni. Volt egy narancssárga műanyag vödröm, abban szállítottam őket (seregszállító táska még fasorban sem volt). Bár harcolni a figurákkal csak később kezdtem el, egész nap azzal szórakoztam, hogy kiraktam az asztalra sorban őket, majd vissza. Hatalmas állatkert volt, és ketrecekre sem volt szükségem :-)

Pár képet hoztam hát az akkori időkről, egyiken még szegény megboldogult nagypapám is látható.

Mára csak ennyit akartam mondani, serénykedek, mert készül az új képregény, és még sehol sem állok...
Viszont jó hír, hogy az Oszakére már összegyűjtöttem a megfelelő mennyiségű culáger csapatot, úgyhogy egyelőre úgy néz ki, menni fog a móka!

Addig is üdv:
Kaba