Májusi vásárlás - avagy TiGáz, németek, kockák és borok

Sziasztok Olvasók!

Az egyik nagyszerű dolog, amit kedvelek a munkahelyemben, hogy nagyon rugalmasan kezeli, ha egyik nap kevesebbet dolgozok, másik napon pedig bepótlom (úgymond balanszos rendszer). Tudom, hogy vannak olyan kevésbé humánusabb felfogású cégnél legalább 3 papírt alá kell írni és a főnököd főnökének a főnökének is tudnia kell róla, ha neadjisten egyik nap csak délre érsz be. 

Mivel nagyon összegyűltek a dolgaim, ezért kijátszottam most ezt a kártyát. Ígérem, nem fogok teljesen eltérni a témától, lesz terepasztalos dolog is jócskán :-)

Beowulftól vettem jó áron két csomag teljesen új állapotban lévő Plastic Soldier német gyalogost, 1/72-es arányban, szürke kemény műanyagból. A doboz hátulján lévő ablakon vettem még csak szemügyre a kidolgozottságot, és meg vagyok vele elégedve. Unboxing, azaz kicsomagolós videót vagy blogbejegyzést nem fogok csinálni, nem követem a mai jutbobos trendet, köszönöm.

Postás bácsival hozattam ki a csomagot, kíváncsi voltam, Debrecen melyik postájában teszik le a pakkot. Én a hozzám közelebbi Holló László sétányon lévő postára tippeltem, de mivel ott nincs csomag átvevési szolgálat, és nem tartozom ahhoz a régióhoz, ezért ki kellett sattyognom a Nagyállomás melletti, Petőfi téren található nagy postához. Ahol egyben elintéztem a Tigázos papírjaimat is.

És ha már felhoztuk a Tigázt, íme egy tanulságos kis adoma (vicces anekdota) vele kapcsolatban, ami velem esett meg. Történt ugyanis, hogy megtörtént az évente kétszeres leolvasás, aminek időpontjában (délután fél négy) nem tartózkodtam otthon. Én kis buta, ekkor javában dolgoztam, akárcsak a többi bérrabszolga kollégám, hogy történetesen ki tudjam fizetni a számláimat, többek között a gázt is. Ezért kaptam egy értesítőt, hogy az adott telefonszámon hívjam fel kegyességét, és egyeztessek vele időpontot.

Eddig nem is lenne gond. Felhívtam a számot, hatodik csörgésre felveszi egy életunt öregasszony. Udvariasan bemutatkozok, megmondom miért hívtam. Erre jött a leteremtés, hogyhát miért nem voltam otthon késő (!) délután egy olyan leolvasáson, amiről a kutya sem tudta, hogy hamarosan bekövetkezik. Mondom neki illedelmesen (de kicsit már hangosabban), hogy én általában este hétig dolgozok, ha azután jönne, akkor biztosan beengedném a házba. Mint ahogy a múltkori leolvasáson.

Erre azt mondta, ő olyan sötétben este nem kolbászol olyan rossz környéken (?!), mint ahol én lakok. A rossz környék itt azt jelenti, hogy a benzinkút mögötti kis föld utcán nincs lámpa. Tudom, erre azt kellett volna mondanom, hogy akkor tessék reggel jönni, de mivel ezt már egyszer eljátszottuk tavaly októberben, ezért felment az agyvizem, és elköszönés után lecsaptam a telefont. UGYE? MAGDI? (Lásd videót)

Jött is a bosszú... Megkaptam a számlát, 55 ezer forintos gázhasználat, rajta olyan "megbecsült" összeggel, hogy legalább 500 köbmétert rárakott hasból az igazi értékemhez. Annak ellenére, hogy becsületesen interneten minden hónapban bejelentettem, és csak azokat kellett volna megnézni a rendszerben. Azért nem mindegy, hogy az ember egy húszast, vagy egy ötvenest penget ki.

Szóval irány a TiGáz, sorszámhúzás, számlamutogatás, agresszióelfojtás, udvarias beszélgetés. A nő mondta, sztornózzák természetesen a számlát. De nekem kellene lefényképezni a gázóra állást, mellétéve egy aznapi újságot, bizonyításként. És a fényképet kellene behozni (nem, még véletlenül sem lehet elektronikusan). 

Másnap tehát napilapot vettem, fénykép, fénymásolóbolt, színesben kinyomtat. Irány megint a TiGáz, sorszámhúzás, másik nő, számlamutogatás, agresszióelfojtás, udvarias beszélgetés. Papír-papír-papír, itt írd alá, ott is írd alá, itt kétszer, itt ne, ott megint kétszer, és végeztünk. A sztornószámlát megkaptam ugyan, de kaptam egy szerelmes levelet, hogy ennek ellenére kellene mégiscsak júniusban egy újabb éves leolvasás. Oké...

Na, de ne csak a bajról essék szó. Szóval kezdem összeszedni újra a terepasztalos (terpeszasztal, höhö) kellékeimet. Alapdolgoknak számítanak a hobbiban ugye a Zincsmérő, a dobókockák, nyomtatott szabálykönyvek, sereglisták és ragasztó, festékek. 

Debrecenben egyetlen egy működő modellbolt van (a Pláza melletti bezárt), a Simonffy utcán. Egy rendes, Télapóra szakállban és kedvességben eléggé erősen hajazó, idősebb bácsika az úr, nála lehet kapni 1:72-es Italeri történelmi figurákat, főleg ókor és napóleoni háborúk korszakból. Sajna ennyi a választék, többnyire modellvasút, nagy modellek, repülők és drone-kiegészítők kaphatóak nála, de a híres takonyragasztót még árulják (lásd a képen alul).

Dobókockát a Bambi játékboltban akartam venni, de már nem árulnak maréknyit, csak a pókerhez szóló kisebb kiszerelést. Mindegy, két dobozzal vettem, itt is kedvesek voltak az eladók.

Továbbá vettem 8 üveg bort a Borudvarban. Nem, nem iszom meg mindet! (Egyszerre úgysem bírnám.) A cégnél most hétfőn zártunk le egy fontosabb oktatós projektet, ahol belső embereknek tanítottunk LabVIEW Core 2 oktatást. Ez egy NI által fejlesztett grafikus nyelv, jelenleg ebben programozok 4 éve. Az oktatóknak lesznek a borok, megpróbálom a borok karakterisztikái alapján összepasszolni, melyik kinek jár (a Rosé már tuti, hogy az egyetlen női alkalmazottunknak jár, a vörös pedig Józsié).

Két félévet jártam külsősként borkultúrára, ha borlovag nem is, de bor-men-at-arms biztos vagyok :-)
Ha valakit érdekelnek a képen látható borok, ne aggódjon, következő blogbejegyzésemben főleg ezekről fogok mesélni.

Addig is minden jót kívánok!

Kaba