Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Olvasómnak!
A Kabaman blog 2016-os első bejegyzése nem másról, mint a giga-mega Kings of War csatáról fog szólni. De hogy más játékrendszerek szerelmesei se csalódjanak, nem csak a csata leírását, hanem annak előkészítési és lebonyolítási folyamatait is leírom, egészen a figurák elpakolásáig. Egy ilyen nagy volumenű csata megszervezése mögött sokkal komolyabb szervezés és logisztikai problémák állnak, mint egy sima 1000-1500 pontos klubos összeröffenés esetén.
A Kabaman blog 2016-os első bejegyzése nem másról, mint a giga-mega Kings of War csatáról fog szólni. De hogy más játékrendszerek szerelmesei se csalódjanak, nem csak a csata leírását, hanem annak előkészítési és lebonyolítási folyamatait is leírom, egészen a figurák elpakolásáig. Egy ilyen nagy volumenű csata megszervezése mögött sokkal komolyabb szervezés és logisztikai problémák állnak, mint egy sima 1000-1500 pontos klubos összeröffenés esetén.
Amint tudjátok, decemberre terveztem elsőnek a nagy KoW-csatát,
de többeknek nem volt alkalmas, nyomtunk Rozsival ehelyett egy lazább 1500
pontos KoW-betanító játékot, és az egész gigantikus csatát átszerveztem januárra.
Az első lecke, amit érdemes megtanulni, hogy soha nem szabad feladni a
szervezést, ha egy időpont egyszerűen senkinek sem jó, akkor csak át kell rakni
következő hónapra. Természetesen ezt sem lehet a végtelenségig csinálni, az
ember fél év után már alapból neki sem lát kiírni a fórumra a rendezvényt… Az
első lépés természetesen, hogy mérjük fel, van-e igény rá. Ha össze tudunk
terelni magunkon kívül legalább 3 embert, akkor már nagy biztonsággal
megállapíthatjuk, hogy abból a csatából egy jó hangulatú klubnap keveredhet ki.
A második lépés (ami elég nehezen szokott menni), érdeklődjük
meg, legfeljebb mekkora seregekkel tudjuk lenyomni a csatát. Ilyenkor mindenki
magának otthon végez egy kis kutatómunkát, hogy jelenleg (legalább) alapozott
figurákból mennyi pontot tud kirakni. Optimális esetben (és egy szivárványokkal
és tündérekkel teli világban) kapunk mindenkitől egy végleges, egzakt
pontszámot, amikkel már tudunk játszani. Például ha Kiss Pistike azt mondja, hogy
tud hozni 1500 pontos törpe sereget, akkor ezt már nyomathatjuk is be a “Jók”
oszlopába. Milyen oszlopról beszélek itt? A Mantic fantasy világában minden
seregnek van egy “besorolása”, ami leírja, milye jellegű a sereg. Egy sereg
lehet Jó, Gonosz, és Semleges. Ez nem csak azért fontos, hogy a sereglistánkon
szerepeljen plusz egy szó, hanem azért is, mert a szövetségi rendszernek is ez
az alapja. A Kings of War rendszerben ugyanis a Jók sohasem szövetkezhetnek a
Gonoszakkal, de a Semlegesek bárkivel (szerencsére a legtöbb ember semleges).
Hasonlóan, mint a régi, azóta jobb létre szenderült Warhammer Fantasy
világában. Itt a Jók oldalán állnak a törpék, elfek, az angyali Basilean nép,
az Arthúr király mondaköri Testvériség (többre nem emlékszem, talán még a
Szalamandrák). Többségében azonban a Semleges (Neutral) és a Gonoszok állnak,
Debrecenben Nálunk nem is fogtok találni egyáltalán jófiúkat. Itt mindenki Gonosz
Topoz vagy Mockosz Zoldosz! J
A mi esetünkben a felállás a következőképpen alakult. Gonoszok
oldalára került Exi az ork(1075 pont) és goblin(690 pont) seregekkel (itt külön
seregnek minősülnek), Mellette Rozsi hozta a saját élőhalottjait 1650 pontból.
Így a gonoszak összesen 3415 pontból nyomulhattak. Sajnos a Semlegesek nagyon
felduzzadtak, ugyanis az ÖSSZES ogrémat (2535 pont) be akartam zsúfolni Jeles
Attila vezetése alá, plusz még a Teuton lovagrendet (690 pont), amihez még
Lyman kolléga Brit puskásszázada is hozzácsatolódott (1500 pont), így a Neutrál
csapat nem kevesebb, mint 4725 pontos össz-hadsereggel fenyegették a gonosz
monyókat az asztalon. Szerencsére CselesA ismét Cseles volt, és az ogrékból
kidobáltunk pár fölös osztagot, mondván, a zsoldosok az utolsó pillanatban
jöttek rá, hogy a beígért összeg nem elegendő az egész ogársereg felbérlésére,
így a hájas sereg fele dühösen hazakullogott. Ez volt számomra a második fontos
lecke, próbáljuk meg mindig egyenlőre kihozni a két csapatot, mert különben
nagyon csúnya elverés lesz, és az egyáltalán nem “FUN”. Fán-fán-fán, an der Autobahn…
KILL szkenáriót játszottunk, egymás legyilkolása volt a cél,
amiben a puskások nagyon jók, így örültem, hogy most Lyman oldalára kerültem a
Teutonjaimmal. Miután eldöntöttük, ki melyik oldalra pakol fel, és felkerült
minden egyes egység, Lyman nagytábornoka, a székely származású Bármi Áron
elkiáltotta magát, és taktikai zsenialitásának hála két puskás osztag az első
puska eldördülése előtt helyet tudtak egymással cserélni. A csatajelentés pedig
következzék képekben, a Tőlem megszokott formában és stílusban.
A NAGY CSATA
Talán senki sem tudta igazából, miért robbant ki a háború az
emberek ésa zöldbőrűek között, de már fél esztendeje fokozódott a feszültség a
két sereg között (ugyanis ekkor játszottuk a klubban az első bemutatójátékokat
Teutonokkal és Orkokkal). Az első nagyobb nyílt csatározás akkor ment végbe,
amikor a Teutonok sikeresen szövetkeztek a Brit puskásokkal, akik együttesen
bár vissza tudták verni az ork és goblin seregekből álló veszedelmet a
határvidéken, a küldetést elbukták, és a zöldségek bevonultak a Hajdú-Bihar
vármegyébe. Az emberek kétségbe estek, hiszen az orkok nagyon félelmetes
szövetségest kerítettek maguknak (vagy fordítva?). Ilona vámpírgrófnő ugyanis
50 év szendergés után újra feltámadt, és hatalmas elit élőholt serege élén
szintén az emberi birodalom központja, Debrecenvár ellen vonult. Bár a britek
folyamatosan küldték az ellátmányt a tengeren túlról (rum és puskapor
formájában), végül kénytelenek voltak belátni, hogy nem képesek legyőzni a
zombikból, múmiákból, vérfarkasokból, trollokból, goblinokból és
vaddisznólovasokból álló hódítókat. Az egyetlen esély az volt, hogy bár kelletlenül,
de felkutatták a távol-keleti tartomány hőbörgő ogár nagyurát, Véresbéles tábornokot.
Véresbéles tábornok, aki egyben pszichikus bélmágikus erőkkel is fel volt
ruházva, örömmel ajánlotta fel szolgálatait az emberek számára, 70 megtermett
ökör, 40 birka és 10 fejőstehénért cserébe. Megindultak hát szaporán, és
Debrecenvár mezején felsorakoztak a harcra.
A Teutonok vezetője, Szent Johanna azonban nem volt hajlandó
kedvenc teheneit átadni az Ogár kapitánynak, így kisebb huzavona után az ogárok
fele csalódottan, de jogosan elhagyta a “táncteret”, feladva így az emberek
túlerejét. A Britek vezére, a székely származású Bármi Áron, akit a csata után
csak a “nagy Hurkatöltő” címmel illettek, kérdőre is vonta ezért Johannát a
győzelmi vacsora estéjén egy félreeső szénaboglyában.
Körülbelül reggel 11 órakor kezdődött meg a támadók rohama. Az
ork cocalovasok és bolhazsákok az embereket job fronton akarta oldalba kapni,
ahol a Teuton lovasok rohama és a puskások sortüze fogadta őket. A huszár
lovasok agilis támadásai elrettentették a goblin könnyűlovasságot, és
fejvesztve menekültek a harcmezőről. Az ork cocalovasok fittyet hányva a
veszélyre belecsapódtak a nehézlovasságba, és a fehér köpenyes lovakat lassan,
de biztosan szétcincálták. Áron ekkor halált megvető bátorsággal kirohant a
vaddisznókat meglovagoló harcosok elé, és bár órákig ment a közelharc, csodával
határos módon ő kerekedett ki a verekedésből. Ettől a naptól hívták őt a “nagy
Hurkatöltőnek”, aki állítólag a csatát követő éjszakán három hatalmas
vaddisznót töltött be (és persze Johannát J).
A legnagyobb és legvéresebb közelharcok egyértelműen a csatatér
közepén és bal szélén zajlódtak le. Bár a britek ágyúi egytől egyig csődöt
mondtak az élőhalottak legnagyobb örömére, a puskás századok szépen
kilyuggatták a vérfarkasok bundáját, akik megrettentek, és egy fél órás
bámészkodás után úgy döntöttek, dacolnak Ilona grófnő haragjával, és inkább
elmenekültek. Az ogrék bölények módjára rontottak neki a nagy Vérfarkasnak, és
helyben hagyták a múmiákat, az undorító ghoulokat, az élőhalot lovasságot, de
még a gyalogos soul reaver osztagot is (miután azok végighentelték magukat 40
brit puskáson). A job szárnyon ácsorgó britek erőssége az egy helyben állva
lövészet volt, és nem fűlött a foguk a közelharchoz, helyette inkább “Teaidő,
teaidő!” kiáltással végrehajtottak egy taktikai visszavonulást (sokan végtagok
nélkül). A trollokat oldalba kapták a Teuton elit gyalogosok, azok azonban
kíméletlenül felfalták őket.
Amikor Véresbéles tábornok látta, hogy szorul a hurok, az
élőhalott veszedelem ellen rendelte a berzerkereit, majd teljese 230
kilogrammos testtömegével Ilonára vetette magát. Ilona azonban még halottan is
igéző szépséggel (és betonkemény páncéllal) körberöhögte a tábornokot, és
szemmel alig követhető gyorsasággal feltrancsírozta a disznófejű hentesogárt. A
kis szottyos goblinok bár sokáig állták a sarat, az azóta jobb létre szenderült
Teuton lovagok rohamától kivéreztetve, és a puskások golyóitól megrettenve
szintén menekülőre fogták a dolgot. A goblin sámán bosszúból azért még
levillámozott egy huszárcsapatot. Kárörvendő tánca közepén nem vette észre,
hogy a hosszúlábú, állig felpáncélozott Johanna lecsapott rá, és hosszú füleit
egy csapással lenyeste. Ennek a fele sem tréfa, gondolta a gonosz magus, de
szerencséjére ekkorra felharsant az ork csatakürt a visszavonulásra, így bár
legyőzötten, de élve hagyhatta el a csatateret.
A végkimenetel
Az emberek hatalmas győzelmet arattak, és bár az összes Teuton
lovag belehalt a sérüléseibe, az ogár seregek segítségével egy 20%-os győzelmet
értek el. Az ezt követő ünnepséget csöppet sem nevezheti egyetlen történész sem
szolidnak, még az udvarias britek is elmerültek mélyen a tivornyában, és bár az
ogárok megették a jószágok (és lovak) nagy részét a lakoma során, borból és
rumból mindenkinek bőven jutott a pincéből.
Legbelül mélyen azonban mindenki
tudta, hogy bár a nagy zöld áradatot legyőzték, Ilona továbbra is élve maradt,
és nem nyugszik addig, amíg Debrecenvár nem kerül az ő kecses kezére.
Mindenesetre az emberek most bizakodva tekintenek a jövőre, és tekintetüket a
testvérvárosukra, az északi Miskolcia hideg harcmezejére vetik, ahol egy északi
ork csürhe a törpék és északi emberek birodalmát fenyegetik… De ez már egy
másik történet J
Tömbz up!
VálaszTörlés#Hurkatőtís