Csontgrád ostroma 4. rész - Vízi szörnyek támadása

Üdv Kedves Olvasók!

Folytatódjon hát a Kings of War barátságos, nagy pontban lezajlandó csontgrádi várostrom története. Aki lemaradt volna, itt pótolhatja az előző részek eseményeit.

Első rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-1-resz-grogmar.html
Második rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-2-resz-csontgrad.html
Emberek szemszögéből: http://gamingboard.blog.hu/2017/03/07/teli_alom_vege

Harmadik rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-3-resz-nevtelen.html

Tonakk, a félkegyelmű

A hatalmas, ogrékból, orkokból, goblinokból és ki tudja milyen, egyéb vidéki suttyókból álló horda veszélyesen közeledett már Csontgrád vára felé. Hírük is ment hamar, az északi és keleti őrtornyok meggyújtották a máglyáikat, hogy a birtok urai és a király családja minél hamarabb értesüljön az őket fenyegető veszélyről. Nem csak az emberek, de a csontgrádi birtok összes zsellére és jobbágya megneszelte a közelgő sereg elementális gonoszságát, ezért fondorlatos cselekkel több alkalommal is meghiúsították a délre emigráló szörnyek gyors bevonulását. Számtalan ilyen bűvésztrükkből emelkedett ki az a legendás eset, az az epikus történet, melyet a környék jobbágyai emberöltőkig fognak majd mesélni gyermekeiknek lefekvés előtt. Legyen hát megírva vagyon a jövő nemzedékének a csontgrádi vízi szörnyek héroszi csatája a gonosz trollok ellen.

Mint ahogy már az előző részből megtudtuk, a tizeknét random nevű kékszínű fantazitöltelék (Vork, Neb, Zag, Dog, Nob, Zorvark, Irbirc, Krivud, Rodor, Bhozkiarc, Belvug és Tonakk) arra tették fel az életüket, hogy ultraszuper erejükkel felvegyék a harcot a Magyar Postásokkal. Szent küldetésük során találkoztak a bájos lápi trollokkal. A barátságos összeborulás után a mocsári szörnyek matriarchája, a Lápi Babi néni invitálására csatlakoztak a délkelet felé irányuló szentségtelen zarándokláshoz, melynek célja, hogy csatlakozhassanak a hatalmas hírű, rettegett ork Hadúr, Grogmar seregébe, és közös erővel földdel tegyék egyenlővé a gazdaságilag és stratégiailag is megszilárdult Csontgrád dicsőséges várát.

A tizenkettő kék troll és tisztavérű mocsári testvéreik útját egy ködös, párás, fülledt mocsár keresztezte. Bár a szörnyek nem tudták, de a helyiek csodálatos gyógyhatását kihasználva gyakran mártóztak meg a tavacska vizében, az egyik legkedveltebb mulatsága volt ez a környékbeli mezőgazdászoknak. A hely kellemesen meleg és otthonos volt. Az immár három napja tartó menetelés után ideje volt már egy hosszabb pihenőnek, ezért Vork, a kék csapat vezetője, és Babi néni pihenőt rendeltek el a csapat számára. A bestiák vidám tábori nóták fütyülésével ideiglenes pihenőhelyet létesítettek a vízparton, és a fáradtságtól rögtön el is szenderedtek. Éjjeli őrnek kinevezték Irbircet, akiről mindenki tudta, hogy ő a legnagyobb éjjeli bagoly a csapatban, aki boldogan vállalta a feladatot.

Azt azonban sajnos nem tudták, hogy Irbirc nem csak a késő esti fennmaradás, de a különféle varázsgombáknak is igencsak nagy kedvelője volt. Mikor senki sem nézett oda, szívesen falatozgatott eme varázstárgyak hatalmas választékából, melynek nagy részét önnön testének zugaiban is képes volt utántermeszteni, ezzel is bővítve színes magángyűjteményét. Az éjszaka unalmas óráiban különösen jól jönnek ezek a tudattágító gombácskák, így mikor a tabor lakói elaludtak, rögtön be is markolt a titkos kis bőrbatyujából egy marékkal. A mocsár elszínesedett, rózsaszín lepkeszárnyakon pedig kígyószerű lények emelkedtek ki a vízből, melyek náddá változtak. Irbirc teljesen elmerült a csodálatos muzsika élvezetében, melyet a kuruttyoló kecskebékák komponáltak neki. Az idő lelassult, a levegő megdermedt. Az őrszem a távolban sötét alakokra lett figyelmes, melyekre nem reagált. Azt hitte, ezek is felturbózott képzeletének kreálmányai, de a komor figurák egyre csak közeledtek, közeledtek…

Irbircen eluralkodott a rémület. Ez nem illúzió volt, ezek a rettenetes szörnyek túlságosan is valósnak tűntek… Mielőtt azonban biztosra ment volna, úgy gondolta, nem veri fel az egész tábort. Ha mégiscsak képzelgések, nem akarta, hogy lebukjon, és elveszítse a titkos gombagyűjteményét. Ezért úgy döntött, egyelőre csak a társaság gyengeelméjű, de legerősebb tagját, Tonakkot kelti fel. Oda is cuppogott hozzá, akit elővigyázatosságból az esti jóéjt puszi után testvérei cölöpökkel kötöztek le a tábortól nem messze roskadozó öreg fűzfához. Féltek, hogy a rettentő erejű, de mogyoróhoz hasonlatos agyi méretekkel rendelkező holdkóros Tonakk egy nap még álmában lemészárolja az egész társaságot. Irbirc óvatosan felébresztette Tonakkot, aki dühösen felhorkant, de szerencsére rögtön felismerte vörös szemű bátyját. Óvatosan, csendben kikötözte, majd suttogva beszámolt neki, amit az éj sötétjében látott.

Tonakkot elöntötte a tettvágy, így átvette testvérétől a harci fejszéjét, majd halkan odasomfordáltak az őrposztra. Irbirc legnagyobb megkönnyebbülésére a vízen lebegő objektumok még mindig ott voltak, és Tonakk is látta őket. Gondolták, ketten elbírnak a titokzatos lényekkel, így megegyeztek, hogy együtt veszik szemügyre őket, és hagyják aludni a többieket. Belegázoltak a vízbe, fegyvereiket a fejük fölé tartva. Lélegzetüket visszafojtva megközelítették az idegen lényeket.

Felfújható, vízen úszó gumikrokodilok voltak, melyet a helyi parasztok készítettek gyermekeiknek pancsolási célokra. Sajnálatos módon azonban a félvér trollok sohasem láttak még ehhez fogható lényeket, így természetes ösztöneiknél vezérelve, harci vágytól feltüzelve egy csatakiáltással rávetették magukat a vízi hüllőkre. Tonakk a fejszéjével belesuhintott az egyik fejébe, mely egy hangos szisszenéssel kipukkadt. Ettől Irbirc rettenetesen megijedt, és vízbe ejtette harci kalapácsát. A nagy csapkodásra egy életben maradt neonzöld kroki bosszúból rávetődött Tonakkra, aki puszta kézzel fojtogatni kezdte az alávaló, hidegvérű gumiállatot. A harc egyre hevesebbé vált, a vízi fenevadak pedig csak jöttek, és jöttek, durrantak és durrantak.

Irbirc és Tonakk végül nem bírták idegekkel. Sarkon fordultak a derékig érő vízben, és hanyatt-homlok menekülni kezdtek. Eddigre a tábor lakói is felrezzentek, és az üvöltve menekülő két sötét alakot látva, és a pukkanásokat hallva nyomban filozofikus vitákba kezdtek, melynek gerincét és központi témáját egy esetleges taktikai visszavonulási terv képezte. Végül egy részletes kielemzés után úgy döntöttek, nem kockáztatnak, és a fejvesztett menekülés mellett adták le voksukat.

Másnap reggel, mikor szembesültek az éjszaka rémeinek maradékaival, úgy döntötték, jobban teszik, ha ezután jobban megfontolják, kit állítanak az éjszakai posztra. Egy teljes napot vesztegettek el emiatt a mocsárban, így Csontgrád várának népe újabb időt nyert, hogy frissen érkezett törp szövetségeseivel rendezze sorait a várban. Azóta is hálásan gondol mindenki a megye védőszentjévé avanzsált úszó állatokra, a dicsőséges gumikrokodilokra…

Folytatása következik...