Csontgrád ostroma 5. rész - Az Ostrom (Taktika)

Sziasztok Kedves Olvasók!

Örömmel értesítek mindenkit, hogy a hétvégi Ostrom nagyon jól sikerült, a vendéglátásunk első osztályú volt, nem hagytunk el senkit, nem tört ki kocsmai verekedés a garázsban, és még a várfalakat is legyaktuk. A mai bejegyzésben ma nem a sztori kerül tálalásra, hanem azok a taktikai és stratégiai dolgok, amikből mindannyian tanultunk. Szóval ha nem gond, el is kezdeném a 12500 pontos Kings of War ostromot kielemezni!

Az első nagy kihívás, amit a szervezőnk és Várurunk, Sebitár bácsi vitt a vállán, a sereglisták és az Ostrom spec szabályainak kitalálása volt. Azt már tudtuk, hogy 6 embernél többen nem férnek be egyszerre a garázsba, és azt is tudtuk, hogy Kings of War rendszerhez nem sok embernek van ingere és elég nagy, FESTETT(!!!!) fantasy serege jelenleg az országban. Így a meghívottak listája adott volt:

-        Grosh Miskolcról elhozta az Abyssal Dwarf és Élőholt seregeinek egy-egy szeletkéjét.

-        Meyil’kree Miskolcról elhozta az EGÉSZ (!!!) emberseregét, plusz mivel az egyik pesti kolléga nem tudott eljönni, így bevállalt még helyette egy Force of Nature sereget is.
Ezzel kiérdemelte magának a “Legönfeláldozóbb és legproduktívabb seregépítő” címet.

-        Sebitar ugye helyből nekifutásból támadott a csillió-billió orkkal, megtámogatva trollokkal, pókokkal és mindenféle csongrádi trutymákkal.

-        Farkas kolléga (igen, AZ a Farkas, a HTC Podkesztekből!!!) egy nagyon fajintos törpe sereggel és ogre zsoldosokkal támogatta meg a védők jobb szárnyát.

-        Én pedig jómagam az egész zöldbőrű csőcselékkel (orkok + gobbók), keleti trollokkal és légiónyi (41 darab) ogárral indultam el.
Viszont sikerült az ogrék 80%-át jól be nem pakolni, amivel kiérdemeltem magamnak a “Legfeledékenyebb támadó” és a “Leggyanúsabb ostromszabotőr” elismeréseket a támadó csapattól. :D

Pontban ez a következőképpen nézett ki:

Támadók:

Kaba orkok: 2000 pont

Kaba ogrék: 2500 pont

Kaba goblin+trollok!: 1250 pont

Grosh Abyssal Dwarf: 2000 pont

Grosh Vámpír: 1250 pont

Sebitar ork és goblin: 3500 pont

Összesen: 12500 pont

Védők:

Gábor ember: 6000 pont

Farkas törpe: 2520 pont

Kaba sörrel lefizetett ogréi: 590 pont

Farkas ogréi: 450 pont

Vár/benne lévő kősereg: 2940 pont

Összesen: 12500 pont

Maga a várfalak, a várkapuk és az őrtornyok speciális szabályokkal működtek, melyeket most egy az egyben kimásolok Sebitar doksijából, amit sokan elfelejtettünk részletesen átolvasni a csata előtt…

Maga pedig a falból született kősereg értékei:

https://docs.google.com/document/d/1V6JDyhxfRykuxr28prWFvcokqzzKCeCB2VTWgCVF4Zo/edit

FELRAKÁS!

Közösen megegyeztünk, hogy a vár védői felkészülten érkeztek, így először az egész védősereg elfoglalhatja a pozícióját, és utána a támadók pakolnak fel a támadók, pontosan 24”-re a faltól. Itt már erős volt a gyanúnk, hogy nem biztos, hogy érdemben el fogunk férni egymástól. A védők felpakolták az összes lövős egységüket és varázslókat a várfalakra és a tornyokra, a várfal melletti kis sztyeppén pedig felsorakoztak a lovasok, egy hordányi ember és természetesen a természet harcosai, az azóta oly sokat emlegetett Treeherder és oroszlán barátjai, akik sokkal keményebbek voltak, mint aminek látszottak. És persze a kihagyhatatlan három Beast of War szörnyeteg, név szerint: Trici dö Terriböl, Diablo dö Diszpojler és Hármas a Hjúdzsmádáfáká. J

A támadók is felpakolták a seregeiket. Az elején még ment az agyalás, kit hová rakjunk, természetesen az élő ágyútöltelékként hömpölygő horda goblinok, szmötyi orklingek és az ostromtornyokat raktuk előre. majd jöttek a keményebb srácok a Moraxok, lánggólemek és élőhalottak szerepében, végül a maradék helyekre besúvasztottunk mindent, amit csak tudtunk. Jobb szélre a Rock’n’roll kőóriást, az ogréimet, az egyik csapat ködös trollt, a cocákat és a Morax egységek 60%-át. A jobb szélünkön látható hatalmas lovassági hordát egyszerűen fel kellett tartóztatnunk, mert ha nem koncentrálunk oda semmit, oldalba kapják az ostromló seregünket és bekerítenek minket. A csata végére ezt a célunkat sikerült is elérni, én Meyil’kree kollégával a szokásos vérbosszúmat folytatván egymásnak feszültünk, és csak a legeslegvégén sikerült egy óriással és az ogre főhőssel beavászkodni a várba, cserébe őt sem engedtem ki a sarokból.

Bal szélen hátul kempeltek az pokolmélyi törpék hadigépeik, akik egész csata alatt védve voltak, hiszen jobb szélről semmi sem érkezett, középen pedig olyan nagy tömeg alakult ki, hogy a második hullámként felsorakoztatott trollok SOHA nem értek be közelharcba, így a várostromról csak csata után hallottak valami érdemlegeset. Ők a falat közelről soha meg nem pillantották, hátul malmoztak egymással és elbűvölve nézték Lápi Babi néni kecsesen ringó vörhenyes és ótvaros hátsó fertályát.

A felrakásnál, ha elhoztam volna a maradék 30 ogrét, igazából nem is tudtuk volna feltenni, még erősítésként sem hívhattuk volna be őket, mert egyszerűen NEM FÉRTEK oda. Szégyenletes dolog, hogy a kapu betörésére csak a csata utolsó harmadánál koncentráltunk, és végül ez lett a vesztünk, hogy a nagyarányú gyilkolászás ellenére egyetlen egységünk sem telepedett le a várfalon belül elhelyezett objektívákra.

AZ OSTROM!

Mivel a jelenlévők mindegyike utoljára KOW-ot csak a debreceni barátságos meccsen játszott, így sok szabályra nem emlékeztünk, főleg én. Például hogy a hadigépek ellen mindig triplázódnak a támadások, hadigépet ha legyaksz, akkor nem mehetsz tovább ugyanabban a közelharci fázisban másik hadigépre, a Boomerek szabályait is benéztem, illetve kicsit sokkoló volt, hogy Individualok roham előtt is megfordulhatnak, és úgy rohamozhatnak… Többségében azonban nem volt probléma, bár kicsit bantam, hogy a pozícióm miatt megint nem tudtam Farkas törpéi ellen verekedni, az egyetlen akció, amit ellene elkövettem, hogy leszedtem a goblinokkal az orgonaágyúját a toronyból.

A támadók nyerték a kezdést, és jobb szélen be is rohantunk mindenkit, akit csak lehetett. Cocákkal a cicákat, pókokkal (fleabag) is az oroszlánokat, sajnálatos módon azonban a másik pók osztagom a Yellow-belly szabály miatt úgy döntött, inkább nem áldozza be magát a nagyobb Ződért, és heves semmittevésbe kezdtek. Középen megindítottunk mindent, amit tudtunk, jobb szélen pedig Grosh a hatalmas tűzerővel azonnal elpárologtatta a védők várfalát, ami a mi bal oldalunkon volt. Ezzel Grosh automatikusan neveződött, megszavaztatott és elnyerte a “Várfalpusztítás Nagymestere” címert, melyet azóta is mindenki retteg.

A védők rendesen megszórtak minket, két kör alatt a középen guruló ostromlétránkat lyukasra lőtték, majd Meyil’kree bácsi repülő hőse (az ŐSELLENFEM, aki az ork holokausztot művelte Sajóvámoson) belecsattant, megkapirgálta, és rottyra ütötte. Ez a barikád később a támadókat akadályozta a helyezkedéstől és a bejutástól. Cserébe kapott a repülős hős egy erős szeretetrohamot Jencitől, az óriástól, akikkel 3 körön keresztül ölték egymást. Jencit igazából csak a Fury szabály mentette meg (sohasem Waveringel, de csak azt támadhatja, aki betámadta), szerintem ezen dőlt el a párharc, melyből dicsőségesen jött ki az óriásom. Később Jenci be is jutott a várfalon belülre 10 sebponttal, az ogre főgonosszal elcsépeltek egy horda foot guardot (ez szemmel láthatólag nem esett jól Gabinak, amit megértek), de ezt a szemben álló másik horda azonnal véresen meg is torolt a támadókon. Így sajnos el kell mondanom, de a seregemből senki nem jutott be élve az épületkomplexumba, túlságosan lefoglalt a jobb szárnyunkon történő mészárlás.

És ha már itt tartunk, mi is történt a támadók jobb szárnyán? Egy szó van, ami ezt leírja megfelelően: MÉSZÁRLÁS.

A két oldal legerősebb rohamegységei feszültek egymásnak, és bár sokat segített nekünk a háttérből támogató két egységnyi Rock lobba, szinte körönként változott, ki dominálja a vértengerré és belsőségpiaccá változó sztyeppét. Sikerült bedarálnunk mind a három triceratopszot, de ők sem hagyták magukat, és szép sorban berohantak mindenkit. Ha oldalba rohantak valakit, azt azonnal meg is ették, minden körben reagálni kellett valamilyen ellenrohammal, és borzalmas közelharcban eszegettük, csipegettük és vagdostuk egymást a természet erőivel. Sebitar orkos mentalitásból beküldte a fővezértünket, Grogmárt a repülő Slasheren, aki bár ijesztő volt, közelharcban mégsem tudott nagyot alkotni a várfal mellett, mert állandóan félkábultra verték. Végül 4 fájdalmas kör után f*ssálőtték a védők, amit jogosan tettek, mert a szerencsétlen Grogmár csak a dupla egyesekben hitt.

És akkor jött a Treeherder. Ójeee… Az, akivel senki sem akart foglalkozni az elején, és aki nemcsak a kőóriást vágta pofán, hanem Grogmárnak is adott pár jó taslit, a végén pedig úgy kajálta be a Morax egységeinket, mint aki a diákcsemegéből eszeget. Egy pszichopata gyilkos volt ő, akinek remélem lesz még szerepe később a narratív kampányunkban is. J

 SUMMA

Összességében nagyon jól éreztem magam, viszonylag gyorsan lejátszottuk az ostromot, kb. 17:00 körül kezdtük és hajnali 2 körül már csak a védők léptek-dobtak, ami szerintem elég jó teljesítmény. Főleg úgy, hogy ilyen elmebeteg méretű csatában csak a felpakolás 1 óra. Amit én tanulságként leszűrtem, hogy nem érdemes 6000 pontnyi sereget beígérni, mert úgyis otthon fogok hagyni belőle 2000 pontnyit :)

Szóval részemről 4000 pontnál többet soha nem ígérek be, akármennyire nagy a  késztetés :) :)

Még egyszer mindent köszönök a többieknek,  szállásért, a fuvarért, a kajáért és a remek hangulatért, remélem mihamarabb tudjuk viszonozni Sebitár bácsi kedvességét. Ha egyszer eljön Debrecenbe, két napig semmiért se engedjük, hogy pénzt adjon ki, csak tömjük bele a kólát és a húsokat a szájába, és terhes hassal csak a kockákat kell dobálnia :D

És hamarosan következik a blogon a FINÁLÉ, azaz a narratíva része az ostromnak, és a dicsőséges Epilógus. De közben figyeljétek Meyil'kree és Farkas blogját is, kíváncsi vagyok az ő szemszögükre is...

Üdv:
Kaba