2017. szeptember 15., péntek

Bölényháború - Harmadik rész

Üdv Kedves Olvasók
Folytatódjék a lassan, de atombiztosan kialakuló Káosztörp-Ogre összecsapás történetének története! Aki lemaradt, vagy szeretne ismételni, az itt megtalálhatja az előző részeket:
Azklaghar azonban nagyon előrelátó volt. Ezek a gyenge, nyüzüge testek nem lesznek képesek beteljesíteni a Névtelen király akaratát. Kell egy erősebb, egy szívósabb faj...




- Áve Hashut! – kiáltották egyszerre az őrök a sötét lépcsősort lezáró szűk, ám annál vastagabb vasajtó mellett, mikor megpillantották a sötétben lépdelő főtanácsost.
- Áve Hashut! – viszonozta köszönésüket a törp alkímista, majd a levegőbe rajzolta a hatalmas démonúr rúnáját. Az őrök bólintottak, majd hatalmas csikorgással kitárták a kapu szárnyait.

A káosztörp mérnököt egy pillanatra megvakította a vörösen izzó fény, mely a csarnokban fogadta. Vastag szemüveglencséi szerencsére megszűrték az eléje táruló látványt, így szemei hamar hozzászoktak a bent uralkodó világossághoz. A csarnokban mindenhol a Vészbanyák rendjeinek nővérei sürögtek-forogtak. A hatalmas, egyterű helyiséget kínzóeszközök és vallatófülkék, kohók, Hashut-bálványok és temérdek poros könyv foglalta el szépen, rendszerezetten. A kápolnát a nagy megtérés idején alakította ki egy csapatnyi építész és erős törpasszony, új uruk és parancsolójuk tiszteletére. 

A rend elsődleges feladata az volt, hogy kisebb, ám így is erőteljes démonokat idézzenek meg, és ejtsenek rabul a káosztörp nagyurak által megrendelt szerkezetekbe. Azklaghar is hasonló céllal érkezett a Vészbanya rend tárnáiba. Legutóbbi művének, egy hatalmas kerekekre erősített lokomotív gépezetnek keresett egy pokolbéli albérlőt. Ezt a gépezetet szívós, brutális erejű ogre rabszolgákkal rakatta össze, kiket a legutóbbi tokaji hadjárat során sikerült beszereznie. Sajnos eme tette nem maradt észrevétlen, és ennek következményeképp az ogrék betörtek a királyi erdőbe, és lemészárolták a törp fejedelem legszebb gyapjas állatait. Hiába, ezekkel az ultraprimitív ogre csőcselékkel sohasem lehetett értelmesen tárgyalni. Mennyivel szebb lenne a világ, ha rendelkezne az összes izmos barbár erejével, milyen fenomenális gépeket és lépegető vasgólemeket tudna készíteni… Akárcsak legutóbbi kreálmányát, melyet magában csak „Vastörőnek” keresztelt el. Nagyon büszke volt a művére, és nem hagyta, hogy e remek szerkezetbe valami jött-ment kreatúrát hegesszenek bele ezek mogorva, fekete köpenyben sétafikáló apácák. Neki valami hatalmasabbra, valami fenségesebbe fájt a foga…

- Áve, Hashut! Üdvözlégy Zorica Főpapnő! – köszöntötte Azklaghar mély meghajlással a kápolna közepén serénykedő, talpig feketébe öltözött szakállas, bibircsókos öreg banyát.
- Neked is Áve Hashut, Főtanácsos! Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy kápolnámban köszönthetlek? – kérdezte mézes-mázos hangon a gonosz tekintetű vénasszony.

Zorica és Azklaghar tanácskozása
- Egy kéréssel fordulnék Önhöz, Tiszteletes Főpapnő! Az ogrék betörtek erdeinkbe, lemészárolták királyunk gyapjas behemótjait. A király hatalmas haragra gerjedt, és hadjáratot rendelt el Iron kán serege ellen.

Azklaghar felegyenesedett, és közben próbálta elkerülni a vénség izzó tekintetét. Törp mérnökként mindig is az ésszerűség, és a racionalitás földi megtestesítőjének vélte magát, sohasem bízott a túlvilági babonákban és démonidézésben. A fekete mágiát és a sötét rituálékat egyfajta „szükséges hercehurcának” tartotta. Azonban nem volt olyan botor, hogy eme véleményét bárki előtt is hangoztassa, hiszen eretnekségért egy pillanat alatt az egyik kohóban találta volna magát. Vagy ami még rosszabb, a ghaz khazali rabszolgatelepen…

- Mi lenne hát a kérésed, Főtanácsos? Miben kéred a nővérek és jómagam szaktudását? – kérdezte Zorica. Mézédes hangja mögött fekete gyűlölet és intrika bújt meg. Bár sohasem éreztette, mindig is megvetette a király főtanácsosát, ezt a kétkezi szakmunkást, aki a saját hegesztőszemüvegétől soha nem látott messzebbre. Egyszerűnek és maradinak tartotta, aki soha nem érdemelheti meg a Hashuttól kapott áldásokat és a démonológia rejtelmeinek titkait. Ám a szükség nagyúr, és bár a nővérek tudása szintén nagy volt, a káosztörp birodalomnak mindig is szüksége volt eme hitvány, kevésbé kulturált, de a véres harcmezőkön annál hasznosabbnak bizonyuló izomlegényekre és szerelőkre.

Zorica Főpapnő és a Vészbanyák szimbóluma


- Megalkottam egy hatalmas gépezetet, melynek ereje felülmúlja az eddigi ostromgépeink erejét. Pokolbéli mestermű, melynek párja nincsen sehol a Keleten. Ha egy számára megfelelő démoni lényt tudnánk rabul ejteni benne, a birodalmunk legveszélyesebb fegyverévé válhatna. Szembeszállhatnánk az ogrék batár mamutjaival, az emberek borzalmas őshüllőivel, és még a zöldbőrűek óriásaival is!

A Főpapnő mosolygós képpel hallgatta a mérnök szavait. Mindig is szórakoztatta, ahogyan ezek a nehézfejű, ám annál ügyesebb kezű gépészek katarzisba kerültek saját tudásuk és műveik dicséreteiben. Végletekig képesek voltak elszállni akármilyen kis jelentéktelen mütyür, forgó ketyere, vagy ormótlan nagy vasszekér láttán. Szerencsére ismert egy nagy erejű démont, akinek pont ilyen fémkalickára van szüksége.


- Rendben, semmi akadálya. Már tudom is, melyik hatalmas démoni entitás kell ide. Hallottál már Barbubhalról, a démonnőt?
Azklaghar nem szólt egy szót sem, így hát Zorica folytatta:
- Barbubhal azt jelenti: „fekete”, s őt valóban fekete vagy néha kék színben is ábrázolják, mert a női energiát testesíti meg. Lángoló szemei vannak, és hosszú nyelve gyakran kilóg. Nyaka köré kígyók tekerednek, s mind a tíz kezében fegyvert tart: íjat, nyilat, korongot, kardot, pajzsot, hurkot, lándzsát, kagylókürtöt, egy koponyát és egy holdkorongot. Egy legenda szerint teljesen lerombolta Kazeencz Barsealonah városát, és ha nem állja útját egy alkinosozoriaknazi harcosnő 100 éve, akkor egész északot elpuszította volna…
- Hogy hívták ezt a harcosnőt, Zorica Főpapnő? – kérdezte a káosztörp mérnök.
- A hősnő neve Columba Prodroma volt…




Legközelebbi alkalommal következik... Columba Prodroma dicső története!
(ŐHU 1917, Kazeencz Barsealonah, a mai Ghaz Khazaltól északra)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése