Bölényháború - Második rész

Üdv Kedves Olvasók!

Aki lemaradt, vagy szeretne nosztalgiázni, az első rész teljes hosszában elolvasható itt: Bölényháború - Második rész

- Van-e bátorságod, király, itt várni, míg uramnak ezt hírül adom? - kérdezte Rolf.

- Felesleges lenne, mert az ő ura sem várta meg a király erdejében - azzal kíséretével elvonult.

Iron felháborodva értesült minderről. Azonnal magához vett nagyobb számú csatlóst, meg vadászt, s a  Walszlönga erdőbe száguldott. Ott minden eléjük kerülő vadat elpuszítottak. Napok múlva ráakadtak az óriási bika nyomára is, mire kezdetét vette a híres bölényvadászat.

Tokaj, Walszlönga erdő, 2017

Iron sok kardfogút bocsátott a gyapjas óriás nyomára, s maga hátason utána, míg végre a hatalmas vad alakja megjelent a rengetegben. Midőn az tigrisek közelébe értek, nagyot dobbantott a bika, megfordult és szarvaival védekezett. De a kardfogúak nem tágítottak. Közben előkerült Nordián is,a kán legjobb vadásza s a többi kíséret. Valamennyien pompás nagymacskákat vezettek pórázon. De már sok jó tigris vonaglott halálos sebbel a csatatéren. Iron kiadja a parancsot, bocsássák a bikára Brakkit és Porsit. Ezek vadul rontanak a bozontos óriásra, egyik jobb, másik baloldalt ugrott rá. A bölény hirtelen jobbra fordítja fejét, szegény Brakkinak lágyékába döf, felnyársalja s a levegőbe kanyarítva messzi eldobja magától. Majd gyorsan balra fordul s Porsit olyan erővel döfi oldalba, hogy rögtön kiadja páráját.

Brakki

Most Luska és Ruska következtek. Ezek egyszerre támadtak. Luska a bika alá iramodik s oly mélyen harapja magát hasába, hogy a bölény összekuporodik fájdalmában, de nyomban rá is ugrik két hátsó lábával a tigris hátára, hogy a gerince nyomban ketté roppant; egy pillanat s Ruskát is halálra döfi busa fejével.

A gyilkos macskák harapásai fájdalmat okoztak a bikának, megsokallta már ezt a marakodást, s elrohant. A kán Paron és Bonikt jószágait uszítja rá. Elöl rohan a hatalmas bika, utána a tigrisek. Ezalatt Wandilmár ogre lovagot, a nagytestű és erős, de kevésbé merész leventét nagy félelem fogta el a bősz bika láttán, sarkantyúba kapta lovát, és odébbállott. De midőn látta, hogy nincs biztonságban a száguldó fenevadtól, leugrott lováról, s fel az első alkalmas fára. A rohanó bölény azonban észrevevén a mozgó alakot, feléje iramodott. Szörnyű aggodalom fullasztotta lovagunk torkát, mind magasabbra kúszott a fák ága között, míg egy vékonyabb ág eltörvén alatta, lepottyant a fáról.

Wandilmár, az ogre "lovag"

Éppen alatta állt azonban már a bika, s a kardfogúakkal készült másodszor szembefordulni, midőn nagy ágropogás között tarkójára szakadt a lovag, kinek lábai lovagló állásban nyaka két oldalára csapódtak. Kezével görcsösen kapaszkodik az állat szarvába, s erősen tarja magát. Ettől végleg megbokrosodott az amúgy is bősz bika, s eszeveszetten kezdett vágtatni. Utána az macskák, majd Iron és kísérete.

Walszlöngai pókszörny koponyájából trófea, Iron kán korábbi vadászkalandjaiból

A rohanás soká tartott, s a hátul lévők jó ideig nem láthatták a fáktól, mi történt elöl. De aztán felfedezték, hogy batár ogre ül a bölény nyakában. Lóhalálában kezdenek vágtatni, de veszett módon rohant a vén bölény is, mögötte 7 fiatalabb, utánuk az egész falka, végül a vadászok. Hihetetlen ordítozás, hujjogatás mindenütt, csak úgy zúg bele az erdő.

A bölények kitérnek az Ungara erdő felé s Wandilmár halálos verítékkel az arcán még mindig görcsösen kapaszkodik a bika szarvába, sörényébe. Végre az állat lankadni kezd. Ekkor Paron és Bonikt elébe kerülnek s rávetik magukat. A fejedelmi vad megtorpan, szembefordul, de a fejére tapadt tehertől nem használhatja szarvát. E pillanatban megérkezik a kán, mint a nyíl, egyenesen belovagol éles lándzsájával az állat szívébe. A bölény összeesett.

Majd megérkezett a többi lovag is, szerencsét kívántak uruknak örökké emlékezetes maradó bravúrjához.

Ghaz Khazal, a híres bölényvadászat után 3 héttel...

Azklaghar óvatosan lépdelt lefelé a sötét folyosón, mely a királyi kastély alatti barlangrendszerbe vezetett. A lépcsők nyirkosak voltak, csúszósak, és a káosztörp főtanácsos acélos csizmájával undorító, csattogó zajt keltett a sötétben. A levegő fojtogató volt, izzadság és vér szaga terjedt a helyiségben, a falak pedig túlvilági, vérvörös színnel lüktettek.

Azklaghar még egy buzgó törp mérnök ijfonc volt, mikor a Névtelen király lepaktált a démonokkal. Azóta minden megváltozott, ám éles eszével és vele született vegyészi, és műszaki tehetségével az egyetemről egyenesen a királyi palotába vezetett a karrierje.

Itt, eme sötét város szívében szemtanúja lehetett több olyan forradalmi újításnak, amit a tradícionális törp harci kereszteztek. A fegyverek erősebbek lettek, veszélyesebbek, és dühösebbek. A király hagymázas hódítási vágya újabb és újabb, vadabbnál vadabb gépezeteket követeltek, egyre nagyobb ütemben. Végül a törpök nem bírták felvenni a versenyt az uralkodói megrendelésekkel, és kénytelenek voltak rabszolgákat hurcolni a pokoli műhelyeikbe. Számtalan goblin, ork, ember és tünde vesztette életét ezekben a kohókban. A káosztörpöket nem tartotta vissza semmilyen bűntudat, semmilyen lelkiismeret, így az ide kerülő foglyokat az embertelen körülmények között hamar halálba hajszolták.

Azklaghar azonban nagyon előrelátó volt. Ezek a gyenge, nyüzüge testek nem lesznek képesek beteljesíteni a Névtelen király akaratát. Kell egy erősebb, egy szívósabb faj...

Folytatása hamarosan következik!