Gate of Hell - A tápos és a fluffos: Bölényháború

ŐHU 2018 január, Miskóczia, Alkinisozoriaknaz

Ismét "Vicces Vőfély" nevű kocsmában...

A városi őrség három nagy ivócimborája kedvenc asztaluknál, a “Sártipró” becenevű kitömött vadkan feje alatt ücsörgött, és gyakorlott csuklómozdulattal döntögették magukba a mézsört. A kocsma tele volt ezen a csütörtöki estén is mindenféle züllött alakkal, a kellemetlen zúzmarás idő és a torkos csütörtöki akciók sokféle népséget csábított be Alkinisozoriaknaz igényesebb városrészéből.

Kabicsa éppen egy újabb disznóvicc közepén tartott, mikor Blanka, a szemérmetes bögyös-faros pultosjány kihozta az asztalhoz a megrendelt gyümölcspárlatot.

- … erre a törpasszony felemelte a szakállát, fingott egy nagyot, és azt kiáltotta: Melyik medvével kell kezet fognom?

A poén hallatán Grotyi hangos kacagással ledőlt a székről, Kelike pedig pironkodva kért elnézést a mocskos vicc miatt Blankácskától. Mielőtt azonban tovább növelték volna az alkoholszintjüket, egy fura alakra lettek figyelmesek. Az idegen, aki belépett a lebujba, szemmel láthatólag messzi délről érkezett, és tavi huruttyos tollas fejfedőt viselt. Rajta vasalt ing, lájbi, hosszúszárú csizma, rendesen megpucolva, szóval ahogy a csontgrádi divat megkövetelte. Még a bajszát es megpödörte egy kis suviksszal.

- Nolám, ki van itt – kapálódzott ki az asztal alól Grotyi, aki közben eltévedt, és úgy mászott ki a kocsmároslány többrétetgű szoknyája alól. – Dejszen ez Zsebitár, a legnagyobb haverom!
- Adjon isten! – köszönt illedelmesen Zsebitár, akinek megjelenése mindig kellemetes és udvarias volt. Kabicsek és Kelike viszont nem ismerte meg egyből régi pajtását. Zsebitár leült a padra, majd nagy kézrázás közepette próbálta menteni a kínos helyzetet.

- Nem ismersz meg, Kelike? Én is itt voltam városőr, mint Tik! Mikor leszereltem, te adtál nekem egy ebédet. Főztél öt tojást, s adtál egy darab kenyeret. Most eljöttem, hogy megfizessem az árát.

Hát, uram teremtőm, Kelike elkezdett számolni.

- Lássuk csak! Öt tojás a tíz esztendő alatt mennyit ér? Ha én azt az öt tojást kiköltöttem volna, lett volna öt csirke, s ha az megnőtt volna, tojt volna darabonként húszat. Az már száz darab tojás. Azt én ha kiköltöttem volna, lett volna belőle száz darab csirke, s azután azok felnőttek volna, s tyúkok lettek volna. Akkor azok mennyit tojtak volna?
Kabicsek és Grotyi értetlenkedve nézett, nem tudták, bicskázás lesz-e ebből, vagy ivászat. De Zsebitár rezzenéstelen arcon csak annyit felelt:
- Nem fizettem én azt vissza Kelikém, mert tudd meg, nem értem rá. Tudod el voltam foglalva, főztem a pityókát, a krumplit, hogy elültessem.

Erre már Kelike is összeráncolta a homlokát.

- Hát neked hibázik az eszed, főtt pityókát akarsz elültetni? Abból ugyan nem lesz semmi!
Zsebitár megpödörte vaxos bajszát, majd sandán annyit felelt:

- Igen, Kelikém, de a főtt tojást is ha a kotló alá tették volna, abból se lett volna semmi. S ha a kocsmáros a főtt tojást felszámolta, hát gondoltam magamban, én is megfőzöm a pityókát, s elültetem. Hátha lesz abból is valami.

Na erre jót kacagtak mindannyian, és kikérték a szeszt. Zsebitárnak még fel kellett lovagolnia korábbi mesteréhez, Trenebo fegyvermester aznap este, így ő csak savanyú meggylevet szürcsölgetett. Híreket hozott a messzi nyugati ogre győzelemről, a fővárosi hullákról, a déli ostromról és az északi dolgokról...

ŐHU 2017 január, Aózdia, a fagyos Hunnorvégia sztyeppéin

Miközben a három koma a Vicces Vőfélyben mulatta az időt, a messzi-messzi fagyos északon, még Deres vár falaitól is északabbra, az Észak Varjai törpeklán egyik felderítője, Hafal Tompapajzs kémlelte a végtelen feketeséget. Erősen fújt a hó, és már alig várta a kürtöt, hogy leváltsák. Az éjszakai őrséget mindig is nehezen viselte, különösen azóta, hogy a klán megfogyatkozásával kevesebben maradtak e kellemetlen poszt betöltésére. A fejében újra és újra a tegnap messzi nyugatról érkezett ogre-tünde összecsapás részletei jártak. Bár nem volt illendő, mikor megkapták a híreket, hatalmas röhögésben törtek ki a törpök, tetszett nekik, hogyan jártak pórul a faimádó késfülűek a böszme ogrékkal. Ez a Borglár ogre kapitány egy igazi kőparaszt lehetett, de meg kell hagyni, hasznát látná az északi őrjárat. Még mindig jobban tudna tisztelni egy ilyen behemótot, mint egy Galathriel herceg nevű finnyás nyüzüge tündét…

Mikor szólal már meg az az átkozott kürtszó? Mikor jön már az a rohadt váltás? Skorsomlinnak már egy órája itt kellene Lennie…

Bár a nyugati vámpírhistóriák és a fővárosi egyiptomi hullák nem aggasztották, sokszor gondolt hősére, Goldfinger thánra, és a dicső Aranyklánra, akik hősiesen helytálltak Csontgrád második ostrománál. Az azóta jobb létre szenderült, és tisztességesen elhamvasztott bányászokról magasztos legendák születtek, kik sokáig tartották hősiesen az undorító káposztasárkányokat és a mamlasz óriásokat.

A hóban messziről halk lépésekre lett figyelmes. Skorsomlin végre ideavászkodott. Valami történhetett, ez az arcára volt írva.

- Hafal, velem kell jönnöd. Az Észak Varjai vénjei tanácsra hívtak mindenkit. Úgy látszik, a Zöld Északi Veszedelem ideért a messzi Hunnorvégiából, Szétfoszlóból.

- Csak nem azt mondod, hogy a Fagyorkok megint erre tartanak?

- De igen, azt…

Valamikor ŐHU 1000-ben, Hunnorvégia, Szétfoszló, a Fagyorkok története

Réges-régen, még mielőtt kialakult volna a Keletfölde mai képe, és még sehol sem volt Debreczenvár vagy Alkinisozoriaknaz dicső városa, a nagy nyíregyi törpe felderítés kezdete és az első törpeváros építése Olav Tryggvason nevéhez köthető, ám ő ŐHU 1000-ben elesett egy trollok elleni csatában. Olav Haraldsson (vagy nagyharagú Olaf) volt az, aki - sokszor erőszakos módszerekkel - végleg megtérítette az északi Hunnorvégiát, törp kegyhelyeket építtetett, lerombolta a pogány zöldbőrű szentségtelen totemeket, és emberek és törpök bevonásával, népgyűlésekkel elfogadtatta a törpségi törpös megtörpülő törvényeket. Az északi, úgymond fagyork törzsfők azonban felkeltek ellene és 1029-ben támogatásukkal Knut Hadvezír elűzte Olafot és elfoglalta a törp csontokból emelt, óriási jetibundából állított trónt, amit az azóta is Szétfoszló nevű barlangvárosban őriznek. Balesetnek álcázott halála után III. Vadbarom Trogbrom kivívta az ország függetlenségét és ŐHU 1066-ban megkísérelte elfoglalni a (ma már) káosztörpök városát, Ghaz Khüzüt, de a várostrom elbukása utáni csatában elesett; halálát tekintik a fagyork korszak lezárásának. A mendemonda szerint Ghaz Khüzü kereskedői alapították később Ghaz Khazal összehordott kőhalmát.

Ám mai napig úgy tartják, eljő majdan egy hófehér bőrű és égővörös tekintetű Fagyork gyermek, aki még egyszer utoljára fejszét és baltát fogva, Replülő Hóférgen utazva szembeszáll a déli szakállasokkal…

ŐHU 2017 január, Miskóczia, Ghaz Kazal A volt Vészbanyák titkos föld alatti csarnoka

Azklaghar dühösen járkált a sötét teremben. Körülötte sürögtek-forogtak az emberi és sötét tünde rabszolgák, akik az utolsó simításokat végezték az új laboratóriumában. Azklaghar általában büszkén figyelte a távoli keletről idehurcolt, kislányosan öltözködő mandulaszemű rabszolgalányainak verejtékes munkáját, de most túlságosan ideges volt. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő szerette volna. Hogy fordulhatott minden ilyen rosszra, ilyen gyorsan?

Retterciusz Nagyúr

Pár hónapja, mikor Zirakrazhgaz becipeltette a Névtelen király trónja elé az élőhalott undormányt, még nem sejtette, hogy egy kisebb szakadáshoz vezet a Káosztörpék között. Szemrebbenés nélkül elutasította mindenki annak az ötletét, hogy összefogjanak Morgoth mocska ellen akármelyik alsóbbrendű fajjal, és kénytelen-kelletlen befogadták a Fekete Mágust a Vészbanya kultuszba felsőrangú vallási vezetőként. A király követelését nem teljesítette azonban, ugyanis három naplemente után nemhogy nem ütött rajta az ogrék klánján, de magához édesgetve egy forrófejű Káosztörp nagyurat, Retterciuszt és egy kisebb haderőt lecsalogatott a csontgrádi második ütközethez. A Névtelen király azonnal árulónak nevezte ki Zirriant, és büntetésül fejvesztést rendelt el a gaz Fekete varázsló számára.

Ezt még be is vette volna a gyomra Azklagharnak. Sőt, még örült is, hogy megszabadult végleg az általa mindig lenézett vallási kultusztól is, így kényére-kedvére rendezhette be új laboratóriumának a banyák csarnokát. Ha Zirakrazhgaz és Retterciusz le akar lépni, és az élőhalott mocsok orkokkal akar szövetkezni abban a déli koszfészekben, hát legyen. De az ostromot elvesztették, az ezerszer elátkozott alkinisozoriaknaziak és ogrék megint beleköptek a levesbe. Két északi törpe klánnal szövetkezve az emberek bezúzták a déli ork erődítmény falait, és nemcsak a felbecsülhetetlen káosztörpe ostromgépeket szedték darabokra, de az összes potenciális ork rabszolgát is elpusztították.

Mindennek tetejébe Csontgrád városát borzalmas pestisjárvány támadta meg, így az ostromból megmenekülő káosztörpék sem tudták kimenteni a megmaradt drága lőszert és alkatrészeket. Hashut átkozza el mindet! Főleg azokat a tetves embereket és a mocskos ogrékat!

Így morfondírozott Azklaghar, mikor észrevétlenül elébe került az egyik megbízható törp kéme, Lolonlim Harcöldök, ki az északi Goldfinger klánba épült be, Deresen.
- Azklaghar Főtanácsos Nagyuram, híreket hozok… - hajolt meg félelemmel vegyes tisztelettel Lolonlim.
- Remélem nem rossz híreket, azokból van elég! – fújtatott mérgesen Azklaghar a levegőztető készülékén keresztül.
- Uram, a 100 éve magára hagyott Fagyos Északi Orkokról lenne szó… Úgy tűnik, új Albínó vezérük született, és megindultak délnek… A deresi törp felfedezőket, az Észak Varjai klánt ma este fogják elérni… Mik a parancsaid?

A sötét lelkű, számító főtanácsos megállt egy percre, és bár a maszkja mögött senki sem láthatta, sebes szája vigyorra kanyarodott. Talán mégsem fordult minden olyan rosszra…

Hamarosan folytatódik a befjezéssel, azaz Végre CSATA!!!!

2018. január 25., csütörtök

Bölényháború - 9. rész

ŐHU 2017 január, Aózdia, a fagyos Hunnorvégia sztyeppéin

Valamikor ŐHU 1000-ben, Hunnorvégia, Szétfoszló, a Fagyorkok története

ŐHU 2017 január, Miskóczia, Ghaz Kazal A volt Vészbanyák titkos föld alatti csarnoka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése