Üdvözlet Kedves Olvasók!
Köszönöm a türelmét a hűséges Olvasóknak,
akik szó nélkül tűrték semmittevésemet, majdnem tizenkét hónapja nem született
érdemleges bejegyzés a Gates of Hell blogon. Az ő kiengesztelésükre és az új
Olvasók érdeklődésének felkeltésére elhatároztam, egy 10 részes sorozatban
fogom az Első és Utolsó, budapesti Murderfuck Age of Sigmar 2 versenyem
élményét elmesélni, egészen a felkészüléstől a versenyt lezáró utólagos
gondolatokig. Kezdjük is hát az elején! A teljes cikkhez kattintsatok a „Tovább”
gombra…
Miért Első és Utolsó?
Nem, nem lesz vége a Murderfuck sorozatnak, csak számomra, és csak erre az évre. :)
Mielőtt bárki nyápic, kesergő, picsogó vénember attitűddel
vádolna, megpróbálom magam kimagyarázni. Tulajdonképpen nem akkor határoztam el
magam, hogy nem indulok több pesti AoS versenyen, amikor felkerültek a listák! Nem a rutinosan írt és erős
listáktól ijedtem meg, és nem is a gyakorlott, csalafinta jelentkezők névsorától
és az azt követő párosítástól. A Hozzám közel álló ismerőseim is tudják igazolni,
hogy már jelentkezés előtt is elhangzott ez az ominózus megjegyzés, hogy „Első
és Utolsó”. Sajnos harminc éves, dolgozó felnőtt emberként már nem érdemes olyan
ígéreteket tennem a Nagyérdeműnek, amit nem tudok betartani, és valljuk be,
habár személygépjárművel már rendelkezem, így is sok fölösleges nyűggel jár egy
fővárosi versenyre való felkecmergés, és az arra való felkészülés úgy, hogy vészesen
megfogyatkozott szabadidőmben szeretnék több időt tölteni önmagam fizikai
(edzések), szellemi (olvasás és nyelvtanulás) fejlesztésével, illetve
lakóhelyem komfortosabbá tételével (fürdőszoba felújítás).
Utóbbi időben pedig nagyon rákattantam a munkahelyi és
hétköznapi feszültségek levezetésére kiválóan alkalmas Underground (Kaptáros BM
és DM fesztiválok, együttesek fellépései) és kevésbé mainstream koncerteken
(pl. Rockmaraton) való részvételekre, mely sokak számára élvezhetetlen zenére
történő hangos gesztikulációval járó zenei eseményeket jelent. Ezek időt,
energiát és pénzt is igényelnek, ami mellett egy negyedéves fővárosi
rendezvényre való felkészülés és feljárkálás nem túl eneriga- és pénztakarékos…
Cserébe viszont beiktatok évente egy olyan rendezvényt, amire méltóképpen,
teljesen festett sereggel fel tudok készülni. Szabályokat és ellenfeleim
listáját tanulmányozva pedig az általam és a kockadobásaimra támaszkodva a
legtöbbet megteszek az igényes és izgalmas versenyzési élményért, úgy, hogy
mindeközben nem szegem kedvét sem versenytársaimnak, sem a szervezőknek, sem a
velem egy kocsiban utazóknak (lásd még: Sebitar).
Felkészülések
Korábban a blogon többször is boncolgattuk már ex-szerzőtársaimmal,
hogyan lehet hatékonyan felkészülni egy versenyre, így ezeket a témákat nem is
ismételgetném, de nosztalgiára vágyó Olvasóknak, és újonc hobbitársaknak
belinkelem e remek, összeszedett listát, Wolflord tollából:
Ami részemről itt a felkészülést jelentette, az négy kemény
és erőteljes elhatározás, hogy ha már érdemben nem tudtam eleget élő ellenfelek
ellen játszani, akkor:
1)
A verseny küldetéseinek és sorsolt ellenfeleim seregeinek szabályának teljes mértékű ismerete, utánajárás és jegyzeteléssel, olvasással
és Youtube-on BattleReportok megtekintésével,
2)
Saját seregem példátlan értékű ismeretével,
hasonlóan a releváns könyvek elolvasásával, szabályok ismeretével, jegyzetek
készítésével, és itt is BattleReportok megtekintésével,
3)
Ha ezek ellenére a kockák és a szerencse
istennője, Fortuna asszony újból lesújt rám, akkor pedig frusztrációmat nem a
blogon és nem más emberen fogom levezetni;
4)
Végül egy esetlegesen bekövetkező utolsó hellyel
járó szégyen esetén, ennek kezelésére elhatároztam, hogy szép, TTQ full festett
sereggel jelenek meg a rendezvényen, hogy legalább a hobbi eme területén ne kelljen
szégyenkeznem. A festéssel kitartóan és jól haladtam eddig, naptáramban számos
helyen vannak beírva a betervezett festegetések, illetve sikeresen dolgoztam ki
olyan festési sémákat, melyek látványosak, ám technikailag nem időigényesek.
Grimghastok, a ferde kaszások (ahogy Levi hívja őket) |
Miért pont Nighthaunt?
Akik régóta követik a blogomat, azok tudják Rólam, hogy
világéletemben a (jelenleg a GW által besorolt) Destruction, azaz a Rombolás
erőit részesítettem előnyben. Még szegedi Puszti kollégám MSN-es
beszélgetéseink alatt is megerősítette benne a zöldbőrűek iránti vonzalmamat, a
Gyűrűk Ura filmek és sok más, orkos behatás pedig örökre bebetonozta nálam az
orkok, ogrék, goblinok és más dúvadak iránti szeretetemet. De akkor most honnan
jött mégis ez a sok hullaszellem?
Bár a hullás-zombis horrorfilmek egyáltalán nem hoznak
lázba, és az egész rohadó-bűzlő vámpírsztorik sem, van valami, ami nagyon
megfogott a Nighthaunt kísértetekben, ez pedig az Executioner és a Black Coach
figurák! Amint fentebb írtam, egy éve nagyon eltolódott (sőt sokak szerint a
sötét mélységekbe süllyedt és lemerült) a zenei ízlésem, így az egy hét alatt
meghallgatott Black, Blackened Death és Pagan/Black metálalbumok száma
drasztikusan megugrott. Lehet, hogy köze van ennek a napi 8-9 órás technikai
szupportnak, én hozzáértő pszichológus pszichoanalízise nélkül inkább nem mélyülnék
el ebben a témában 😊
Lord Executioner, a legmenőbb AoS figura (szerintem) |
De ami biztos, hogy mikor jött az Emperor norvég együttes „The Loss
of and Curse of Reverence” szímű száma az „Anthems to the Welkin At Dusk”
albumról, tudatalattim örökre összepárosította ezeket a szúró-vágó lidérceket
ezzel a kellemetes muzsikával:
Végül pedig az döntötte el a kérdést, hogy akarok-e ilyen
sereget, hogy legjobb debreczeni hobbis kollégám, Geri mester (nem
összetévesztendő miskolczi Geryvel, akit szintén tisztelek és hasonlóan az
egyik legjobb haverom) megemlítette, hogy jön egy új kezdődoboz az AoS2-höz, szabálkönyvvel,
meg minden jósággal… Őt a Stormcastok énekelték, engem a szellemek, így bele is
vágtunk az egészbe! Sokáig tartott azonban, míg az első játékot megejtettük,
sokszor voltam magam alatt és sok energiát elszívott tőlem a munka, az orosz
nyelvtanulás és egyéb, kellemetlen dolgok (gázóra le- és felszereltetés), így
nagyon sokszor kellett elhanyagolnom Geri kolléga (aki közben céges kolléga is
lett) invitálását. Ezúton is szeretném neki megköszönni, amiért sohasem adta
fel a velem való barátságot és a kitartást, hogy ne vesszen el az összes kedvem
az AoS-tól!
Guardian of Souls, a varázslóm, és kicsiny Nightrasp szolgái (a blood bowl Skaven rerollok ott maradtak sajna) |
A második legmenőbb figura, amit mostanában kiadott a GW |
75%-ban elkészült kicsiny seregem (háttérben Nagash bácsi és a WIP Sista seregem) |
Egyelőre ennyit képzeltem el az első részben, a következő
részben olvashattok egy kis szösszenetet két ellenfelem Véristenhívő seregéről
is, mire érdemes majd figyelnem, miben erősek és miben gyengék a Khorne-követők,
és mit érdemes Róluk tudni.
Addig is kitartást kívánok mindenkinek a latyakos-havas,
sötét svéd nappalokhoz és dermesztő orosz éjszakákhoz! 😊
Üdv:
Kaba
Kaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése