Akik követik véletlenül (vagy unalmukban) az Inkvizítor fórum debreceni HTBK klubos topikját, annak már nem új információ, hogy augusztus 23-án részt vettem az első hivatalos Debreceni Conon vendégként (és jelmezesként is). Mielőtt azonban elmélyülnék az esemény kielemzésében, hadd beszéljek kicsit a "Con" rendezvényekről, és arról, hogy Magyarország keleti fővárosa hogyan áll ezekhez a dolgokhoz.
Bár nem vagyok a legnagyobb szakértője, azért megpróbálkozok egy nem mindenre kiterjedő definícióval. A "Con" általában egy olyan nagyszabású rendezvény, ahol a képregényes, táblás játékos, animés, szerepjátékos közösségek, emberek találkoznak egymással, új barátságok, szövetségek és ismeretségek köttetnek, és itt az emberek végre élőben találkozhatnak új, vagy eddig csak fórumokon megismerkedett ismerőseikkel. Ez afféle "geek" rendezvény, ahová azok az emberek látogatnak el, akik felvállalják azt, hogy a szürke, anyagi javakért teperő fogyasztói társadalmi közízléstől eltérően a hétköznapi, unalmas mókuskeréktől eltérően ők szívesebben kalandoznak a kreatívan elképzelt világokban, és ott (ha csak egy kis ideig is) más bőrébe bújnak. Legyen az japán rajzfilm által létrehozott univerzum, élő vagy asztalos szerepjáték, táblás vagy terepasztalos elfoglaltságok vagy kártyás összecsapások.
Mint azt sokan tudjátok, annó még a Grim War Debrecen klub háromszor is kilátogatott az OSZAKE nevezetű rendezvényre az évek során. Az OSZAKE jelenleg Debrecen leghírhedtebb ilyen "Con"-ja, amely az alapos szervezésnek és remek marketingnek hála évek óta egyre népszerűbbé válik. Az összetétel viszont az évek során drasztikusan megváltozott. Annak idején, fiatal
Én úgy gondolom, hogy nem igazán beszélhetünk "kirekesztésről", hiszen az OSZAKE rendezvény szervezőivel soha nem volt rossz a kapcsolatunk, inkább azt mondanám, hogy a látogatók ízléséhez és érdeklődéséhez igazodott szép lassan az ünnepség. Erről nagyon sokat beszéltem még MAXXxxx-szal, Pogival és Wolfival is. Az animék nézéshez és a japán képregény kultúrához nem szükségeltetik különösen nagy anyagi befektetés, nem jár akkora áldozatokkal és energiaráfordítással, mint mondjuk egy terepasztalos klub. Manapság minden sorozat elérhető a virtuális ingyenes kalóz videókölcsönzőben, az internet birodalma bőséges ellátmánnyal ajándékozza meg a japán rajzfilm- és képregénykultúra szerelmeseit, és a cosplay is sokkal vonzóbbá válik, mint egy történelmi hadijátékhoz vagy fantasy LARP-hoz történő jelmez elkészítése. Hiszen miről is szól a cosplay?
Megtetszik egy ismert szereplő valamelyik filmből vagy sorozatból, a jelmez minőségét csak a kézügyességed és a pénztárcád szabhat határt, és minimális utánanézéssel már feszíthetsz is a rendezvényen a kedvenc kosztümödben. Bevallom, én mindig is elismertem a szakállas, medve termetű emberek azon elemi bátorságát, mikor a frissen vart Sailor Moon-jelmezben feszítettek egy-egy bemutató erejéig, megállítva ezzel a fejlődésben lévő gyerekek szájában a pálcikás jégkrémet is :-)
Na, de én nem szidni jöttem a cosplayt, véleményem szerint igenis helye van a geek kultúrában, én inkább csak a hasonló érdeklődésű emberek eloszlásának mennyiségében nem leltem nyugtomat. De most inkább hadd meséljek a lényegről, az első Debreceni CON eseményről, amiben én magam is beöltöztem költséghatékony módon tangó táncosnak, amihez igazából csak a fellépős táncfelszerelésemet kellett előkapnom. :-) (Képen balra ülök a padon)
Kezdjük a negatívumokkal, azaz az építő jellegű megfigyelésekkel és konstruktív kritikával. A rendezvényről csak és kizárólag az Arckönyvön szereztem tudomást, amikor egyik céges kolléganőm (aki végül nem is vett részt az eseményen) nyilvánította ki azon akaratát, mely szerint ő szeretne élőben is részt venni a rendezvényen. A Deb-Con Facebook csoportján lévő 68 emberből azonban összesen 12-en jelentek meg (legalábbis amíg ott voltam), így a "tömeg generálja a tömeget" fizikai törvény nem nagyon tudott megvalósulni. Láttunk kisebb, bátortalan, de érdeklődő csoportokat bejönni a helyszínre, de volt, aki egy elegáns vargabetűvel azonnal ki is fordult onnan. Sajnos nem volt csábító tömeg annak ellenére sem, hogy jópár nevesebb, különböző érdeklődésű és tevékenységi körrel rendelkező debreceni csapat is szerepelt a meghívottak listáján: a debreceni "Keleti Erdők Vándorai" Live Action RolePlay game csapat, akikkel nagyon jót tudtam beszélgetni és türelmesen megválaszolták a LARP-pal kapcsolatos 50 kérdésemet, a "Debreceni Hősök" nevezetű jótékonysági karikatív csapat, a "KLK RPG Klub", így végre élőben találkozhattam Péterrel, akivel eddig csak Online beszélgettünk. Továbbá még meg voltak invitálva a rendezvényre Jiu Jitsusok, az Aikidósok, a Tűzzsonglőrök és még sokan mások. Kövezzenek meg nyílt utcán a Júdeai Népfront emberei, de én ebből a felsorolásból csak kettő és fél csapattal találkoztam, pedig nyitás után két órával érkeztem meg a helyszínre.
További negatívumként sorolnám még fel azt a tényt, hogy bár a kisebb csapatok látásból ismerték egymást, a mikroközösségek között én nem véltem felfedezni semmilyen hevesebb interakciót sem. A táblások eljátszottak maguknak egy sarokban, a jelmezes emberkék körbeülték egymást, és barátságos köszönésemre és jöttömre is óvatos, de annál inkább szúrós tekintetekkel válaszoltak. Lehet, hogy csak én láttam így, bár az bizonyítékok hiányában is alá tudom támasztani, hogy még egy olyan terepasztalos versenyen sem voltam, ahol ennyire el lettek volna izolálva az emberkék egymástól. Tipikus megoldás erre a közvetlen emberekkel való kommunikáció felvétele és az alkoholos italok mérsékelt fogyasztása :-)
Kicsit olyan fílingem volt, mikor az Amerikai História X című filmben Edward Norton elsőnek megmutatja magát a kóterben, és csúnyán néznek rá a különböző rasszból álló csoportok :)
A Fatman sem volt sajnos a találkozón, sem a hölgy, ők csak az esemény profilképében szerepeltek, legnagyobb bánatomra...
Furcsának találtam azt is, hogy komolyabb adok-kapok, veszek-eladok árusok nem tették jelenlétüket, ugyanis engedély hiányában nem akartak botrányba keveredni a srácok. Ami érthető, bár én csalódott voltam, hiszen az ilyen rendezvénynek mindig szerves részének tekintettem a csecsebecsék és kockás ritkaságok beszerzését.
Mindennek ellenére rengeteg pozitívumot is fel tudok sorolni. Egyrészt az emberek azonnal kommunikatívabbakká váltak, amikor látták, hogy nem akarom őket számszeríjjal szájpadláson lőni, és őszinte érdeklődésemmel közeledve intelligens párbeszédeket tudtunk felépíteni egymással. Ilyenkor az idegenkedés szintje azonnal lecsökkent a nullára, megnyíltak a kommunikációs csatornák és éreztem igazán, hogy vannak még megismerni érdemes emberek hatalmas cívis városkánkban. A helyszín tökéletes volt, a debreceni Ifjúsági Ház könnyen megközelíthető, közel a főtérhez de mégis félreeső helyen adott otthon a rendezvénynek. Bőven elfértünk volna akár százan is a téren mindenféle gond nélkül, sajnos azonban erre nem volt példa. A belépődíjat nem tartottam drágának, de ha nem fizettem volna be, akkor sem harapták volna le a nyakamról a bőrt.
Bár nem a rendezvény érdeme, de fel tudtam venni a kontaktot a miskolci Forge csapattal Tóth Dani személyében. Éppen a környéken járt, így megittunk közösen egy cappucino-sör kombinációt, és egyeztettünk a Warhammeres klubos életről. Sok mindent megtudtam a Forge csapatról, illetve a sörszerződés után megígértem neki, hogy novemberben, a céges kiutazások után személyesen is tiszteletemet teszem az Északi Deresben, ahol jelenleg szerintem a Tiszántúl legaktívabb Warhammer Fantasy játékosközössége üzemel. Ők nem követik az Age of Sigmart, hanem szívesen kísérleteznek a Warhammer CE nem hivatalos, rajongók által kibalanszolt és karban tartott szabályrendszerrel. Továbbá Zirrian főkönyvtáros kollégáról tudom, hogy szívesen vállalja bárkinek a KoW-ra való kitaníttatását. Azért hívom mindig könyvtárosnak magamban, mert nála még nem volt olyan korszak, világ, amihez két percen belül ne tudott volna mondani legalább egy szabályrendszert, legyen az történelmi, valós, fiktív, hivatalos vagy teljesen elmebajos világ :-)
Reményeim szerint a saját hibáiból tanulva a rendezvény jövőre színvonalasabb és jobban megszervezett lesz. A tapasztalat jön majd a sok idővel, én nagyon bízok benne, hogy jövőre a szervezők hibáikból tanulva, megújulva és megerősödve köröket fognak verni az első alkalomra. Én szurkolok nekik, és nem csak azért, mert debreceni vagyok, hanem azért, mert én is geek vagyok :-)
Minden jót kívánok, ajánlom magamat továbbra is:
Kaba
