Sándor nap miskolciakkal - 3/3. rész

Üdv Olvasók!

A tegnapi (máricus 22.) posztban megvolt a részletes technikai csatajelentésem a március 20.-i csatánkról, most következzék a sztori, és később majd a gonosz hullák elleni csatajelentés!

Szóval legutóbb Gabi ott tette le a lantot a blogjában, hogy:

"A díszszemlére felsorakozott a teljes sereg. Az előző csata óta megnőtt a sereg létszáma. Felállítottak még egy hordányi Foot Guard osztagot, és a gyalogos harcosok száma is jelentősen nőtt. Az íjászok toborzása azonban hagyott kivetnivalót maga után, de Ondoher remélte ez hamarosan megoldódik. A sereg készen állt a szemlére, mikor mindenki kedvenc óriás bestiája is megérkezett. Trici láttán mind csodálkoztak. A hatalmas bestia szemmel láthatóan élvezte a figyelmet. Mindenki egyetértett, így még félelmetesebb lett. A kormányzó ismertette a parancsot, majd megnevezte az osztagokat akik vele tartanak délkeletre. Az elit egységeket vitte, míg a phalanx milícia otthon maradt az íjaszok felével, és némi kardos milíciával. Parancsnoknak egy idős mágust tett meg."

A rettenetes elit harci egység, a Foot Guard!

Forrás: http://gamingboard.blog.hu/2016/03/17/a_harmadik_alkinosozoriaknazi_haditanacs_keszulodes_a_debrecenvari_expediciora

Szóval az élőhalottak elleni váratlan csata előtt a következőképpen zajlódott le az északi alkinosozoriaknaziak elleni küzdelem az Orkok szemszögéből. Zenét kérek, Maestro! (Halk Finntroll Svéd Metálzene a háttérben: https://www.youtube.com/watch?v=tKlgbF2kmPY)





Napfényes, ám didergős márciusi reggel volt, amikor az ellenséges embersereg Vasvárnál beérte a menetelő zöldbőrű sereget. Gakamak vezér rögtön intett a zenészeknek és a zászlósának, hogy adja le a jelet az azonnali megállásra. A Moraxok, akik hátukra aggatták mindkét közelharci fegyverüket, fáradtan fújtattak, a hidegben messze látszott a vad csorda lehelete. Sok-sok napon keresztül meneteltek éjjel és nappal, hiszen Gakamak szigorú és kegyetlen törzsfőnök volt, egy nap mindig csak egy pihenőt engedélyezett.
- Mér' nem megyünk tovább? Meggyüttünk Debreczenbe?
- Megin' kajálunk? Van még a sajtos csigábul?
- Nízzed, a zászlós csiná' valamit! - kurjangatták egymásnak az orkok, fél óra ücsörgés után.

Szerencsére kristálytiszta volt a levegő, így könnyedén látni lehetett a dombon túl a hatalmas vörös sziklaszorost, és a vasvári határőrségi házat. Az aranysárga búzakalászokat lustán ringatta a szél, a ház azonban teljesen elhagyatottnak tűnt. Gakamak felderítőket küldött szét, addig pedig elrendelte, hogy mindenki kapja össze és sminkelje ki magát, mert elérkezett végre a gyakás ideje! A trollok már iszonyatosan éhesek voltak, így befalták azt a kevés szerencsétlen birkát, amit eddig a szekerekre kötve tartottak. Az orkoknak kopogott a szemük az éhségtől, de mikor meghallották az ártatlan bárányok halálsikolyát a szekér mögül, ahogyan éppen a mocsári trollok tépték szét őket, jobbnak látták, ha a háttérbe húzódnak inkább. Jencinek is korgott a gyomra az éhségtől, de szerencsére maradt még egy kis szárított ökörhús a tarisznyájában, így kényelmesen elhelyezkedett a harmatos fűben, és törökülésben elmajszolgatta a csaknem 120 kilós húsdarabot. Az orkok pedig tehetetlenül figyelték, és csak csorgatták a nyálukat.

Visszatértek végre a felderítők, és jelentették, hogy az ellenség már látóhatárban van. A kémek jól mondták korábban, állig felfegyverzett, bíbor színű katonák érkeztek a messzi Alkinosozorizémizéből, és valóban magukkal hozták A SZÖRNYETEGET is, amiről a túlélők már annyit meséltek. Jenci fél füllel hallgatta a kémek beszámolóját, és vigyorogva paskolgatta Bubut, a furkóként használt kitépett farönkjét.
Találtak a skacok három értékesen világító izébizét is, amik lehetnek varázserejű ereklyék, vagy kidobott kacat. Ezekre Gakamak azt mondta,  mindenképpen meg kellene szerezniük további vizsgálatra, mielőtt a humik kaparintják meg...
A felderítők továbbá azt is jelentették, hogy a határház és környéke teljesen elhagyatott. Mindenhol vér áztatja a kunyhó környékét... És természetellenesen hideg volt a levegő a birtokon, fura, kellemetlen szag terjengett. Ilyen élő embertől vagy állattól nem jöhetett...

Gakamak ezekkel a részletekkel már nemigen törődött. Túlságosan lekötötte figyelmét a sereg harcrendbe állítása, lelki szemeivel már a karmaiban tartotta a csudálatos cókmókokat.
- Én ma odamegyek, oszt' nekirohanok a főnöküknek, megnézem, mennyire kemény fábul faragták űket. Ti meg majd kövessetek, ha szólok, hejólvanmáhe!
Azzal csatarendbe álltak a kétkezes fegyveres orkok, mögéjük a zászlós. Jobb szélre Erős Pissta renegát lovagjai vágtattak el, azzal a feladattal, hogy megtalálják és lekössék az ellenfél lovasait. A hatalmas szikláktól balra pedig Gaki a trollokat irányította, és Jencinek felordibálta a füléig, hogy kövesse, és védje meg őket. A trollok az őket körülvevő mágikus köddel együtt elslappogtak hát, és közvetlenül őket követte az engedelmes óriás is.

Először volt teljesen néma csend az orkok között hónapok óta. Pattanásif feszültek az idegek, csak a jelre vártak. Nem kellett sokáig tétlenkedniük. Felharsant egy harci kürt, és az északiak nyílzáport eregettek a Moraxokra, ahol kettő fijút, Mareszt és Bareszt egyből halálra sebezték a pontos lövések. A csata immár hivatalosan is elkezdődött. Gakamak már alig tudta türtőztetni harci vaddisznóját, Cucust, de amikor végre feltűnt a törpe fejszét himbáló ellenséges hős, úgy kirobbant, mint egy ágyúgolyó. A generálist éppen egy bátorító beszéd közepén kaphatta el, mikor vaddisznójának hatalmas agyarai fellökték a csávót, és még a levegőben Gakamak a harci fejszéjével megcsonkította. Még ugyanezen állatias lendületből továbbnyargalt, és a szakállas varázsló tüzeslabdáit kikerülve a földbe tiporta a mágust is. A távolból, a Moraxok felől mennydörgő oroszlánbőgés díjazta a hőstetteit. Mindeközben a trollok békésen kavicsot kezdtek majszolni, ők ebből semmit sem láttak, semmit sem hallottak.

Eközben Erőss Pista zsoldos lovas harcosai teljes sebességgel vágtattak a harcmező másik oldalán, akiket az északi lovagok azonnal kiszúrtak. Azt azonban látták, hogy még soká fognak becsapódni, így lelkesítő borsodi huszárdalokkal ütötték el az időt. Jenci, látván, hogy az ellenséges páncélos gyalogság felkapta az egyik kincset, morcosan félrelökdöste a böfögő-okadó trollokat (kavicsot enni nem kifizetődő), és kiállt az ellenséges páncélos gyalogság elé. Amikor a gárda picit hátrébb avászkodott, hirtelen meglátta közelről a hatalmas nagy ősi bestiát, és gondolkodás nélkül az oldalába rohamozott. A bősz háromszarvú bestiát meglepte a támadás, de nem hagyta magát.
- Dinő-dőőőner! - ordította Jenci.
- Mrrroooáággh! - ordította Trici.

A hatalmas bestia éppen csak megérezte Jenci hatalmas csapásait, bár kicsit megelődött, és hátrálni kezdett. A gyalogos elit harcos egység, látván, hogy seregük kabaláját kínozza egy faragatlan óriás, oldalba rohamozták. Bármelyik óriás összeroppant volna ilyen sebesülések alatt, de Sebitar, az óriásteremtő, lenézett egy viharfelhőről, hatalmas mennydörgést hallatott: - Kelj fel, és járj, Jenciiii! Te vagy a Kiválasztott!

A gyalogos gárdák nem hittek a szemüknek... A száz sebből vérző óriás újra feltápászkodott, és ismét Tricinek esett. Szerencsére azonban a kemény, pikkelyes bőrű vadállat jól bírta az ütéseket. Azt viszont nem látták a közelgő gomolygó ködtől, hogy az ocsmány trollok, kihasználva a gyalogság megrökönyödését, hatalmas lendületet véve belecsattant a páncélokba. Nem akármilyen fából faragták az alkinosozoriaknazi embereket, még időben észbekaptak és hárították a trollok csapásait. Majd mikor Jencit elhagyta az isteni ereje, összecsuklott mint egy létra... A trollokat pedig ezen felbuzdulva kicsi kis zöld kockákra aprították fel. Az ereklyét pedig az erdőjáró csapat ekkorra már rég magával vitte, így a bal fronton az orkok bár sok embert megöltek és sok sebet okoztak a dinónak, hatalmas veszteséget szenvedtek.

Ez pedig csak egy kis ajánló Meyil'kree kollégának :)

Míg Gakamak a másik íjász osztaggal bajlódott, a Moraxok és a megáldott Foot Guard osztag hömpölygő, véres közelharcban feszültek egymásnak, amiből végül az egyik Morax osztag keveredett ki sértetlenül. Ám a kincs nagyon messze volt már, és ekkorra szembesülniük kellett azzal a ténnyel is, hogy a háromszarvú SZÖRNYEZET egyenesen velük nézett farkasszemet... Jobb szélen pedig megszerezték az emberek Rálehel Csudálatos Aranykürtjét is, és a renegát lovagok minden igyekezete ellenére az emberek kerültek ki győztesen a csatából...

Azt, hogy az emberek ezután hová mentek, és mit csináltak az ereklyékkel, azt csak ők tudhassák...
Folytatása következik Gabi blogján!

Üdv:
Kaba