2016. április 27., szerda

Harc az Ynoba bolygóért (Füzesabony) - 6.rész

Üdv Olvasók!

A mai napon Varga Dániel kolléga novelláját olvashatjátok a KMCS első köréről. Ez a csata szintén az Ynoba bolygón játszódik, egy időben az első csatámmal, amikor az Astra Militarum - Tau Birodalom szövetség éppen cafatokra lövi a nidákat és a sötét eldákat az elhagyott gyáriparon.

Fogadjátok hát szeretettel Dani fluffos háttérsztoriját, melynek címe:

Harc a 42'-es magaslatért...






Dermedt pára járta át az alvó téli erdőt, s apró zúzmarakristályok milliárdjaiként fagyot a tűlevelekre, egészen a 60 méteres fenyők csúcsáig. A magaslat messziről alig több egy nagyobb hókupacnál, mégis kiváló rálátást biztosít a közeli fenyvesre, a távolabbi buckákra. Teljes csendben vár a táj, csak néha töri meg a némaságot egy-egy fa hidegtől repedező kérgének pattanó hangja. A távolabbi domb előtt egy Kalapácsfejű siklótank roncsa pihen, Mont'Ka Öklének egykor veszedelmes fegyvere. Lapos sínágyúja leszakadva, nyugodtan fekszik mellette a hóban, rejtőszíne épp ilyen világokra készült, jól belesimul a környezetébe. Emberi fegyverek tüze végzett vele, még mielőtt a Szövetség megköttetett volna.

Most azonban a paktum értelmében együtt masíroznak Tau kékbőrű népével a Császár űrtengerészei-félretéve a régi ellenségeskedést, a Nagyobb Jóért, közös célpontra irányítva fegyvereiket.
A 41'-es kiszögellés előtt csatárláncban űrtengerészek állnak vörös szervó-páncéljaikban, csőre töltött fegyvereikkel, tűzparancsra-és ellenségre várva. A kiszögellés mögött, egy sor gyéren nőtt fenyő takarásában beindul egy emberi csatatank 24 hengeres dízelmotorja, s szinte beleremeg a táj a lánctalpas fémszörnyeteg ébredésébe. A 41'-es tetején Sárga-Kék hadipáncélos, filigrán Tau harcosok pásztázzák az ellenség várható irányában a vidéket, nagy hatótávú célmegjelölő marker puskáikkal és távcsöveikkel keresve a mozgás legkisebb jeleit is.

A 42'-es alig 70 méterre van tőlük keletre. Valamivel nagyobb domb. Nehéz ütegekkel felszerelt Tau csatapáncélok sorakoznak a takarásában, három óriási szögletes robotgép, egyenként akkorák mint a vörösre mázolt csatatank az emberi szövetségeseknél. A dombtetőn, a csatagépek lapos fémfejével egy magasságban két osztag Tűzharcos talált lőállást. Sárga-kék sorsaikból kitűnik jégálcát viselő parancsnokuk, a sok csatát megjárt, veterán Hike T'Jotomi ezredes. Nem viseli az embereivel ellentétben sisakját, de hüllőszerű, idegen vonásait páncéljához hasonlóan holografikus jégálca fedi. Vékony plazmapuskáját lassan emeli a vállához, s emberei gépiesen követik-mintha páncéljaikhoz hasonlóan maguk is robotok volnának, nem egy innen nagyon távoli csillagrendszer hús-vér gyermekei.

Hike ezredes hallja meg leghamarabb, amit a 41'-es magaslat célmegjelölő osztagai már jeleznek neki és emberi szövetségesüknek: Itt az ellenség.

Még vékonyabbra húzza össze a feszült várakozás Hike szemeit, s egy pillanatra el is tűnődik. Az Éteri kaszt szülöttjeként, nemesi őseihez hasonlóan távolról figyelhetné ezt a csatát, egy jól védett, kellemesen meleg bunkerben tárgyalva a Szövetséges humánokkal, népe diplomatájaként, mint ahogy azt testvérei is teszik. Feltéve, ha nem választja önkéntesen a Tűz útját.

A Tűz kasztjához tartozni nem más, mint szüntelen háborúskodás, életre-halálra menő megannyi küzdelem, mely úgy ragyog az évszázadok ködén át a 6000 éves Birodalom szorgos hétköznapjainak történetében, mint a most előtte elterülő fagyott táj a lassan teljesen felkelő ikercsillagok fényében.
Nincs idő tovább tűnődni, mert már jönnek, már itt vannak: az ősi birodalom korcs fiainak lándzsahegy forma, fekete siklóhajói úgy vágódnak ki a szemközti fenyves mögül, mintha sivító gépeiken maguk volnának a háború kísértetei.

-Két osztagban jönnek, Hike-San-hallja a holo-neten keresztül a célzó osztag üzenetét a 41'-es tetejéről. A táj szinte meglódul, a Szövetségesek fegyverei ropognak, s a vérvörös humánok tankjukkal együtt megindulnak végzetük, az ellenséges harcálláspont felé, ami valahol a távoli dombok mögött rejtőzik.

A markerjel már meg is jelölte a Kísértethajók egyikét, de az ellenség átkozottul gyors, halálos tűzeső zúdul a 42 'esre. Ám először nem a beásott védelem, a sziklaszilárdan álló Tűzharcosok az ellenség célpontjai, jóval értékesebb trófeára vágyik. A csatapáncélok mozdulnak, fegyvereik pozícióba állnak, de már elkéstek-mindhárom robotóriás izzó ronccsá omlik a pontos találatoktól.

A Tűzharcosok Hike ezredes intésére többször is sortüzet lőnek vékony plazmakarabélyaikból, minden harmadik lövés talál is. Bár jól képzett az ellenség pilótája, másodperceken belül annyi parázsló plazmagombolyag rágja át magát a démoni siklóhajó burkolatán, hogy végül orral előre hatalmas robajjal a jégbe fúródik. A domb alatt megelevenedik három zömök párafolt, s a Beszivárgó Alakulat harcosainak álcázott sziluettjei is csatlakoznak a tűzcsapáshoz. Éppen időben, mert a lelőtt hajóból egy osztag démonnak öltözött Lidércharcos indít rohamot a magaslat ellen.

Újra lőnek a még ép siklóhajók. Ez már Hike harcosait célozza.

A Tau páncélok nem tudják kivédeni az eleven sötétségből gyúrt, pulzáló lövedékeket. Halottak, vér, mindenütt, miközben Hike is tüzet nyit. Egy siklóhajóval ismét kevesebb, közvetlenül a domb lábánál csapódik a jeges talajba.

Vadállati, szentségtelen üvöltést hoz az éter a másik magaslat felől. Hike odapillant.

Valaha bizonyára emberek lehettek azok a szerencsétlenek, akikből azt az élő hússzörnyet gyúrták, ami gyilkos nemezisként miszlikbe tépi a halálra vált Célmegjelölőket.

Hasonló rémek hada ront ki a távolabbi erdőkből, velük szemben az Űrtengerészek alakulatai veszik fel a harcot. Tankjuk a veszedelmes hírű prométeum lángjait okádva tör előre, szenesre égett rémségek testén keresztülgázolva már távol jár.

Újabb sortűz a repülő Kísértethajóktól, három Tau sortűz rá a válasz. -Tartani a magaslatot-parancsolja T'Jotomi egyszerűen. Nem kell mondania, kegyelemre úgysem számít senki a közeledő szentségtelen hordáktól...

A domb aljához ér az ellenség, gyalogosaik a gyilkos plazma zárótüzek ellenére is feljutnak. A célt tévesztett lövések forró gőzzé robbantják a talaj jegét, mindkét oldalra valóságos párafüggöny borul.
Hike tudja, hogy közelharcban nincs esély, s a másik magaslat felől is érkezhet még valami borzalom, ezért folyamatos tüzeléssel próbálják megtörni a Lidérckatonák rohamát. A támadók egymás után esnek el, de festett, könyörtelen arcukon nyoma sincsen félelemnek. Hedonista élvezettel osztják a halált sötét fegyvereikből, mígnem Hike katonáinak puskái mindegyikük sorsát bevégzik. A mészárlásból a Beszivárgók gyorstüzelő plazmagépágyúi is kivették a részüket.

A roham megtörik-egy siklóhajó sincs már, ami a levegőben lenne, s a halott démonimádók ott fekszenek mind a domb tetején, arcukra fagyott párával. Hike osztagából alig néhányan érhették ezt meg.

Nincs idő a győzelmet ünnepelni, Hike egy távoli domb tetejére vezényeltet most sortüzet, még élő mesterlövészeivel. Mire a dombtetőt megtisztítják a nagy hatótávú plazmakarabélyok, a Szövetségesek megtépázott, de bátor harcosai is felérnek a tetejére.

Égett hús fojtó bűze terjeng a fenyőfák között, lassanként elcsendesülnek mindenütt a fegyverek. A rémek sehol...Talán mind ott végezte az emberi tank lánctalpai alatt.

-A 42-es magaslatot megtartottuk-jegyzi meg Hike ezredes egykedvűen. "Ismét egy újabb apró kis gyöngyszem, dicsőség a Tau nemzet krónikáiba,"-ezt már csak hozzágondolja.
-Ha összeszedték magukat, nézzék meg, mi marad azokból a szerencsétlenekből a 41'-esen...aztán Hike T'Jotomi ezredes újratölti puskáját.


3 megjegyzés:

  1. Halihó!

    Szuper írás. Végre valaki nem angolul használja a megnevezéseket egy magyar szövegben. Plusz piros pont!
    Csak egy apró észrevétel/segítség. Az üteg az egy szervezeti forma nem egy fegyver. A tüzérségi eszközöket szervezik ütegekbe, ami 2-8 fegyvert jelent. (tényleg nem kötekedésből írtam)
    Üdv!
    Petyo

    VálaszTörlés
  2. Ez elég hangualtos lett. Grat hozzá! Van esetleg neked is blogod? Azt is követném :D

    VálaszTörlés