Üdv minden kedves Olvasónak!
Előszó
Tegnap sikerült elérni a Brave Souls versenyen a 18. helyezést. A 18 versenyzőből... Így a tegnapi verseny után most megereszthetnék pár elcsépelt, vesztesek által sokat hallatott mondatot, miszerint "A részvétel a fontos, nem a győzelem!", és hogy "A kockajárás teljesen ellenem fordult". Ezek mind igazak, de az mégis fontosabb tény, hogy nem is nagyon tettem oda magam a győzelemért.
Azokból a dolgokból, amiket Wolfi felsorolt a versenyre felkészítő cikkéből (
Hogyan készüljünk versenyekre), én tudatosan egyiket sem vettem figyelembe. Összedobtam a már kifestett figurákból (erről később) egy proxy nélküli listát, amit egyszer kipróbáltam egy Warhammer 40k oktatáson Debrecenben, ahol kezdő DA sereg ellen közepesen muzsikált. A seregspecifikus szabályokat kívülről tudtam, azonban nem néztem utána sok szabálynak, ami közvetve érvényesül a
seregemre (repülő szörnyek, közelharci konszolidáció, és a többiek).
Elég keveset játszok évente, így egyetlen célom volt, amit most teljesíteni akartam: lejátszani három meccset három új arc ellen, és vesztés esetén méltósággal viselni azt. Ha más nem, engem a hobbi erre tanított meg a legjobban :-)
Sohasem szoktam asztalt borítani, hangosan szitkozódni, kockákat dobálni és figurákat törni, és az ellenséget becsmérelni az én rossz sereglistám és gyakorlatlanságom miatt - nem úgy, mint sokan szokták... Szerencsére tegnap nem kaptam ilyen ellenfelet. Ha más nem, hát ennyivel megtisztelem az ellenfelemet és a főszervezőt.
A háború hajnala
A verseny szó szerint hajnalban indult a számomra, hiszen reggel 4:50-kor kellett felkelnem, hogy elérjem azt az IC-t, ami időben felvisz Pestre, és odaérek a 9:00 órás kezdésre. A résztvevők főleg pesti kollégákból álltak (egy komáromi versenytárs kivételével), így bátran állíthatom, hogy én voltam a messzi Kelet egyetlen harcosa (megint) az északi fővárosban. Sajnos Lyman lemondta a csatát (utólag), így egyedül kellett nekivágnom a hosszú útnak. (Mondjuk előtte 3-4 nappal legalább egy üzenetet küldhetett volna.) Minden rendben ment, úgy tűnik a Debrecen-Budapest közötti IC továbbra is egy megbízható szolgáltatást nyújt (ahogy Daxi is szokta mondani). A három órás út sok energiát kivesz a dolgozó emberből, ezt mondtam is Xearónak a vonaton hazafele, gyakorlatilag felváltva aludtuk végig az utat Debrecenbe este kilencig.
Lehet, csak én vagyok ilyen fázós, de Pesten megérkezéskor mindig legalább 3-5 fokkal hidegebb van, mint Debrecenben? Vagy ez egy rossz ómen?
A verseny elkezdődik
Na, mielőtt kibontanám a verseny cselekményfonalát, hadd tárjam fel suta sereglistámat, melyet most a Káosz Démonokból állítottam össze.
A sereg Warlordja és fő szépsége egy Forge Wörldös Keeper of the Secrets volt, amit Tippi festett ki nekem nagyon szépen és aprólékosan. Büszke is voltam rá, mindenki a csodájára járt és megcsodálta őkelmét. Itt szeretném még egyszer megöszönni Tippinek a bérfestésre elköltött sok-sok órát, az egész démon seregemet ő festette ki (6 démonett kivételével, akiket Puszti pingált ki nekem). Közepes és nagy ajándékkal megspékelve és egy pszichikus szinttel hoztam a sokmellű hölgyet, reménykedve, hogy a harcban legalább olyan jól teljesít, mint egy szépségversenyen.
A seregem másik vezére egy dühös, felpáncélozott repülő Khorne démonherceg volt, akinek egy nagyon fontos kamikaze-feladat jutott. A szerepe minden esetben annyiból állt (volna), hogy besiklik az ellenség arcába, lehetőleg seggreesés nélkül megérkezik, és ott rohamoz, ahol neki a legjobban fáj. Távolsági fegyverekkel felszerelt, bújkáló warlordok és varázslók retegjetek!
Három troop választást hoztam magammal, egy 20 fős démonlányka osztagot csépelni, és két tízfős Nurgle trotty osztagot foglalni. Az egyik osztagba a pontból kijött egy főnök is, aki szintén egy démonikus nagy ajándékkal rendelkezett.
Végül elitből próba-cseresznye alapon Nurgle bácsi erdejéből kölcsönkértem három kutyakakát... pardon, kakakutyát. Ezek a Nurgle Beastek az új kiadásban a teljesen használhatatlan kategóriából feljöttek a "hanincsjobbhozzad" kategóriába, így adtam nekik esélyt a bizonyításra.
Emerald tájékoztatója és a melegszendvicsek és sör elfogyasztása után elkezdődtek a meccsek!
A csavaros mellékküldetések a következőek voltak:
Last blood - Minél később vesztesz el egy teljes osztagot, annál több pontot kapsz.
Keep the warlord - Ha életben marad a warlordod, kapsz plusz pontot.
Linekeeper - Ha nincs ellenséges egység a felállási zónádban, szintén kapsz győzelmi pontot.
Az első meccs - Farkasok a sötétben
LiszkaG űrfarkasai ellen játszottam első körben. A csata leírását nem fogom lépésről lépésre leírni, csak néhány tételmondatban regélem el a főbb eseményeket.
- Vicces volt, hogy mindketten olyan warlord traiteket dobtunk ki egymás ellen, ami használhatatlan a másikra nézve
- LiszkaG nem ismerte a démon sereget, így nem merte semelyik egységemet sem berohanni közelharcban - pedig a Thunder Wolf cavalryval két kör alatt lesöpört volna mindenkit
- Mivel meg kellett tartanom a warlordot, hiába kaptam démonikus ajándékból jobbnál jobb közelharci tápságokat, a Keeper of Slaanesh nagydémonomat nem mertem a 3. körig előrehozni.
- A nurgle kutyák bár gyorsak a beast szabály miatt, közelharcban a random támadások kidobásának elszúrása miatt sikerült mindig elrontanom.
- A járványhozók egy nehéz fedezékben végítéletig tudják tartani az objektívát, amíg be nem rohanják őket.
- Ebben a meccsben a warpstorm táblából csak egyszer sikerült beszopatni magam, az összes többi dobás sok jó dolgot adott a seregemnek.
- A Khorne démonherceget kétszer lelőtték a levegőből, majd mikor rohamtávba repült, a grey hunterek kilövöldözték a szemét, és kipurcant.
A csatát elvesztettem, sajnos a farkasok szanaszéjjel lőtték majdnem mindenemet, de egy objektívát sikerült bezsebelnem, és az űrbolhások nem jöttek át a felállási zónámba sem. Sajnos a Slaanesh warlordot hamar lelőtték (5 sebbel és 6-os szívóval nem sokáig bírja a drága).
A második meccs - A gonosz Deathwing rajtaütése szegény démonokon
Az űrfarkasok által elpáholva a démonjaim egy másik ponton próbáltak betörni a valós dimenzióba. Ezt a kísérletet azonban Asura Dark Angel serege, egy elég erős Deathwing terminátor sereg hiúsította meg. A csata főbb eseményei ismét pontokban. Szerencsére a DA sereget ismertem eléggé, de az ellenfelem nem a démonokat.
- Sikeresen beteleportáltam az objektívát őrző Nurgle bestiákat a taktikai osztaga mögé, azonban közelharcban a random támadásokra dobott elképesztően alacsony dobásom miatt ismét alulmaradtak és megsemmisültek.
- A démonlánykákat az első két körben erősen lőtték, de végül elkaptak (éppen) egy terminátor osztagot, ahol a rending karmoknak hála megettek három űrgárdistát. Utána azonban hátukba kaptak még egy termi osztagot, és erőszakos halált voltak kénytelenek halni.
- A warp storm táblában semmi jó dolgot nem dobtam, legtöbbször csendes volt, ám egyszer lehúzta a warp a sebezhetetlen mentőmet eggyel rosszabbra.
- A legjobb taktikai döntés, amit ezen a napon hoztam, hogy NEM rohantam be a KoS warlordommal egy 4 fős terminátor osztagot, hanem visszavonultam fedezékbe és megkaptam érte a pontot. Kicsit idegesítő volt, hogy magas a figura, és nem lehet igazán elrejteni a pályán semmi mögött.
- A Khorne démonhercegemet lelőtték a levegőből a terminátorok, majd a földön megsorozták és meghalt. Ismét.
Sajnos ez a harc is veszteséggel zárult. A nurgle kakimanók szereztek nekem egy objektívát, a warlordom megmaradt, és egy inchen múlt, hogy a terminátorok nem jöttek be a felállási zónámba.
A harmadik meccs - A Sötét Angyalok visszavágnak
Miután a démonseregem másodjára is kudarcot vallott, az örökké elégedetlen Káosz istenek egy utolsó esélyt adtak nekik. Visszadobták őket a valós dimenzióba, és egy taktikai és devastator nehézfegyveres DA sereg ellen kellett helytállniuk, kiket Tonio vezetett. (Aki kísértetiesen hasonlított Tony Starkra, a vasemberre :-))
Életem egyik legrosszabban sikerült csatája volt, a kocka istene teljesen elhagyott, és már a harmadik körben láttam reménytelen próbálkozásom eredményét a táblán.
Mivel objektíva nem volt, így egyetlen taktikám volt: mindennel előre, és kinyírni az aegis defense line mögött ácsorgó bakáit!
- A warp storm tábla kegyetlenül büntetett engem - rossz invu mentő, warlordot Khorne majdnem megbüntette egy nagysablonnal, ráadásul még a Deep strike-om sem sikerült.
- A warlordomat kegyetlenül lelőtték, elrabolták, foglyul ejtették, és análisan többször is kapcsolatba léptek vele.
- A démonettek, akiknek gyorsan be kellett volna sprintelni közelharcba, 4"-es átlagsebességgel közlekedtek, és a második körre el is fogytak.
- A nurgle brigádom (aki nem deep strike-olt a világ végére) 3 körig tartotta az állását a Honour Guard ellen, majd a démonikus instabilitásba belehalt.
- A csata egyetlen fénypontja, hogy a Khorne démonhercegemet NEM tudták lelőni sem a devák, sem az Aegis defence line, így végre egyszer (!!!!) beért közelharcba, és egy sebpontjával elfogyasztott három egészséges osztagot is, mielőtt a változatosság kedvéért agyonlőtték volna.
A csatát vesztettem, bár foglyokat ejtettem (spec objektíva volt), a warlordomat ismét lelőtték, és egyetlen nurgle plaguebearer osztagom maradt a táblán.
Összesítés
Végül így lettem utolsó helyezett. A seregem nem volt versenyre való, még ide sem. Nem volt rendesen megkomponálva, hoztam pár rossz taktikai döntést. Egy kellemetlen laposra veréssel zárhattam a napot, ahol legnagyobb ellenségem talán nem is a lövöldöző gárdisták voltak, hanem a warp storm táblázatom :-) A démon sereg alapból egy elég játszható sereg lenne, de valahogy úgy éreztem, ahol a kódexben véletlenszerű dobatás van, ott mindig én húzom a rövidebbet. Mintha Tzeentch isten megharagudott volna, amiért nem hoztam egyetlen egységet sem tőle, és direkt szabotálta volna a sereg fellépéseit. Mindenesetre nem lehet panaszom, az ellenfelek egyáltalán nem voltak tápolósak, türelmetlenek, de még csak nem is gúnyoltak a rossz dobásaim miatt :-)
Köszönetnyilvánítás
Szeretném megköszönni a napot a következő embereknek:
- Emeraldnak a szendvicsekért és a remek szervezésért és a fényképekért
- Ellenfeleimnek (LiszakG, Asura, Tonio) az élményteli játékot és együttérzést
- A MÁV-nak, amiért egy percet sem késett
- És mindenkinek, aki segített a szabályok értelmezésében
- A blogger.com-nak, amiért nem fagyott le a cikk feltöltésekor
Személyes összegzés
Egy ilyen vereség után három dolgot tehet az ember. Vagy felszívja magát, elkezdi kutatni az ETC-s listákat, összevásárolni a (jelenlegi kódex és szabálykönyv szerinti) tápos cuccokat, több százezer forintot és rengeteg időt nem sajnálva új sereget épít, gyakorol mint az őrült, és reménykedik abban, hogy a következő versenyen nem magát szívatja be a random szabályokkal. És persze 40k-n kívül nem játszik semmivel, a szabályokat pedig addig olvasgatja, amíg már fejből nem megy, mint a Walesi bárdok.
Vagy vesz egy másik, "biztonságosabb" MEQ sereget, amivel lehet is harcolni rendesen (SW, GK, SM), rengeteg időt és pénzt kidobva ezzel is, és beáll a mainstream seregekkel rendelkező hobbisták táborába, akik élnek-halnak a GW egyetlen agyonmarketingolt hadseregének, az űrgárdistáknak a táboráért.
Vagy harmadik opcióként legyint egyet, és sz*rik az egészbe, nem hagyja el a hobbit, de legalább fél évig rá se néz az egészre.
Én valahol a
köztes megoldás híve vagyok - amíg az ember nem sajnálja a pénzét és az idejét, addig korlátozott számban vásárolhat új, erősebb egységeket. Új hobbit csak ezért nem kezdenék, nem szívesen hagynám ott a warhammert. Persze lehet, hogy évek múlva szívesebben járok ki horgászni ebből a pénzből, de egyelőre még van bennem egy szikrányi, halványodó lelkesedés.
Ennek így mi értelme van?
És hogy én mégis miért folytatom töretlenül ezt a hobbit 6 éve, a több száz vereség ellenére is?
A válasz egyszerű, és nagyszerű, amelyet egy szórakoztató játék során úgy kaphattok meg, ha a démon sereg mentalitását követve dobtok egy kockával, és a kapott értéket a következő Kaba-Storm táblából hasonlítjátok össze:
D6 - Dobj egy kockával, a kapott értéket pedig fogadd el Kaba személyes válaszaként!
1 - Mert Kaba egy mazochista, aki imád veszíteni, és ezért a fél országot beutazni drága pénzért
2 - Mert Kaba szerint izgalmas a játék összes serege ellen kikapni, és állandóan sereget cserélni
3 - Mert Kaba fluffos játékos és soha nem fogja megunni a sz*rráverést
4 - Mert így lehet a legtöbbet tanulni, és a GW üzletpolitikája is szimpatikus
5 - Mert Kaba szerint ez nem is egy drága hobbi, és minden beleköltött forintja megérte a játékélményért cserébe
6 - Mert kockát dobálni jó és úgysem akarsz most tanulni (dobd újra)
Tehát, kockát elő, gurítás, és ha van kedvetek, kommenteljétek be a kapott eredményt és/vagy véleményeteket! A legügyesebb gurítók között egy 100%-os elismerési 2 oldalas dobókockát fogok kisorsolni.
Képek a rendezvényről itt
Legyetek jók, és köszönöm a figyelmet!
Kaba
