KMCS3 3. fejezet - Accipe quod tuum, alterique da suum

KMCS3 3. fejezet - Accipe quod tuum, alterique da suum

(Vedd el ami a tied, és add meg mindenkinek a magáét.)

írta: Kaba és Petrow

A zöldbőrű csürhének egy teljes hetébe került, de sikeresen megtisztította a Kolmics bolygó teljes barlangrendszerét a rovarszerű tiranidáktól. Az orkok helyi kapitánya, a félelmetes és nevezetes Kaptin Badrukk vezette hadjárat a planéta keleti kontinensén, a Zempürenen sikeresen lezajlott. Már a bolygóra érkezésekor erős szimpátiát érzett Zagstrakával, a motoros ork hadvezérrel, így egy egészséges szövetség keretein belül akadály nélkül bekebelezték az egész földrészt. Ám a nagy testvériességnek hamar vége szakadhat, amikor az osztozkodásra kerül majd a sor, így kisebb polgárháborús csihipuhinak nézhetett elébe a fosztogatókból hódítóvá avanzsálódott ork különítmény…

Badrukkot soha nem rettentette el a gondolat, hogy más, akár erősebb kollégáit is rendre teremtse szükség esetén. Nem Zagi lenne az első warboss, akinek elkalapálta a fejét. Bár kevesen maradnak életben hosszú távon Badrukk szabadcsapatában, a fijúk még frissen emlékeznek azokra a történetekre, mikor Badrukk még pályakezdő hülyegyerekként rohangált a Rossz Hód klánban. Az amúgy fogakban gazdag és tehetős klán hamar megirigyelte a pénzügyileg igencsak megerősödő és feltörekvő újonc Badrukkot, ezért egy erősebb elpicsázás után leghűségesebb követőivel együtt -felmondási időt nem megvárva- száműzték az ork társadalomból. Ezt egyáltalán nem vette zokon a fiatal zöldbőrű, ő nem az a fajta pityergős ork volt, akit megrendít az ilyesmit. Mivel nagyon talpraesett volt, rögvest megalapította a sikeres kis fosztogatócsapatát, a mára már népszerűvé vált Flash Gitzeket. Sok híres WAAAGH! hadjáratban kínálták fel szolgálataikat a feltörekvő zöldbőrű haduraknak, akik örömmel éltek a szolgáltatásaikkal.

Számtalan pletyka született az évek során erről a pénzügyi kalózzseniről. Sokan állítják (és nem csak akkor, ha a buksijuknak fegyvert szegeznek), hogy olyan bitang nagy fogkészletet halmozott fel a harcokból, amit képtelenség egy helyen tartani, ezért a vagyont lakatlan aszteroidák és kopár, elhagyatott tájakon rejtette el, bazinagy kincsesládákban. Voltak is kincsvadászok, akik ezeknek a keresésére indultak, ám ezekre a kalandorokra előbb-utóbb az űrben úgyis lecsapott és felaprította az iszonyatos „Fekete Fog”, Badrukk személyes Gyilokcirkálója. A kíméletlen bosszú túlélőinek nem volt esélye továbbadni a kincsek koordinátáit és a térképeket. Hiszen mindenki tudja, hogy a squigcápák savas gyomrában nehezen terjed a hang…

De menjünk most vissza a Kolmicsra, pontosan két héttel korábbra, arra a híres napra, mikor az egyesített ork haderők a tiranidák és a Slaanesh-kultusz helyi erői ellen mérték össze az erejüket. Telihold volt aznap, ami az ork hiedelemben jó előjelnek számított, ilyenkor ugyanis maga Gork (vagy Mork) pupilla nélküli szemgolyója tekintett le vigyázva az orkok népére. Bár itt is akadtak kevesen, akik rossz előjelnek tekintették „Gork fehír ánuszrózsáját”. Ilyenkor természetesen az efféle zöldbőrűhöz nem méltó viselkedést tudatmódosítással (csoppával), és fegyelmezett átneveléssel (szluggával) szempillantás alatt kigyomlálták maguk közül a civilizáltabb zöldek. Kaptin Badrukk a csata előéjjelén a Flash gitz komáival az éjszaka közepén a roncsokból összekalapált főhadiszállásán a térképet nézegette. Hangos horkanások és böfögések közepette közösen felállították a bombabiztos tervet. Ami ork mértékegységgel teljes mértékben azt jelentette, hogy „mennek oszt lőnek oszt gyaknak”.

Összeségében a kapitány zsenialitása kimerült abban, hogy a Flash gitzek meg a Deff Dread viszi előre a frontot. A boyok a trukkjaikban meg foglalgatják majd a csatatér fontos pozícióit, és élő pajzsként szolgálják a népszerű „zöld pajzs” hadműveletet. Eközben majd a szövetséges Nagy Ork vezér, Zagstraka vezír a motoros brigáddal gyorsan ott terem mindenhol és odacsap, ahogy kell. Minden másra pedig ott vannak a Looták, akik szintén lövéseikkel elég fenyegetőek tudnak lenni. Csata után pedig rekord sebességgel előrerongyol az összes Freeboota’, és szemmel követhetetlen sebességgel mindent zsebre vágnak, amit csak lehet. Erre mindenkiből feltört a gurgulázó röhögés, amibe egy visító gretchin hangja vágott bele.

-        - Te mitet röhögöl? Rajtunk röhögöl?! Anyád! – ordította Badrukk, és előadott a fiúk számára egy gondosan átgondolt és megtervezett bűvésztrükköt, amelynek során varázslatos véres felhővé robbantotta a Rippájával a rossz időben, rossz helyen viháncoló zöld grotot.

Másnap a tiranidáknak és a Slaanesh zajgárdistáknak esélye sem volt a zöld őrjöngők ellen. A csata szempillanatok alatt lezajlott, a rovarszerű idegenek véres masszává rongyolódtak szét, a káosz hívői pedig felkötötték a nyúlcipőt, és egészen a Sötét Hercegig szaladtak vissza a warpba. Az ork motorosok és a kalóz szabadcsapatok vadállatias üvöltéssel rongyoltak előre. A Kolmics bolygó egész kontinense beleremegett a lábdobogásukba, még a keleten harcoló Fekete Templomosok és Sötét Angyalok is megérezték azt az irdatlan mészárlást, amit a tébolyodott zöldbőrűek okoztak a csatatéren. A harc hevében észre sem vették észre a barbárok, hogy fejük felett elda és sötét elda karcsú hajók húznak el, menekülve a sorsára hagyott bolygóról.

Ez volt az a nap, amikor Zempüren elesett, és jó időre teljes mértékben az orkok kezére került. Mégis ki az a hatalom, aki meg tudná fékezni őket? Vagy a kitörő ork belviszály meggyengíti a szövetséget? Vajon sikerül újra visszaállítani a Kolmincs bolygó békéjét és üzemeit? Addig is vessük szemünket a keleti tartományokra, ahol a Fekete Templomosok próbálják összekaparni erejüket a semmiből érkezett támadásból...

************************************************************************************

A Legio Pelso Kolmicsra tartó csapatszállítói sosem érkeztek meg a bolygó felszínére. Végzetük a planétán dúló csaták okozta káoszban sokáig titok volt, aztán egy roncsvadász alakulat fényt derített a titokra. A Black Templar csapatszállítókkal nem más végzett, mint 

Gork 'Ukas Big Mek és az ő Waagh One Skvadran-ja.

Réges régen, egy nem is annyira messzi galaxisban...

Nagyjából M02 környékén egy akkor még jelentéktelen bolygó, azóta rég letűnt kultúrája évtizedeken át sugárzott jeleket az űrbe. Ezek egyike valami kozmikus csoda folytán elég erős maradt, hogy 38000 évnyi űrutazás után elérje az orkok által uralt Genyódózis bolygót. A sors másik fura fintora, hogy épp itt élt Gork 'Ukas Big Mek, aki a fejében lévő implantok (értsd, acélsparhelt és colos rézcső) miatt képes volt érzékelni ezeket a rádiójeleket - valamint az általuk hordozott vizuális és audio információt.

'Ukas meglepő dolgokat látott és hallott egy régi csatáról az űrben. Soha nem képzelte, hogy vadászok és bombázók úgy is kinézhetnek, mint amit a jelek sugároztak neki. Ráadásul ott is egy gonosz, emberek uralta birodalom legyőzésében működtek közre, és az egyik göbzi még egy gigamegabrutál csapágygolyóra szerelt lézerágyút is felrobbantott. A gépeket többnyire 'umik vezették, de Ukas érezte; ezekkel a gépekkel az ő orkjai is simán elboldogulnának. Meggyőződése volt, hogy maga Gork (vagy Mork, tökmindegy) sugalmazta neki ezeket a terveket.

Erőt, energiát és roncs vasat nem kímélve 'Ukas munkához látott. Először egy vadásznak állt neki, amire az akkori szokásoktól eltérően 4 szárnyat és ugyanennyi hajtóművet tett. Ösztönösen érezte, hogy ezeknek a dolgoknak közük van ahhoz, hogy a repülők nem zuhannak le, és hogy bazigyorsan mennek. Szentül meg volt győződve, hogy minél többet rak ezekből a vadászra, annál dögösebb lesz a végtermék.

Az ork hit igazolta a várakozását, a gépezet tényleg felülmúlt minden korábbi Dakkajetet. A rádiójelek ugyan mindenféle ostoba lézert javasoltak neki, de ezek tarthatatlanul csendesek voltak az ő szuperpukkantóihoz képest. A harmadik modell már nemhogy felszállni és repülni tudott, de a próbabevetést is túlélte.

Nem is akármilyen sikerrel. Egy rivális klánnal kerültek harcba, és a vakmerőséggel bőven megáldott' Ukas egy kicsit alacsonyra lőtte be az egyik rárepülését. A lefelé lógó bal szárny minden különösebb körítés nélkül legyakta a Battlewagonja tetején épp lelkesítő beszédet intéző konkurens Naffőnök fejét, ott helyben véget vetve az ütközetnek. A gép innentől az Ax-wing nevet kapta, és azóta is az egyik legsikeresebb modell, ami kikerült 'Ukas műhelyéből.

A kísérleten felbátorodva nekiállt a második vadász-prototípusnak, ami gyönyörű, zöld lézereket lőtt, viszont repülés közben ványadt, sivító hangot adott, ami igen hülyén vette ki magát a dübörgő ork sugárhajtóművek bömbölése mellett. Így 'Ukas szólt a pilótának, hogy húzza össze magát a gömb alakú fülkében, majd a hely bő háromnegyedét (és a pilóta maradék túlélési esélyét) feláldozva két, felturbózott motort tett be a gépbe, a már bizonyított szuperpukkantók mellé. Így született meg a Dupla Irtózatos Erőmű hajtotta DIE-Fighta. Az oldalán lévő hatszögű lapoknak az ember által ismert fizika szerint ugyan semmi funkciójuk nincs, de az ork pilóták szerint segíti a manőverezést, és mivel nincsenek rajta felesleges napelemek, könnyebben észreveszik az oldalról rájuk repülő ellenséget, így maradtak.

'Ukas repülőinek hamar híre ment, és nemsokára műhelye ajtaja előtt sorakoztak a repülni akaró pilótajelöltek. Mivel az együléses vadászok már úgy-ahogy működtek, és bőven volt "élőanyaga" további kísérletekhez, elkezdett többemberes gépekben is gondolkodni. A légiharc baresz móka volt, de az ellenfelek többsége még mindig a földön lófrált, így velük is kezdeni kellett valamit. 

'Ukas nekiállt meghegeszteni a jelek által sugárzott tervek közül azt, amit kifejezetten bombázásra terveztek. A gép nem volt más, mint egy ék alakú pilótafülke, két bazihosszú hajtóművel, és egy kisebb város lerombolásához elegendő mennyiségű bombával. A terv jónak tűnt, de a kivitelezése elsőre meghaladta 'Ukas képességét. 

Meg másodjára is. 

Meg harmadjára is. 

Meg tizenkettedjére is. 

Amikor az élőerő veszteségi aránya lassan a toleranciaküszöbre emelkedett, 'Ukas egyik segédmérnöke, JJ Orkamz javasolta, hogy esetleg próbáljanak meg erre is szárnyakat tenni. 'Ukas azonban hallani sem akart az ötletről; Gork (vagy Mork) vízióiban nem szerepeltek szárnyak ezen a típuson. Frusztrációját levezetendő, Orkamz felé hajította a csőkulcsát, aki azonban elhajolt a támadás elől, és a szerszám egyenest a kísérleti tellyporta külyü etetőjében landolt, majd eltűnt. Azaz, csak egy mikroszekundumig; a felszín felett 3 km-rel ugyanis újra előbukkant, és a gravitáció hívó szavának engedelmeskedve zuhanni kezdett. Érdekesnek nem nevezhető útját egyenesen 'Ukas fej-implantján fejezte be, napokra kiütve a Big Meket. Tudattalan állapotában 'Ukas csodálatos álmokat látott egy olyan hajtóműről, ami elég erős volt, hogy szárnyak nélkül is reptesse a bombázót. Amint visszanyert eszméletét, egyből a műhelyébe rohant, és három napig ki se lépett onnan. A negyedik napon aztán bemutatta az új csoda-erőgépet, ami nemhogy repítette a gépet, de minden eddiginél nagyobb bombaterhet is gond nélkül felemelt. 'Ukas önelégülten vigyorgott Orkamz-re, és egyfolytában csak fikázta dilinyós ötletét a szárnyakról. Segédje fricskázásaként az új típus a Why-wing megjelölést kapta; elvégre, ilyen hajtómű mellé kinek kellenek szárnyak?

'Ukas gépei és pilótái hamarosan egyeduralkodók lettek a Genyódózis bolygó egén. Ekkor határozta el, hogy szüksége lesz egy személyes vezérgépre is, egy Airforks One-ra. Gork (vagy Mork) egyik utolsó víziója mutatott is neki egy csuda gépet, amit neki is állt megépíteni. Fegyverzetben mindenképp olyanban gondolkodott, ami nem volt még egyetlen másik gépre sem felszerelve. A hónapokig tartó szorgos munka eredményeként meg is született a valaha épült legorkosabb repülő, a Fajaspré osztályú Save 'Un. Nevét a gép hátulján lévő ordenáré erőtér-projektorról kapta, aminek takarásában egy egész vadászosztag is biztonsággal repülhetett, fittyet hányva az ellenséges légvédelemre. Elvégre, minden ork pilóta egyetlen dologtól félt csak: hogy egy gyáva föld-levegő rakéta még azelőtt kilövi a gépét, hogy egyáltalán ellenséget látna, vagy egy zuhanóbombázás során saját magának lenne alkalma földhöz csapni a vasat.

A Save 'Un fegyverzetében is extravagáns volt. Helyet kapott rajta az ' Ukas felfedezéseiben közvetve is kulcsszerepet játszó tellyporta (ami azóta ágyúvá lett alakítva), és a korábban roncsprésnek használt smasha gun is.

A legnagyobb felfedezés azonban még hátravolt. Amikor egyik éjjel a Save 'Un és a mögötte sorakozó kötelékek épp visszatérőben voltak egy bevetésről, unaloműzőnek rendeztek egy gyors versenyt hazáig. 'Ukas a második helyre szorult az egyik DIE-Fighta mögé. Tellyporta ágyújával rálőtt az éllovasra, hogy maga mögé teleportálja, de ekkor egy villámcsapás hatására váratlan túltöltés keletkezett az egész rendszerben. 'Ukas, és pár másik repülő, akik a védőmező hatósugarán belül voltak, egyszer csak köddé váltak. A pilótáknak fantasztikus élményben volt részük. Az égbolt csillagai megnyúltak, hosszú vonalakká lettek, majd hirtelen elképzelhetetlen sebességgel száguldani kezdtek, mindenféle kék-fehér fényben úszó alagutakon át. Ukas még nem tudta, de épp most tette meg a történelem első copyright-sértő, cross-universe hipertér ugrását. 

Első utuk egy olyan bolygón ért véget, amit Nazdreg ork hadúr seregei ostromoltak. A zseniális hadvezér gyorsan felismerte a semmiből érkező ork repülők harci potenciálját, és így el is kezdődött 'Ukas zsoldoskarriere. A kezdetben véletlenszerű ugrást később újra és újra megismételték, minden alkalommal egy újabb, orkok által ostromolt világba jutva, és mindenhol hatalmas fogmennyiséget szakítva. Gork 'Ukas Big Mek és az ő Waagh One Skvadran-ja szektorokon átívelően lett rettegés és csodálat tárgya. Legutolsó ugrásuk egyenese a Kolmics bolygóra repítette őket, ahol épp ritkán látott nagyságú csetepaté volt folyamatban. 'Ukas ugyan még nem tudta, melyik ork klán szolgálatában tud majd bizonyítani, de biztos volt benne, hogy oltári mókában lesz része...

Folytatás következik!