2016. október 23., vasárnap

KMCS3 5. fejezet - Előkészületek és az Első csata

Üdv Kedves Olvasók!

Október 22.-én sikeresen lezajlott Miskolcon a Vörösmarty Mihály Művelődési Házban a KMCS3, azaz a Kelet-Magyarországi Csapatverseny harmadik fordulója. Még egyszer külön köszönetet szeretnék adni a rendezvény főszervezőjének, Gerinek és Groshnak, amiért a keleti Warhammer és Terepasztalos baráti körök számára létrehozták és lebonyolították ezt a baráti, de mára már elég kompetitív versenyt.








A KMCS3 hívószavára négy klubból is érkeztek októberben. A debreceni HTBK klub színeiben játszott újonc 40K játékosunk, Utao a Skitarii seregével (megtoldva egy Birodalmi Lovaggal), a veterán birodalmi gárdista játékosunk, Lyman, a messzi-messzi Komáromból régi nekron törzstagunk, az ETC-n is versenyző Xearo, a nyíregyházi Dicsőséges Keleti Frontról érkezett Rozsii kolléga orkokkal, és jómagam, aki Black Templar rendház drop podjaival érkeztem meg az acélesőben (Steeehl Reeiihn!).

A hazai csapat is hasonló létszámmal képviseltette magát, volt itt Génorzó Geri, Tiranida István és sötét elda Grosh, illetve itt volt Loresh Carcharodon cápaserege és István Sötét Angyal kompániája.

A KMCS kiagyalójának, Serrathnak a klubjából is érkeztek emberek természetesen Füzesabonyról, ahol Serrath az elátkozott Wulfen légióval érkezett a helyszínre, míg Zimi és Gál Gabi a szokásos káoszimádó légiókkal törtek be a miskolci légtérbe, és Igor a szokásos szalamadra skacokkal dörömbölt az

Nagy örömünkre szolgált továbbá, hogy egy negyedik tiszántúli klub is képviseltette magát először, ugyanis a Hódmezővásárhelyen állomásozó Nálhi család is részvétét tette a rendezvényen, méghozzá egy Red Scorpion és Sötét Angyal párosítással.





















Én már 21-én este megérkeztem Miskolcra, ahol Grosh fogadott a sárga Raiderben, és azonnal elteleportálódtunk a klubhelyiségbe, ahol találkoztunk a Györkei fivérekkel. Előkészítettük a terepeket. Mivel sajnos csak 16 ember jelentkezett a végleges versenyre, és mivel csapatversenyként 2-2 fő tesz ki egy csapatot, a 16 embernek négy, egymástól eltérő témájú és változatos terepű asztalt állítottunk fel az első emeleti rendezvényteremben. Közben megérkezett a repülő Tyrant hátán Szabó Pisti kolléga is, így már volt elég segédkező ember, akivel hamar elkészítettük a terepet. Itt találkoztunk először Nálhi Csongorral és Zsolttal, akik szintén nem voltak restek, és beszálltak a bútorok átpozícionálásába és a terepek felrakásában.

Ezután, hogy jól végeztük dolgunkat, felkaptuk az út szélén didergő Zirrian kollégát, aki éppen akkor tipegett elő a lakásából, amikor odaértünk hozzá, és Groshnál rendeztünk egy már hagyománnyá vált alkoholizálós-festegetős estét. Én kifestegettem Dani (Grosh) kolléga sötét elda járműinek az ablakait és a szárnyait szép piros-sárga átmenetre, közben Dr. Lehoczky kolléga kijavítgatta az alapfestéseket a venomok testén. Információt cserélgettünk a debreceni és miskolci klubok legújabb történéseiből, majd előjöttek a szokásos hobbis történetek. Végül mikor már elpusztítottuk a mákpálinkát és végigtekertük a Kovbojok együttestől a nagy sikerű Kaksi atomerőmű albumot, kótyagos fejünket a párnára tettük és jót aludtunk reggel 8:00-ig.








A rendezvény napján gondttól (és talán mástól) nem tehermentesen ébredtünk, majd a citromsárga sötét elda szállítóalkalmatosságba bepakoltuk seregeinket, a kis morcos-bozontos Zirriant és önmagunkat. Mivel Dani elvtárssal a véletlen egybeesés miatt ugyanazt a két 40K sereget gyűjtöttük sokáig (Black Templar és Dark Eldar), ezért könnyen ki tudtuk egészíteni egymás listáján szereplő hiányzó figurákkal. Én két drop podot kaptam kölcsön a napra (amelyek nagyon jól bírták az ütéseket), Grosh kollégának pedig grátisz bérbe adtam a napra a Mandrake csapatomat, hogy Dani vezetésével mások orra alá törjenek borsot. Amiről később azt hallottam, egy 30 pontos figura elpusztításában nem jeleskedtek, így esett el értékes küldetéspontoktól miskolci fő szövetségesem/riválisom a verseny során. Nos igen, így jár az, aki az árnyékokban lakó kabai Embersárkányokkal lepaktál! :D

Ezúttal sem bíztuk a véletlenre a versenyszervezésnél a csapatok eloszlását. Gery, Serrath és jómagam együttes tárgyalásokkal elértük, hogy a viszonylag "veteránabb" játékosok mellé legalább egyszer egy "tanuló/kezdő" játékost sorsoljunk. Annak nem láttuk értelmét, hogy két veterán ledózeroljon és letakarítson az asztalról két kezdő hobbistát, ezzel megkockáztattuk volna azt, hogy a vesztes csapatnak a maradék kedve is elmegy a warhammertől. Ilyen réteghobbiban, ilyen kis közösségben ilyet nem kockáztathatunk meg. Arra is figyeltünk, hogy a klubok közti verekedés... khm khm akarom mondani keveredés is meglegyen, így lehetőleg nem osztottunk olyan embereket egymás mellé, akik amúgyis minden hétvégén egymás ellen játszanak.

Mint később kiderült, sajnos a felnőttlét (munka, feleség, barátnő, egyéb elfoglaltságok) ártalmas és nehéz hatásai miatt jelenleg az unalom ezen formája nemigen veszélyezteti a rendezvényt, ugyanis Debrecenben is voltak olyan embereink, akik bár egy klubból származnak, mégsem volt még alkalmuk soha egymás társaságában játszani. Pl. Rozsii kolléga most először tapasztalta meg az ősi nekronok halálos fegyverarzenálját Xearo mellett, illetve a Militarum Tempestus ejtőernyős gyilokosztagának hadviselését Lyman mellett. Sajnos a többiek is panaszkodtak arra, hogy kevés lehetőségük van játszani egymás ellen még a saját klubukban is, így ezt a tényt beépítem a következő KMCS-be. A következő KMCS-t ugyanis, bár Pogi még nem tudja, Debrecenben tervezzük megszervezni, a Kratochvil Károly kollégiumban. De ez még odébb van...











Első csata - (DA+BT VS SW+Char)

Szóval az első beosztásban Nagy István Sötét Angyal seregét kaptam meg lövési támogatásnak az én full közelharci Fekete Templomos seregem ellen. A havas pálya a Kolmics bolygó északi régióját, az Aba-new kontinens legtávolabbra eső végtelen havas, fagyott tundráját jelképezte, ahol az ad-hoc szövetségünk egy nagyon elmebeteg és vérgőzös párosítással találta szembe magát. Ugyanis nem más, mint Loresh hadvezér szövetkezett az ördögien gonosz Serrath kollégával. Míg Györkei úr a veszedelmes Űrcápákat, a Charcarodon rendházat hozta, akik a galaxis peremén szelik a hullámokat a civilizációtól távol, addig Serrath farkaskái nem máshonnan, mint a fertelmes Terror szeméből érkezett, mutálódott Wulfenekkel vonított a Kolmics körül keringő hold(ak)ra.

A kezdeményezésben az agresszívabb felek nem kerekedtek fölénk, annak ellenére, hogy ők pakoltak fel először. Így felkerültek a hófödte tájra a land raiderben utazó vérszomjas Vörös Testvériség terminátorai, a pálya két oldalán pedig a bekerítésre készülő csaholó Farkasemberek és a Szürke Vadászok (Grey Hunters). Ezután felkerültek a mi egységeink is, a három Drop podomból kettő már útnak is indult bosszúálló repülésekre a Kolmics körüli orbitális pályáról, a Sötét Angyalok lövős egységei pedig a pályán szépen elszórva helyezkedtek el. Sajnos a kezdeményezést nem tudtuk elvenni, így a cápák és a farkasok (tiszta állatkert öcsém!) baljós John Williams zenével megindultak hentelni.







Az általam tervezett stratégia egyszerű, de véghezvihető volt. Míg a Sötét Angyalok a bolygó felszínén mindenükkel meglövik az ellenséges Land raidert és nyargaló Wulfeneket, én a Vindicatorommal megtámogatom őket, a Rhinós Crusader osztaggal pedig beállok közelharcolni a Szürke Vadászokkal. Ez volt ugyanis az egyetlen osztag Serrath seregében, amivel bátran és esélyesen fel tudtam venni a harcot. Ha tudtam volna, hogy a Hatoldalú Kockák Istene mennyire gyűlöl aznap délelőtt, akkor nem biztos, hogy kiálltam volna ellenük harcolni...

Az egyik Drop Podom a lángszórós drenyával be is csapódott a Wulfenek arcába, ahol "egyszer élünk, gyorsan égünk" felkiáltással a heavy flameres drenyám megpörkölte kicsit a bolhások bajuszát, akik ezt nem túlzottan értékelték, miután szénné égettem (csak!!!) kettő társukat. Természetesen az elkövetkező körökben a cápák csúnyán felrobbantották meltákkal és gránátokkal mind a drenyát, mind az őt szállító Drop Pod alkalmatosságot... A másik Aszpirines kapszula pedig a pálya másik végén csattant be, ahonnan a bolteres-flamós osztagom egy kőkemény rapidolással megsorozta az ellenséges front jobb oldalán kacarászó wulfenjeit, akik kiröhögték őket, és a következő körben mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül élve megzabálták őket. Nem túl jó kezdet, de legalább időt adtam a Dark Angel kompániának, hogy az ellenség drága és érzékenyebb pontjait kicsúzlizza... Ám a Kockák Istene (vagy Istennője, amilyen szeszélyes volt) őket is csúnyán körberöhögte, a két assault cannonos drenya, a rakétás Land Speeder és a predátor tank délibábokra tüzelt csupán, semmilyen áttörést nem értek el az ellenséges Land raiderrel és Wulfenekkel szemben. Csupán a festéket karcolták meg a vértjükön...







Ez pedig nem több, mint 3 körön keresztül így ment. Míg minket a beteleportáló terminátorpáncélos Lone Wolfok körberöhögtek (miután megdobtak vagy 23 páncélmentőt), a harmadik Drop podom a Császár Bajnokával bepottyant a Land Raider mögé, és egy Anal Intruder segédeszköz erejével és meglepő hatékonyságával a meltás koma lepukkantott kettő (dos) hull pointot. A Vörös Testvériség terminátorai erre irtózatosan begurultak, kiugráltak a radírból, és a "Mitnéző???" felordítás után rávetették magukat a békésen teázgató Crusaderekere. A Császár Bajnokát kihívta Tiberion, és baráti szeretetből (miután a bajnok nem tudott Instant killt okozni és csak két sebet kapott le az öreg chapter masterről) megvakargatta a hátát az éles villámkarmaival. Körülbelül hatszor ütötte túl a szerencsétlen muksót a fekete-fehér díszpáncélban, akin sajnos sem a 4+-os sebezhetetlen mentő, sem a warlord traitként dobott feel no pain sem segített. Körülbelül olyan jelenet játszódott le a lelki szemeim előtt, mint mikor a "Becstelen Brigantik" Tarantino filmben a főhős egy szál lőfegyverrel véres masszás gyrost csinál a páholyban vihorászó náci vezérből.






Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy az asztal másik végén a Crusader osztagom megrohanta a Grey Huntereket, 8 sebet vittek be, de Serrath mindet azonnal meg is dobta. Majd egy baráti mosollyal megölte mind a 9 emberemet, miután az erőöklös Kardtestvérből török kebabot csinált az erőkardjával kihívásban. Szóval átadtam a színpadot Nagy István kartársnak, mondván, rajta van a világ szeme. Sajnos a dobássorozat folytatódott, és nem sikerült a civilizáltabb (höhö, értsd kevésbé állatias) űrgárdistáknak megfékezni a hidegvérű Carcharodonok és Wulfenek őrjöngését. Összesen egy pontot szereztünk, ugyanis sikerült egy teljes Wulfen osztagot letakarítanunk a pályáról, míg minket kegyetlenül letábláztak, 1-17 oda...







Arról pedig nem is beszélve, hogy Loresh űrcápái szokásukhoz híven minden mozdítható ellátmányunkat, lőszerünket az északi támaszpontunkban kegyetlenül elorozta, még a fagyott földbe ültetett krumplitermelésünket is kiásták a szürke páncélos barbárok! :)

A Vadon törvényei döntöttek, a Ragadozók elkapták a prédájukat... De vajon mi történt a Fekete Templomosok másik haderejével? És vajon mi történt a Kolmics többi helyszínén? Végül az Orkok elvesztik a bolygó feletti uralmukat? Vagy a Káosz bajnokai pusztítják el a planétát?

Folyt. köv.!


3 megjegyzés:

  1. VAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ

    VálaszTörlés
  2. Ideje lenne már megjönnöm az Ezer Fiúval, mert ezek a farkasok kezdenek megveszni ahogy látom....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akarlak elkeseríteni Gabi, de mindannyain tudjuk, mi lett a legutóbbi Thousand Sons-Space Wolves csatának a végeredménye... :)

      Törlés