2017. március 10., péntek

Csontgrád ostroma 3. rész - A Névtelen Király története

Sziasztok!

Folytatódik Csontgrád ostromának története, a mai napon egy vendég tollából olvashattok írást. Grosh kolléga nagyon gonosz, sötét lelkű elfajzott törpeseregének egy homályokkal és kétségekkel teli, komor hangulatú leírása következik.






Az eddigi történések elolvashatóak itt:
Első rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-1-resz-grogmar.html
Második rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-2-resz-csontgrad.html
Emberek szemszögéből: http://gamingboard.blog.hu/2017/03/07/teli_alom_vege

Bizony halljátok feleim, volt ama törpe fejedelem, nevén nevezve Bromram, ki alant lakóknak nagy királya volt, tárnái messzire értek s népesek, nem volt nála ki hiányt érezhetett. De ugyan nem csak törp urunk népe, saját családja se szenvedett, gyermek áldásban bővelkedett, s ki gondolta volna hogy ez lesz veszte’. Pláne hogy első fia mint a bivaly, erős és konok, mit uralkodó kívánhatott azt megkapott, második gyermek se szégyen, mit észt kaphatott nem mérték gyéren, s harmadikként egy leány szépséges volt, ámbár törphöz mérve csupán. Negyedik ismét egy hölgy, karja akár a tölgy, az ötödik egy úr, bizony a vasat formálta piszkosul, s hatodik kinek ez története lészen, ikerként született a hetedikkel ki nem élte túl éppen… Nagy gyászként élte meg a király, kinek eddig ugyan minden kijárt, bár mit nem tudhatott, a hetediknek csak a teste halott.



De az élet ugyan meg nem állt, ki megszületett előbb utóbb lábra állt, gyermeki felnőttek, s ahogy az meg vagyon írva, az öreg szállt is idővel a sírba. Mi szokás volt megmaradt, s a legidősebb kapta a jogokat, s a koronát, mi a fején ejj de jól állt… Bizony szerették is mint apját, nem csorbította múltját, de mint azt említettem, nem mindenkinél volt a fej rendben. A hatodik, ki ugyan masszív volt akár egy erőd, mégse egyedül lakta azt, s ugyan lehetnek akármilyen erősek a falak, ha a suttogó hetedik belülről bontotta azt. Talán az irigység hogy neki nem jutott mi másnak természetes, talán valami máshonnan fertőzte meg, de a hetedik suttogott minduntalan. S bár már már későn, de rájött a hatodik hogy miért nincs egyedül, de mégis sajnálta a testvérét legbelül, nem szólt ugyan papnak vagy magiszternek, kitalálta hogy maga vet véget ennek. Ugyan mi vége is lett volna ennek, ha kiderül hogy a királyi családban ilyenek élnek? S bizony törte a fejét, ugyan mi lehetne a megoldás,talán vaskos könyvek utolsó lapján írt okosság… de még magát a papírok közé temette, ugyan más is tanult helyette. S ahogy a sok gondolat lett a tett halála, úgy ért révbe a hetedik álma. Egy harchoz szokott törpe elmét megviselnek a súlyos lapok, s a sötétből kinyúlhat egy marok. Miközben megoldást nem lelé, így süllyedt észrevétlen lefelé.



Baj mi mint mondják nem jár egyedül, s a határra sötét árnyként terül. Démonok szürke árja, felperzseli mit útját állja. Hadba is indul az előszülött s visz szinte mindenkit. A kísérlet hogy valahogy megmenekül a hatodiknak messze kerül, ő is hadba vonul s viszi az ár… Ennyi kell csak a kétségbe esés és a hamis remény hogy egy oldal peremén tán ott lesz a megoldás, s karöltve a háborús nyomorgás, mind mind hajtja a vizet, a hetedik malmára amit a hatodik most meg is fizet. Sötét estén esett az meg, hogy a rém már nem kergette, hisz most már ő volt elől… Tett is mit tehetett, baltát markolt s keze nem remegett, megfizetett mindenért mi neki sohasem lehetett. Csupán egy éj, ennyi kellett hogy végrehajtsa a Káini tettet. Rajtuk kívül csupán kettő maradt, ki otthon olvasta a gyászos sorokat. Harmadik, s az ötödik előlépett hát, s most már másodikként fémet formált, bosszúálló fegyvert még kezéből ki nem adja, addig a kohótól egy bivaly csorda el nem vonja. S ki az első lett fejére korona került. Felvéste testvérét a nagy könyvbe, s többé nem hullt könnye.



De még ugyan itt messze a vég, a hetedik dühtől ég, s lepaktál az ellenséggel. Sorra veszi be a tárnákat, s jutalma el nem marad, démonok ura így fakad: “Te, ki fajtád ellensége, legyen hát fegyvered minden tetted éke!” S a démonoknak árja, mindenféle átka, megfogan e bárdba. Izzik a fegyver s orozza mindazt mit ér, áldozatok lelke benne már alig fér. Bizony így járul a testvér s démonok hada oda amit úgy hívott régen haza’. De mint tudjuk a törpe szívós népség, nem mehet minden ostrom gyorsan… Teltek múltak a hónapok, s mindkét féltől egy tucatot követelt minden méter, akár oda akár vissza léptek éppen. Még nem a tárnák sötét tréfát nem űztek és össze nem hozták újra a családot, a ostrom szinte csak állni látszott. A szép leány ugyan a múlté már, a királyné Bosszúálló kardjával démont kaszál, de a hetedik se rest, Lélekorzó már vörösen fest. Szemében bosszú lángja, de ugyan hiába, démoni erőt így se állja, messze repült a kardja, s a földön a törpök királya. De ugyan feledjük e amit az elején regéltem? Ez a történet a hatodikról szól mégis kérem…, ahogy a hetedik azelőtt, úgy most ő várt,s látta végre a megoldást. Ugyan elő nem léphetett, attól mesze még, de adott egy pillanatnyi torpanást, s ennyi elég… Saját fegyvere sújtott le rá, s elnyelte a nagy király hetedik fiát.




Ennyi lenne hát? Ugyan az olvasó mit várt… Hatodik napon, hát a hatodik felállt! De hát késő már, a város elesett, s már semmi se nyugtatta a hatodik herceget. Keserű dühe szörnyű átok, egy paktumot ajánlott… Sárkány ellen sárkányfű, tartja a mondás, démon ellen csak egy másik lenne a megoldás? Tűz és vas sötét árnya, Hashut lett hát a mecénása. Egy sok lenne, hát annyi se maradt, kiírtott mindent démont mi útjába akadt. S tiszta a város, de csupán egyetlen törpe lakja, az is szürke keserűsége rabja. Felül hát a roppant trónra, a névtelen király előtt halhatatlan horda, kit levágott a sötét úr visszaküldte,s az Orzót most már csak egy rab ülte. A nagy város idővel újra népes, bár egy csupán egy élő lélek lépdes a tárnák kövén, s nyomában tűz és néma fém. Vezeklésül vaskos könyvet cipel, s mi nevet egy oldal visel, többet egy nappal sem érdemel. Az utolsó lesz majd a sajátja, de addig is a Névtelen király a világot járja.

Folytatása következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése