Üdv újra minden Kedves Olvasónak!
Elérkezett a nagy nap, hétvégén lenyomtuk Miskolcban Grosh komával a Bölényháború, azaz az Ogre VS Chaos Dwarf mini narratív kampányunk befejező részét. A csatát 2000 pontban játszottuk, szövetségesek nélkül, Kings of War rendszerben. A 9th Age-t egyelőre nem erőltetem, a KoW-ban az a jó, hogy beállított sakkórával egy 2000 pontos meccset is le tudunk zavarni röpke másfél óra alatt. Így is történt, mire Sebitar és Meyil’kree kolléga megérkezett, már az utolsó köröket csapdostuk egymásra.
Elérkezett a nagy nap, hétvégén lenyomtuk Miskolcban Grosh komával a Bölényháború, azaz az Ogre VS Chaos Dwarf mini narratív kampányunk befejező részét. A csatát 2000 pontban játszottuk, szövetségesek nélkül, Kings of War rendszerben. A 9th Age-t egyelőre nem erőltetem, a KoW-ban az a jó, hogy beállított sakkórával egy 2000 pontos meccset is le tudunk zavarni röpke másfél óra alatt. Így is történt, mire Sebitar és Meyil’kree kolléga megérkezett, már az utolsó köröket csapdostuk egymásra.
Addig is... Az előző részek tartalmából, ha valakinek fingja sincs az egészről, de szeretné bepótolni:
1. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/09/bolenyhaboru-elso-resz.html
2. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/09/bolenyhaboru-masodik-resz.html
3. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/09/bolenyhaboru-harmadik-resz.html
4. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/09/bolenyhaboru-4-resz.html
5. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/09/bolenyhaboru-5-resz.html
6. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/10/bolenyhaboru-6-resz-avagy-kesznyeteni.html
7. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/10/bolenyhaboru-7-resz-18.html
8. rész: http://daxikaba.blogspot.hu/2017/10/bolenyhaboru-8-resz.html
ŐHU 2017 február 10. Miskóczia,
Ghaz Kazal
A káosztörpék nem sokat törődnek
Természet Anyácska adományaival, így az sem hatotta meg őket túlságosan, hogy a
reggeli csodálatos rigófüttyel teli napfényes idő délre csöpörgős, szomorú,
depresszív hangulatú borongásba fordult. A káosztörpék, vagy ahogy titokban
magukat hívták, “Hashut fiai” lelkivilágát semmilyen mértékben nem befolyásolta
a letargikus időjárás, bár ha tehették volna, legszívesebben örök sötétséget
hoztak volna az egész világra.
Lolonlim Harcöldök, az északi Goldfinger Thán klánjába
beépült kém újabb jelentést hozott Azklagharnak,
Ghaz Khazal jelenlegi főkancellárjának. Szokásához híven halkan, szinte a föld felett
suhanva közlekedett a vár sötét folyosóin, és a frászt hozta mindenkire, aki
rápillantott. Pontosabban, akinek hagyta, hogy rá pillanthasson. Az igazán
szemfüles mutáns masztiffok és a mindig kíváncsiskodó szakállas asszonyokon kívül
nem látott senkit a várban, egyetlen páncélozott harcosba sem ütközött aznap. Vajon
hová rendelték ki az elit Halhatatlanokat, a Decimátorokat, és a fanatikusan
őrjöngő Berzerkereket?
A káosztörp kém gyomra
összeszorult, félt attól, hogy aggodalmaira hamarosan választ kap. Már eltelt hat
fertályóra, de Azklaghart sehol sem találta. Nézte a Vészbanyák termében, a
börtönben, a munkatáborokban, de semmi.
- Hé
maga valagképű!
Lolonlim összerándult a vékony,
éles hangra. Megfordult, reflexből pengét rántott, és elkapta a hang forrását,
egy koszos, koldusruhába öltözött kis törpifjoncot.
- Mit
merészeltél mondani nekem, Te kis taknyos?
- Hű,
de büdös a szád, rémpofa! A főkancellárt keresed, mi?
A kém szeme elkerekedett, majd
összeszűkült. Tudta, hogy a főkancellárnak mindenhol vannak kémei, de azt soha
nem gondolta volna, hogy ilyen szemtelen kis utcakölyköket alkalmaz…
- Mit
tudsz, te kis penészfióka? Bökd ki, vagy lampiont csinálok a gyomrodból!
- A
főkancellár ma hajnalban híreket kapott, hogy az ogrék egy csapata
Nagycsécs felé tart. Kivezényelte a személyi őrségét és a palota katonáit
is… Mostmár engedj el, te szottyadék!
Lolonlim dühösen belendítette a
szemetesbe a gyereket. Általános esetben nem tűrt volna el egy ilyen sértést,
de az új hírek aggasztották… Nagyon nem jól alakultak a dolgok…
ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Nagycsécs,
“Tower of Joy” káosztörp erődítmény
Az idő ebédidőre rettenetesen elmérgesedett.
A szomorú csepergésből hisztis zápor, majd mérges zuhatag alakult ki. A súlyos
páncélt viselő káosztörpök kelletlenül caplattak a bokáig érő sárban, enyhe
lejtmenetben. Egy hosszú órai gyaloglás után, nagy időveszteséggel végül
elérték Nagycsécs város határában a “Tower of Joy”, azaz az “Öröm tornya”
nevezetű erődítményt. Ránézésre a név egyáltalán nem illett a komor, masszív
emeletes épülethez. A helyi legenda szerint a buja nagcsécsi lányok jártak ide
titkos légyottokra, tiltott orgiákra és sötét rítusokra. Mára már teljesen elhagyatottá
vált, az apró rágcsálókat kergető ölyvek és más ragadozó madarakon kívül egy
lélek sem járt erre… egészen a tél derekáig. Most pislákoló fáklyák mutatták az esőben az utat a
Ghaz Kazali csapatnak. A csapat élén Azklaghar, a légzőmaszkot viselő
főkancellár bicegett, ki enyhe sérüléseket szenvedett a múltkori nagy ogrék
elleni csatában, Kesznyéten. Halálfejes aranybotjára támaszkodva cuppogott a
sárban.
Tőle nem messze Vameatalyn Hordótörő, a Decimátor
csapat erélyes törpasszonya késztette gyorsabb menetre a szakállas ördögöket Az északi deresi törpökkel ellentétben a
káosztörpök nem vetettek gátat a feltörekvő harcosnők karrierjének. A hatalom
és az erő gyorsan és könnyedén juttatta fel Hashut ranglétráján az arra
érdemeseket, legyen az férfi, nő, vagy akár démon. Vameatalyn nem volt az a
szokásos szakállos-loncsos törpasszony. A szőke, tökéletesen ápolt haja oldalt
teljesen fel volt nyírva, félig beborítva a vésett, életteli arcát. Aranyszínű
szemeiben megvetésnek és könyörületnek nyoma sem volt. Ez volt Vameatalyn igazi
arca, tekintete mindig éhesen keresve az igazi kihívásokat. Nem sok baráttal
rendelkezett, saját alárendeltjein kívül Ghaz Khazal lakói hamar megtanulták,
hogy mindig ügyeljenek arra, mint tartsák a megfelelő távolságot e veszélyes
nőszemélytől.
A hangosan motyogó berzerkereket és
a szótlan Halhatatlanokat követve lépkedett Ghaz Khazal másik híres harcosa,
a súlyos mutációkon átesett Thar’
Bragukk káoszogre. Hatalmas izmoktól dagadó felsőtestén torz, vörös
kisülések cikáztak, ébenfekete sisakján szarvai vészjóslóan meredtek az ég
felé. Bár soha senki nem merte előtte mondani, a törpök maguk között csak “Hashut
Hóhérjának” nevezték. Harci bárdjának félelmetes csapásaival mamutokat,
óriáshüllőket és ork dögöket hasított már ketté, és a mendemonda szerint
egyszer egy 300 éves mamutfenyőt is kivágott egyetlen suhintással, egyszerűen
csak azért, mert nem volt kedve kikerülni.
Alighogy megérkeztek a toronyhoz,
rögtön felharsantak a harci kürtök. Még arra sem volt idejük, hogy a sarat
lerázzák magukról, a hatalmas testű ogrék lavinaként indultak meg a soraik
felé. Vameatalyn nem vesztette el a fejét, két harci kurjantással rendezte a
Decimátorok sorait, akik egy jól irányzott sortűzzel mozgásképtelen véres
cafattá lőttek egy feléjük robogó harci mamutot. Sajnos a bestiát követő
óriásra már nem tudtak akkora tűzerőt koncentrálni, így az ogrék jobb
frontjáról becsattanó óriás belefejelt a soraikba. Szerencsére a mögöttük
felsorakozott tüzérség, s a mellettük feszítő, őket támogató lövészek össztüze
kilyuggatta a behemót bőrét, még mielőtt az nagyobb károkat okozhatott volna.
Bár az eső valamivel enyhült,
Vameatalyn nem láthatta, mi folyik a toronyban, és a körülötte kialakuló véres
közelharcban, a csatatér másik oldalán. De Thar’ Bragukk diadalittas
üvöltéséből arra következtetett, hogy megindult a húsdarálás.
ŐHU 2017 február 10. Miskóczia,
Ghaz Kazal, Trónterem
Míg a törpök mesteri precizitással
irtották az ogrék seregeit, a Névtelen
király gondterhelten fenséges térképe felé hajolt, és kelletlenül
felhorkantott. A mellette térdeplő Lolonlim aggasztó híreket hozott északról, miközben a főkancellár seregével a déli ogrékat próbálta feltartóztatni Nagycsécsen.
- És
ebben teljesen biztos vagy, kém? A saját szemeddel láttad? Őszintén
felelj!
- Fenséges
királyom, az életemre és Hashutra esküszöm, hogy…
- Hashut
nevét feleslegesen a szádra ne vedd! – mennydörögte a Névtelen király.
Hangjától a kémnek megremegett a gyomrában a városban futólag elfogyasztott
rossz minőségű csirkehús.
Pedig már olyan közel voltak ahhoz,
hogy leszámoljanak a Zöld Döglött Vérnyúl ogre klán maradék ellenállóival… Erre
most ez. A Fagyos Északi Orkok… Azok az Átkozott, telibevert retkes, Fagyos
Északi Orkok. A legrosszabbkor. Bár Azklaghar figyelmeztette már korábban,
remélte, ez valami északi csipcsup ügy, amivel az Észak Varjai törpeklán le tud
egymagában számolni.De arra rémálmaiban sem számított, hogy a jeges orkok
eltörlik a Varjakat a történelemkönyvek és a térképek lapjairól…Könnyen satuba
szoríthatják Ghaz Khazalt a déli ork fajtársaikkal és a zsoldos ogrékkal,
kivéve ha…
- Talán még jól Is kijöhetünk a dologból. – gondolkodott hangosan a Névtelen király. - Lolonlim, megbíználak egy rendkívül fontos üzenettel. Fogj be hamar egy szekeret, és indulj Alkinisozoriaknazba…
- De
Uram! Jelenleg nem állunk szövetségben az…
- Csend
legyen! Vidd az üzenetet, és menj a Vicces Vőfély fogadóba. Keress ott egy
díszruhába öltözött embert, Zsebitárnak hívják… Ő lesz a győzelmünk kulcsa…
Most indulj, még éjszaka oda kell érned!
ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Nagycsécstől
10 mérföldre keleten
A nagycsécsi csata olyan gyorsan
véget ért, ahogyan el is kezdődött. Bár veszteségek mindkét oldalon voltak (az
ogrék oldalán talán kicsivel több is), a klán jövője biztosítva lett.
Kabab El-Muhammad, a Zöld Döglött Vérnyúl klán
goromba sámánja elégedetten nézte a három átlátszó üvegcsét, amit az Ostromtörő
ogréi szereztek neki a csata közepén a toronyból. A csontgrádi csatában egy
mocskos káosztörpe varázsló megátkozta egy rettenetes vérbajjal, és tudta, ha
most nem szerzi meg a gyógyírt, akkor pár napon belül valami ocsmány
Káoszivadékká válik. Még a gondolat is kirázta, ezért rögvest kibontotta az
egyik üvegcsét. Belaszagolt, kellemes szilva illata ütötte meg az orrát. Mélyen
megdöntötte, és nagyot szisszent a kellemes szesz ízén. Érezte, ahogy a vérfene
lassan, de biztosan abbahagyja a tombolást a végtagjaiban.
Kicsit még zúgott a füle az ogre
ágyúktól. Megfogadta, ha teheti, ogre berzerkereivel távolabb húzódik a hangos
ostromfegyverektől, akik ismét hasznosnak bizonyultak a törp berzerkerek ellen.
Már amikor eszükbe jutott lőni a mamlaszoknak… Újra meghúzta az üvegcsét, majd
elrejtette a zsákjába, mert lépteket hallott.
- Főnök,
asszem megvan a zászlósunk. Az árokból halászták ki a pocsolyából. Félrebeszél,
a heréi meg akkorára dagadtak, mint két dinnye.
- Köszönöm
a jelentést, Vunk klántestvér. Vigyétek azt az ütődöttet a felcser
sátrába, ha megmarad, kinevezzük ismét zászlóhordozónak. Ha nem, akkor meg
van oldva a ma esti vacsora kérdése. Leléphetsz!
- Várj
Főnök, van még valami… Keletről valami jön felfele… farkasvonyításokat meg
kántálásokat hordoz magával a szél. Lehet megint valami barbár pereputty…Valszeg
asszem varangutánok.
- Szépen
állunk, mondhatom… Nyugatról a barbár orkok kloffoltak minket, itten meg a
keleti csőcselék zavarja szét a hadainkat. Mit állsz ott, mint bálnazsír a
szülinapi tortán! Szedd össze a fiúkat, és verjük vissza őket!
ŐHU 2018 február 10. éjfél
körül
Miskóczia,
Alkinisozoriaknaz
A "Vicces
Vőfély" nevű kocsmában...
Az északi város kis kocsmájában
hangos, víg zene szólt, még csak halvány sejtelmük sem volt arról a piás
csőcseléknek, milyen csaták zajlottak, illetve zajlanak a nagycsécsi őrtoronyban.
A Vicces Vőfély kicsattant a jókedvtől, mindenhol heherészés, vihorászás,
mocskos szóviccek és asztal alatti csencselés folyt. A városi őrség fele
természetesen megint itt lebzselt, a szokásos kedvenc helyükön üldögélt Kabicsa és Kelike, a “Sártipró” becenevű döglött vadkan agyarai alatt. Zsebitár is csatlakozott hozzájuk, aki
szokásához híven megint nagy sietésben volt, de nem volt egy trágya ember, így
hozott egy remek déli bort a fiúknak.
- Hallod-é
Zsebitár, jóféle ez a csontgrádi bor… minden tiszteletem a bormesternek!
- Nagyon
köszönöm, Kabicsa, hát bár bóti bor, de kis pincészet, jóféle boros
gazdával. Még akár jó is lehet, gondoltam Neked megfelel.
- Ennyire
alja ízlésem lenne? Höhöhö? Aztán tudod, milye van a részeg háromlábú szamárnak…
Sajnos Kabicsek már nem fejezhette
be a szóviccet (Zsebitár és Kelike legnagyobb titkolt örömére), mert hangos
ajtócsattanás kíséretében Grotyi rúgta be az ajtót. Hóna alatt valami
rettenetesen elázott, rongyos zsákba öltöztetett varázslót cipelt.
- Grotyikám,
már attól féltünk, a nagy esőben elsüllyedtél a mocsárban… Ki ez a
madárijesztő a hónod alatt?
- Elég
fos az idő, az tény… Ezt a kergemarha mágust üldöztem egész éjjel,
meztelenül rohangált üvöltözve a Havasi városrészen, arról üvöltözött,
hogy itt a vég, és összehányta a Marika néni virágoskertjét.
- Jaj,
tudom ki ez! – vigyorgott Kelike – Ez Driprix, a körmágus, a 4. fejezetből…
Grotyi a félholt varázslót feldobta
a fogasra, ahová való volt, majd kikérte magának a csudálatos viszkislöttyöt,
aminek erősségét nyugati Fekete méreglöttyel oldotta fel.Még le sem rakta a
sejhaját, mikor hangos csattanással újra berúgták az ajtót. Egy törp volt,
megjelenéséből és öltözködéséből arra lehetett következtetni, hogy az északi
Goldfinger Thán klánjából vagy az Északi Varjak csoportjába tartozik. A
szakállas idegen megpucolta gyorsan a csizmáját, majd Blankához, a pultoslányhoz cammogott, és egy korsó sört kért.
Blanka serényen félvállára csapta a törölgető rongyát, majd egy gyakorlott
mozdulattal csapra vágott egy hordó jóféle Borsodronyi sört. A korsót ügyesen
maga elé tartotta, de csak pont annyira, hogy a nagyobb borravaló reményében
megvillantsa gyönyörű, serdülő korában hatalmasra duzzadt kellemes félgömbjeit.
A törpöt ez azonban kevésbé érdekelte, szúrós szemeivel a tömeget kutatta.
Végül megakadt a szeme Zsebitáron.
- Te
ott, te díszkalapos! Te vagy Zsebitár?
A kocsmában megfagyott a levegő.
Mindenki kerekre tágult szemekkel a törpöt figyelte. Még a körmágus is magához
tért a fogason.
Zsebitár marcona arcot vágott, kiitta
a kávéját, majd felállt, és határozott hangon megkérdezte:
- Mert?
- Lolonlim
vagyok, a Ghaz Khazali Névtelen királyt szolgálom… Van számodra egy fontos
üzenete, amit sürgősen át kell adnom Neked… Az üzenet kódolt, másnak
semmit sem mond, de Te biztosan érted a benne rejlő titkot.
- Mi
lenne hát az?
Lolonlim megköszörülte a torkát,
felidézte magában ismét a szavakat, majd mély hangon dörmögött egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése