2018. február 12., hétfő

Bölényháború - Befejező rész


Üdv újra minden Kedves Olvasónak!

Elérkezett a nagy nap, hétvégén lenyomtuk Miskolcban Grosh komával a Bölényháború, azaz az Ogre VS Chaos Dwarf mini narratív kampányunk befejező részét. A csatát 2000 pontban játszottuk, szövetségesek nélkül, Kings of War rendszerben. A 9th Age-t egyelőre nem erőltetem, a KoW-ban az a jó, hogy beállított sakkórával egy 2000 pontos meccset is le tudunk zavarni röpke másfél óra alatt. Így is történt, mire Sebitar és Meyil’kree kolléga megérkezett, már az utolsó köröket csapdostuk egymásra.






ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Ghaz Kazal 


A káosztörpék nem sokat törődnek Természet Anyácska adományaival, így az sem hatotta meg őket túlságosan, hogy a reggeli csodálatos rigófüttyel teli napfényes idő délre csöpörgős, szomorú, depresszív hangulatú borongásba fordult. A káosztörpék, vagy ahogy titokban magukat hívták, “Hashut fiai” lelkivilágát semmilyen mértékben nem befolyásolta a letargikus időjárás, bár ha tehették volna, legszívesebben örök sötétséget hoztak volna az egész világra.

Lolonlim Harcöldök, az északi Goldfinger Thán klánjába beépült kém újabb jelentést hozott Azklagharnak, Ghaz Khazal jelenlegi főkancellárjának. Szokásához híven halkan, szinte a föld felett suhanva közlekedett a vár sötét folyosóin, és a frászt hozta mindenkire, aki rápillantott. Pontosabban, akinek hagyta, hogy rá pillanthasson. Az igazán szemfüles mutáns masztiffok és a mindig kíváncsiskodó szakállas asszonyokon kívül nem látott senkit a várban, egyetlen páncélozott harcosba sem ütközött aznap. Vajon hová rendelték ki az elit Halhatatlanokat, a Decimátorokat, és a fanatikusan őrjöngő Berzerkereket?

A káosztörp kém gyomra összeszorult, félt attól, hogy aggodalmaira hamarosan választ kap. Már eltelt hat fertályóra, de Azklaghart sehol sem találta. Nézte a Vészbanyák termében, a börtönben, a munkatáborokban, de semmi.
  • Hé maga valagképű!
Lolonlim összerándult a vékony, éles hangra. Megfordult, reflexből pengét rántott, és elkapta a hang forrását, egy koszos, koldusruhába öltözött kis törpifjoncot.
  • Mit merészeltél mondani nekem, Te kis taknyos?
  • Hű, de büdös a szád, rémpofa! A főkancellárt keresed, mi?
A kém szeme elkerekedett, majd összeszűkült. Tudta, hogy a főkancellárnak mindenhol vannak kémei, de azt soha nem gondolta volna, hogy ilyen szemtelen kis utcakölyköket alkalmaz…
  • Mit tudsz, te kis penészfióka? Bökd ki, vagy lampiont csinálok a gyomrodból!
  • A főkancellár ma hajnalban híreket kapott, hogy az ogrék egy csapata Nagycsécs felé tart. Kivezényelte a személyi őrségét és a palota katonáit is… Mostmár engedj el, te szottyadék!
Lolonlim dühösen belendítette a szemetesbe a gyereket. Általános esetben nem tűrt volna el egy ilyen sértést, de az új hírek aggasztották… Nagyon nem jól alakultak a dolgok…




ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Nagycsécs, “Tower of Joy” káosztörp erődítmény


Az idő ebédidőre rettenetesen elmérgesedett. A szomorú csepergésből hisztis zápor, majd mérges zuhatag alakult ki. A súlyos páncélt viselő káosztörpök kelletlenül caplattak a bokáig érő sárban, enyhe lejtmenetben. Egy hosszú órai gyaloglás után, nagy időveszteséggel végül elérték Nagycsécs város határában a “Tower of Joy”, azaz az “Öröm tornya” nevezetű erődítményt. Ránézésre a név egyáltalán nem illett a komor, masszív emeletes épülethez. A helyi legenda szerint a buja nagcsécsi lányok jártak ide titkos légyottokra, tiltott orgiákra és sötét rítusokra. Mára már teljesen elhagyatottá vált, az apró rágcsálókat kergető ölyvek és más ragadozó madarakon kívül egy lélek sem járt erre… egészen a tél derekáig. Most  pislákoló fáklyák mutatták az esőben az utat a Ghaz Kazali csapatnak. A csapat élén Azklaghar, a légzőmaszkot viselő főkancellár bicegett, ki enyhe sérüléseket szenvedett a múltkori nagy ogrék elleni csatában, Kesznyéten. Halálfejes aranybotjára támaszkodva cuppogott a sárban.

Tőle nem messze Vameatalyn Hordótörő, a Decimátor csapat erélyes törpasszonya késztette gyorsabb menetre a szakállas ördögöket  Az északi deresi törpökkel ellentétben a káosztörpök nem vetettek gátat a feltörekvő harcosnők karrierjének. A hatalom és az erő gyorsan és könnyedén juttatta fel Hashut ranglétráján az arra érdemeseket, legyen az férfi, nő, vagy akár démon. Vameatalyn nem volt az a szokásos szakállos-loncsos törpasszony. A szőke, tökéletesen ápolt haja oldalt teljesen fel volt nyírva, félig beborítva a vésett, életteli arcát. Aranyszínű szemeiben megvetésnek és könyörületnek nyoma sem volt. Ez volt Vameatalyn igazi arca, tekintete mindig éhesen keresve az igazi kihívásokat. Nem sok baráttal rendelkezett, saját alárendeltjein kívül Ghaz Khazal lakói hamar megtanulták, hogy mindig ügyeljenek arra, mint tartsák a megfelelő távolságot e veszélyes nőszemélytől.

A hangosan motyogó berzerkereket és a szótlan Halhatatlanokat követve lépkedett Ghaz Khazal másik híres harcosa, a súlyos mutációkon átesett Thar’ Bragukk káoszogre. Hatalmas izmoktól dagadó felsőtestén torz, vörös kisülések cikáztak, ébenfekete sisakján szarvai vészjóslóan meredtek az ég felé. Bár soha senki nem merte előtte mondani, a törpök maguk között csak “Hashut Hóhérjának” nevezték. Harci bárdjának félelmetes csapásaival mamutokat, óriáshüllőket és ork dögöket hasított már ketté, és a mendemonda szerint egyszer egy 300 éves mamutfenyőt is kivágott egyetlen suhintással, egyszerűen csak azért, mert nem volt kedve kikerülni.

Alighogy megérkeztek a toronyhoz, rögtön felharsantak a harci kürtök. Még arra sem volt idejük, hogy a sarat lerázzák magukról, a hatalmas testű ogrék lavinaként indultak meg a soraik felé. Vameatalyn nem vesztette el a fejét, két harci kurjantással rendezte a Decimátorok sorait, akik egy jól irányzott sortűzzel mozgásképtelen véres cafattá lőttek egy feléjük robogó harci mamutot. Sajnos a bestiát követő óriásra már nem tudtak akkora tűzerőt koncentrálni, így az ogrék jobb frontjáról becsattanó óriás belefejelt a soraikba. Szerencsére a mögöttük felsorakozott tüzérség, s a mellettük feszítő, őket támogató lövészek össztüze kilyuggatta a behemót bőrét, még mielőtt az nagyobb károkat okozhatott volna.

Bár az eső valamivel enyhült, Vameatalyn nem láthatta, mi folyik a toronyban, és a körülötte kialakuló véres közelharcban, a csatatér másik oldalán. De Thar’ Bragukk diadalittas üvöltéséből arra következtetett, hogy megindult a húsdarálás.




ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Ghaz Kazal, Trónterem


Míg a törpök mesteri precizitással irtották az ogrék seregeit, a Névtelen király gondterhelten fenséges térképe felé hajolt, és kelletlenül felhorkantott. A mellette térdeplő Lolonlim aggasztó híreket hozott északról, miközben a főkancellár seregével a déli ogrékat próbálta feltartóztatni Nagycsécsen.
  • És ebben teljesen biztos vagy, kém? A saját szemeddel láttad? Őszintén felelj!
  • Fenséges királyom, az életemre és Hashutra esküszöm, hogy…
  • Hashut nevét feleslegesen a szádra ne vedd! – mennydörögte a Névtelen király. Hangjától a kémnek megremegett a gyomrában a városban futólag elfogyasztott rossz minőségű csirkehús.

Pedig már olyan közel voltak ahhoz, hogy leszámoljanak a Zöld Döglött Vérnyúl ogre klán maradék ellenállóival… Erre most ez. A Fagyos Északi Orkok… Azok az Átkozott, telibevert retkes, Fagyos Északi Orkok. A legrosszabbkor. Bár Azklaghar figyelmeztette már korábban, remélte, ez valami északi csipcsup ügy, amivel az Észak Varjai törpeklán le tud egymagában számolni.De arra rémálmaiban sem számított, hogy a jeges orkok eltörlik a Varjakat a történelemkönyvek és a térképek lapjairól…Könnyen satuba szoríthatják Ghaz Khazalt a déli ork fajtársaikkal és a zsoldos ogrékkal, kivéve ha…

  • Talán még jól Is kijöhetünk a dologból. – gondolkodott hangosan a Névtelen király. - Lolonlim, megbíználak egy rendkívül fontos üzenettel. Fogj be hamar egy szekeret, és indulj Alkinisozoriaknazba…
  • De Uram! Jelenleg nem állunk szövetségben az…
  • Csend legyen! Vidd az üzenetet, és menj a Vicces Vőfély fogadóba. Keress ott egy díszruhába öltözött embert, Zsebitárnak hívják… Ő lesz a győzelmünk kulcsa… Most indulj, még éjszaka oda kell érned!



ŐHU 2017 február 10. Miskóczia, Nagycsécstől 10 mérföldre keleten


A nagycsécsi csata olyan gyorsan véget ért, ahogyan el is kezdődött. Bár veszteségek mindkét oldalon voltak (az ogrék oldalán talán kicsivel több is), a klán jövője biztosítva lett.

Kabab El-Muhammad, a Zöld Döglött Vérnyúl klán goromba sámánja elégedetten nézte a három átlátszó üvegcsét, amit az Ostromtörő ogréi szereztek neki a csata közepén a toronyból. A csontgrádi csatában egy mocskos káosztörpe varázsló megátkozta egy rettenetes vérbajjal, és tudta, ha most nem szerzi meg a gyógyírt, akkor pár napon belül valami ocsmány Káoszivadékká válik. Még a gondolat is kirázta, ezért rögvest kibontotta az egyik üvegcsét. Belaszagolt, kellemes szilva illata ütötte meg az orrát. Mélyen megdöntötte, és nagyot szisszent a kellemes szesz ízén. Érezte, ahogy a vérfene lassan, de biztosan abbahagyja a tombolást a végtagjaiban.

Kicsit még zúgott a füle az ogre ágyúktól. Megfogadta, ha teheti, ogre berzerkereivel távolabb húzódik a hangos ostromfegyverektől, akik ismét hasznosnak bizonyultak a törp berzerkerek ellen. Már amikor eszükbe jutott lőni a mamlaszoknak… Újra meghúzta az üvegcsét, majd elrejtette a zsákjába, mert lépteket hallott.

  • Főnök, asszem megvan a zászlósunk. Az árokból halászták ki a pocsolyából. Félrebeszél, a heréi meg akkorára dagadtak, mint két dinnye.
  • Köszönöm a jelentést, Vunk klántestvér. Vigyétek azt az ütődöttet a felcser sátrába, ha megmarad, kinevezzük ismét zászlóhordozónak. Ha nem, akkor meg van oldva a ma esti vacsora kérdése. Leléphetsz!
  • Várj Főnök, van még valami… Keletről valami jön felfele… farkasvonyításokat meg kántálásokat hordoz magával a szél. Lehet megint valami barbár pereputty…Valszeg asszem varangutánok.
  • Szépen állunk, mondhatom… Nyugatról a barbár orkok kloffoltak minket, itten meg a keleti csőcselék zavarja szét a hadainkat. Mit állsz ott, mint bálnazsír a szülinapi tortán! Szedd össze a fiúkat, és verjük vissza őket!



ŐHU 2018 február 10. éjfél körül
Miskóczia, Alkinisozoriaknaz
A "Vicces Vőfély" nevű kocsmában...

Az északi város kis kocsmájában hangos, víg zene szólt, még csak halvány sejtelmük sem volt arról a piás csőcseléknek, milyen csaták zajlottak, illetve zajlanak a nagycsécsi őrtoronyban. A Vicces Vőfély kicsattant a jókedvtől, mindenhol heherészés, vihorászás, mocskos szóviccek és asztal alatti csencselés folyt. A városi őrség fele természetesen megint itt lebzselt, a szokásos kedvenc helyükön üldögélt Kabicsa és Kelike, a “Sártipró” becenevű döglött vadkan agyarai alatt. Zsebitár is csatlakozott hozzájuk, aki szokásához híven megint nagy sietésben volt, de nem volt egy trágya ember, így hozott egy remek déli bort a fiúknak.

  • Hallod-é Zsebitár, jóféle ez a csontgrádi bor… minden tiszteletem a bormesternek!
  • Nagyon köszönöm, Kabicsa, hát bár bóti bor, de kis pincészet, jóféle boros gazdával. Még akár jó is lehet, gondoltam Neked megfelel.
  • Ennyire alja ízlésem lenne? Höhöhö? Aztán tudod, milye van a részeg háromlábú szamárnak…

Sajnos Kabicsek már nem fejezhette be a szóviccet (Zsebitár és Kelike legnagyobb titkolt örömére), mert hangos ajtócsattanás kíséretében Grotyi rúgta be az ajtót. Hóna alatt valami rettenetesen elázott, rongyos zsákba öltöztetett varázslót cipelt.

  • Grotyikám, már attól féltünk, a nagy esőben elsüllyedtél a mocsárban… Ki ez a madárijesztő a hónod alatt?
  • Elég fos az idő, az tény… Ezt a kergemarha mágust üldöztem egész éjjel, meztelenül rohangált üvöltözve a Havasi városrészen, arról üvöltözött, hogy itt a vég, és összehányta a Marika néni virágoskertjét.
  • Jaj, tudom ki ez! – vigyorgott Kelike – Ez Driprix, a körmágus, a 4. fejezetből…

Grotyi a félholt varázslót feldobta a fogasra, ahová való volt, majd kikérte magának a csudálatos viszkislöttyöt, aminek erősségét nyugati Fekete méreglöttyel oldotta fel.Még le sem rakta a sejhaját, mikor hangos csattanással újra berúgták az ajtót. Egy törp volt, megjelenéséből és öltözködéséből arra lehetett következtetni, hogy az északi Goldfinger Thán klánjából vagy az Északi Varjak csoportjába tartozik. A szakállas idegen megpucolta gyorsan a csizmáját, majd Blankához, a pultoslányhoz cammogott, és egy korsó sört kért. Blanka serényen félvállára csapta a törölgető rongyát, majd egy gyakorlott mozdulattal csapra vágott egy hordó jóféle Borsodronyi sört. A korsót ügyesen maga elé tartotta, de csak pont annyira, hogy a nagyobb borravaló reményében megvillantsa gyönyörű, serdülő korában hatalmasra duzzadt kellemes félgömbjeit. A törpöt ez azonban kevésbé érdekelte, szúrós szemeivel a tömeget kutatta.

Végül megakadt a szeme Zsebitáron.
  • Te ott, te díszkalapos! Te vagy Zsebitár?

A kocsmában megfagyott a levegő. Mindenki kerekre tágult szemekkel a törpöt figyelte. Még a körmágus is magához tért a fogason.
Zsebitár marcona arcot vágott, kiitta a kávéját, majd felállt, és határozott hangon megkérdezte:
  • Mert?
  • Lolonlim vagyok, a Ghaz Khazali Névtelen királyt szolgálom… Van számodra egy fontos üzenete, amit sürgősen át kell adnom Neked… Az üzenet kódolt, másnak semmit sem mond, de Te biztosan érted a benne rejlő titkot.
  • Mi lenne hát az?

Lolonlim megköszörülte a torkát, felidézte magában ismét a szavakat, majd mély hangon dörmögött egyet.

  • Üzenet Zsebitárnak. Stop. Megpróbáltam meggyógyítani a gülya lábát. Stop. A medvénél nincs szótár. Stop. Vége…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése