Csontgrád ostroma 2. rész - Csontgrád históriája és a Félvérek

Sziasztok Olvasók!

A mai blogbejegyzésben folytatódik a Csongrád (továbbiakban mesebeli nevén Csontgrád) rettenetes ostromának története, bemutatásra kerül a félelmetes tócóskerti Ogre kán serege és a Hupikék Félvér trollok szívmelengető története. Aki lemaradt volna az első részről, az itt pótolhatja:

http://daxikaba.blogspot.hu/2017/03/csontgrad-ostroma-1-resz-grogmar.html

Csontgrád szomorú históriája

Gogmar Hadúr sohasem érte be a kevesebbel. Már ork ifjonc korában is rendelkezett nagyratörő tervekkel, és bár soha senkinek nem beszélt róla, gyakran gyötörték látomások. Általában ezekben az álmokban erőszakos halált, véget nem érő harcokat és füstölő tanyákat látott. Ám a legutóbbi hagymázas víziójában megálmodta előre Csontgrád várának ostromát. Valamilyen felsőbb hatalom irányította talán? Vagy megint az északon élő, sötét tornyában sompolygó gonosz Zirrian Hókuszpók akarta felkavarni a béke állóvizét? Gogmar nem tudta, de nem is érdekelte.

Most, hogy végre látótávolságba került a várral, olyan érzése volt, mintha már járt volna erre. A hatalmas, szőkén kanyargó folyó (melyet a helyiek Tiszának, az orkok Ciánlöttynek csúfoltak) jobb partján megpillantotta a távolban vészjóslóan terpeszkedő hatalmas építményt. Bár Gogmar nem tudta, a település rendkívül gazdag történelemmel büszkélkedett.

Csontgrád a kedvező földrajzi helyzete miatt már az Ősök ideje óta lakott hely volt. Szépitár fejedelem – a monda szerint – a Sárkányok Harcának évében a vidéket egy nemes, VakOnd nevű törzsnek adta szálláshelyül. A törzs vezérének, a Szürke VakOnd fia, Kisgöröngy földvárat építtetett, melyet “Csernigrádnak” (Fekete várnak) neveztek el, amelyből ered a város neve. Ez a földvár azonban egy titokzatos, letűnt faj folyamatos támadásainak és fosztogatásainak következtében az évszázadok alatt elpusztult, s ma semmi nyomát sem találni. A legendák szerint két lábon járó, gonosz nagyszakálló emberkék voltak ezek, akikről a csontgrádot körülvevő, kocsmákból késő este hazatévelygő lakosok eskü alatt vallották, hogy még mindig a föld alatt élnek barlangjaikban, és egy rettenetes napon fel fognak merészkedni újból a felszínre.

A pletykákkal ellentétben azonban Csontgrád tartományában béke honolt, és nagy léptekben fejlődött, majd felépült a belsővárosi Szent Mókus templom, majd 40 évre rá a főtéren lévő Kisszomorúlányka-templom is. A békét egyetlen gyors lefolyású goblin támadás szakította csak meg, melyet egyetlen nap alatt le is vertek, és a goblin törzsfőnök, Nadraghuja bukása után Csontgrád gróf Hidihodi Dinidani birtoka lett. Aki tulajdonképpen az északi Osogolt városba nagyon gyakran ellátogat a mai napig is. Az ő nevéhez köthető az állami borközraktár megépítése, valamint az utcák és közterek teleültetése platánfákkal, amik máig meghatározzák Csontgrád arculatát. Ő volt a kezdeményezője és részben a tervezője is az új várnak, mely a város után szintén a Csontgrád nevet viseli.

Ogurmé és a tócósvölgyi ogrék

És hogy mi keltette fel a messzi Tócóskertben tanyázó zsoldos ogre kán figyelmét? Tudnivaló, hogy a jelenlegi ogre monstrum, aki a nomád zsoldoscsapatot vezeti, nem csak erejében, de műveltségében is messze veri (bunkósbotjával) az átlagot. Az ő neve Ogurmé, aki nemcsak az ütlegelés, hanem a húsok és borok ínyence is. Ogurménak van egy nagyon furcsa szokása, mely a sok éves burgundi szolgálat alatt ragadt rá, és amelyet éhenkórász ogre fajtársai furcsa szemmel néznek… A kifinomult ogár nagyfőnök ünnepi lakomáihoz ugyanis csak csúcsminőségű, szezonális és helyben előállított alapanyagokat használt, előnyben részesítette a természetes körülmények között előállított alapanyagokat, nagy gondot fordított az alapanyagok eredeti ízének megőrzésére, és amire a leginkább büszke volt, a közvetlen környezet hagyományainak megfelelő hozzávalókat és recepteket alkalmazta étkei elkészítéséhez. Emberi nyelvre fordítva ez annyit tesz, hogy míg felzabálta a környéket, és mindent elnyelt óriási gyomra a közvetlen kartávolságában, utána egy elégedett böfögés után becses kritikával illette a pompás falatokat.

“Bennem egységét érvényesíti a táplálkozásban a természetes ízlés és az értelem” – röfögte például egy szoboszlói parasztház teljes állatállomány és parasztgazdáinak elfogyasztását követően.

Sajnos azonban, mint minden jóravaló gasztrozófus, szegény Ogurmének is elege lett a népies, hajdúsági ízekből. Hájas pereputtyát egy nap hát összehívta, és elővette a törlőkendőként használt 200 éves birkabőrre pingált falitérképét. Zsíron csúszó puffadt ujja új lehetőségek és ízvilágok után kutatva (és Csontgrád város lakóinak legnagyobb bosszúságára) rábökött a város nevére, mondván: “Ilyet még nem kóstoltam.” A folyamatosan disznózsíros és tehénbelsőséges diétán sínylődő tanácsosai tokájukat rezegtetve buzgón bólogattak a bonyolult, ám remek terv hallatán. Szélnek eresztették bizalmasaikat, hogy hívják hát össze a csürhét, kerítsék elő a szőrös agyaras szörnyezetet a főnök alá lovaglás céljából, és induljanak meg minél előbb a melegebb éghajlatok felé.

A hupikék félvér trollok tanulságos története

Egyszer egy sötét reggelen, a messzi északon, a fekete égigérő toronyban Zirrian Hókuszpók, a környék felelős Gonosz Mágusa a szokásos reggeli elmélkedését folytatta az árnyékszéken.

-        Óh, ez egy nagyon gonosz reggeli volt! – mondta a varázsló, és megnyomta a mágikus csobogó gombját, ami üde barackvirág illatossá tette a helyiséget. Hörcsögbundából készült mamuszával odacsoszogott a hatalmas kristálygömbjéhez, és varázspálcájával átkapcsolt a Muzsikus Gróf Bárdó zenecsatornáról a Medieval Times híradóra.

-        Hmmm… Milyen gonoszságot műveljek ma? Lássuk csak, lássuk csak… Árasszam el szennyvízzel Hévízt? Vagy pusztítsam el Bubópest birkaállományát? Esetleg tegyem földdel egyenlővé Kazinczbarcelónát? 

A megátalkodott mágus halálfejes pálcájával olyan sebességgel kapcsolgatta a gömbjét, amit emberi szem aligha tudott volna követni. Az egyik víziónál azonban lefékezett.

-       - Nocsak, megint késett a postai küldeményem, esetleg álljak bosszút ezen? Nyihihihi, na ez már döfi! Ez már igen, itt jól fel fogom kavarni a kedélyeket! Hehehe! – röhögött Zirrian Hókuszpók, és odasompolygott a titkos laboratóriumának előkamrájába.

Egzotikus színű és állagú főzeteket pakolt le a polcról, majd kinyitott egy kincsesládát, ahonnan felmarkolt egy tucat brekegő hupikék varangyosbékát. Visszazárta a ládát, és benyitott a laborba, ahol azonnal a fejére pottyant egy vasból készült kocka. Zirrian kegyetlenül mocskosan káromkodott egyet, majd mamuszos lábával félrerúgta a bosszúságot okozó varázstárgyat, ami szivárványszínben kezdett el pattogni. Végül egy fájdalmas nyekergéssel megállapodott az egyik sarokban. A fondorlatos gonosz varázsló ügyet sem vetett rá, könyékig beletúrt egy fiókba, és előszedett egy pókhálós, rézből készült ormótlan fazekat. Kabátujjával letörölgette róla a ráragadt mocskot és port, majd egy csettintéssel begyújtott a tűzhelyén, és rádobta az edényt. Vizet eresztett a kondérba, majd sejtelmes hangon motyogni kezdett:

-        Békagyökér, még olyan,

Szörnyet alkot Zirrijan!

Ma reggel is soká keltem,

Zűrzavart szül gonosz lelkem!

Gonosz átkod hozok Néktek

Random verssor, mert miért ne…

Folyamatos kevergetés mellett a gonosz varázsló belelötybölte a főzetek tartalmát a fazékba, rátrutymákolta a kezébe eső sárga zselés izéket, majd beledobálta az ugandai kék varangyokat az kondér térfogatába. Majd belepotyogtatott minden más egyebet. Cukor, só, és minden mi jó. Ezekből az összetevőkből akarta megalkotni a tökéletes harcosokat. De Zirrian Hókuszpók véletlenül hozzákevert egy alkotóelemet: az X vegyszert. Ebből a kovbojfőzelékből születtek meg a Hupikék félvér trollok, a tizenkét virgonc (de eléggé túlárazott), random nevű fantazitöltelék: Vork, Neb, Zag, Dog, Nob, Zorvark, Irbirc, Krivud, Rodor, Bhozkiarc, Belvug és a teljesen vadbarom Tonakk. A kék trollok arra tették fel az életüket, hogy ultraszuper erejükkel felvegyék a harcot a Magyar Postásokkal!

Zirrian Hókuszpók megelégedve a napi gonoszsággal, kockás asztalterítőt kanyarított az új kreálmányaira, hozzájuk vágott pár fegyvert és felszerelést, majd erőteljes, férfias lökésekkel kiebrudalta őket a toronyból, mondván odakint tágasabb. A tizenegy értelmes trollfajzat (és a degenerált hülye Tonakk) még ácsorogtak odakint egy keveset, majd elemi ösztönöktől és maró éhségtől vezérelve úgy gondolták, szerezni kellene valami elemózsiát. Vork, aki legelőször bújt ki a finomfőzelékből, önként jelentkezett a vezér szerepére, aminek bejelentésére hangosan ugrándoztak és örvendeztek vala. Leszámítva Tonakkot, aki éppen egy mérges szömörcét kezdett szakócával ütögetni, kifürkészhetetlen okok és sejtelmes indítékok által hajtva. Vork a fejébe húzta a sisakját, és mosolyogva megindult a legközelebbi település felé.

Sajnos két heti vándorlás után bebizonyosodott, hogy bár jó vezetői képességekkel áldotta meg a sors Vorkot, a navigációs képességei egy orvosi piócáéval vetekedett. Így a legokosabb srácot, Rodort kérték meg, hogy irányítsa őket útba valami lakott terület felé, mert a mezei postások fogyasztását már igen-igen neheztelték. Tábort vertek, Rodort pedig megkérték, hogy “legyen már jó fijú, oszt kukkantson be a messzi bokrok mögé ottan”, ahonnan a fura hangok szűrődtek ki. Bár Tonakk lelkesen felajánlotta segítségét a bokrokkal való esetleges küzdelemhez, a többiek egyöntetűen megszavazták, hogy rendkívül kiszámíthatatlan és agresszív természete miatt inkább kötelekkel továbbra is a fához kötve tartanák kedves testvérüket, ha az nem lenne nagy probléma.

Rodor előresettenkedett a bokrok felé, a halk mormogás pedig hangos káromkodássá erősödött. Trollok voltak, és valami rettenetes tájszólással beszéltek. Valami veszekedés közepébe csöppenhetett bele Rodor, két zöldbőrű hatalmas púppal a fején a földön fetrengett. Hősünk erős szimpátiát érzett a nyálhabos mocsári trollokkal, így bátran odament, és bemutatkozott:
- Szép jó estét kívánok, Rodor félvér troll vagyok, és arra tettem fel az életemet, hogy ultraszuper erőmmel felvegyem a harcot a Magyar Postásokkal!
- Szébusz Árányom! – mondta ez egyik elbűvölően mesezsép troll hölgy, aki éppen egy tehén combcsontjával piszkálta a fogát. – Én vagyok itt a Lápi Babi néni! Mi járatban erre,szépfijú?
- Keresünk valami nagyobb települést, ahol a postásokon kívül mást is ehetnénk. Nem tudja maga Hányingerkeltő Bűzölséges Banyané, merre találunk ilyet?
- Szerencsédöh, hogy Hányingerkeltő Bűzölséges Banyanének szólítottál! Ípp Csontgrád felé tartunk, Gogmar nagyúr seregébe! Tartsatok velünk há!

És így történt, hogy a hupikék félvér trollok csatlakoztak a híres csontgrádi ostromhoz.

Folytatása következik!