Első és Utolsó Murderfuck versenyem – 5/10. rész

Üdv Kedves Olvasók!

Úgy döntöttem, hogy száraz, és hullamerevül monoton Nighthaunt sereg bemutatása helyett belecsapok a lecsóba, és elkezdem elregélni a szombati (2019. január 19.-i) Murderfuck 4 verseny első csatáját, akit nem más ellen, mint (az AoS – Hun csoportban elkeresztelt) Khorne Pápa, Dobák Zoli ellen játszottam. Így egy csomó időt megspórolok magamnak, ha valaki privát cseten rákérdezne, milyen volt ellene játszani, csak belinkelem neki a posztot.

Akkor még nem tudtam, hogy a képen látható
 jobb oldali asztalon lesz a nagy vérengzés!

Sebivel sötétségben korán reggel 5:45-kor indultunk Csongrádról, egy "laza" 4 órás alvás után, majd egy-egy enerdzsí manadrink után bevágtunk egy mekis utazós kaját, és nekivágtunk a főváros felé átszelni a két folyó közti területet (Duna-Tisza köze), észak irányába. Szerencsére az éjszakai suhanásunk eseménytelen volt, beszélgettünk kicsit a taktikáról, az Íletről és természetesen a fürdőszobafelújításról, ami most mindkettőnknek közös téma...

Gyűlnek az emberek az ország minden zugából
(főleg Pestről és Délről)

Figyelem, a kép termékmegjelenítést tartalmaz!

Szegedieket már láttuk szigorú ábrázattal a Kinizsi utcában feszíteni, ők is szabad parkolóhelyre vadásztak, nagy nehezen találtunk egyet egy ROB-003 rendszámú kocsi előtt (aki amúgy este 18:40-ig nem mozdult onnan). Szokásos fíling fogadott minket az Africaféban, szervezők serénykedtek, vidélykiek megint legelőször érkeztek meg a fővárosi eseményre (mint mikor bejárós voltam a koliban, én ott voltam 20 perccel óra előtt, a szomszédban lakók meg persze 10 perccel becsengetés után tántorogtak be :)). Örömmel elfogyasztottuk hát az első nácikólánkat (Fanta), majd üdvözöltük a lassan beszivárgó Pösti és Vidélyki úriembereket.

Herce Zoli ír kiltben felvezette az eseményt, majd mindenki meglódult a seregével a kisorsolt asztala mellé. Az enyémet a majrérúd mellett kaptam, aminek örültem, mert más nem járkált arra nagyon, így nem kellett félni az asztaldöntögetéstől, ráadásul rálátásom volt utazótársam, Sebi csatájára is (aki egyszer-kétszer átlátogatott hozzánk, általában ekkor dobtam 2-eseket páncélmentőre vagy kezdésre) :D

Dobák Zoli seregét és listáját kiveséztem korábbi blogbejegyzésekben (kattints ide és ide, ha pótolni szeretnéd), így ezzel nem untatnék senkit. A Gore Pilgrim természetesen jött 1250 pontban (csodálkoztam volna, ha nem így dönt Khorne-Pope-Zoltán), így Karanak bandája most csak a pálya mellől vonyított rám (ám némely barátja így is beugrott, pár Blood Tithe, azaz BoTiért cserébe).

A Küldetés

A történet szerint minden sereg, mely megérkezett Ghyran világába, egyenest egy sűrű nagy őserdőbe/tőserdőbe érkezett, elveszve a rengetegben. Nem másképp érkeztek Khorne kaszabolói és Nagash nighthaunt növendékei sem, így a felrakásos szabályok megbolondították a csata előkészületeit. A pályát hat egyenlő négyzetre kellett felosztani, és a küldetés szabályai szerint addig nem lehetett nem üres négyzetbe pakolni, amíg legalább minden négyzetben nem volt valamilyen egységet. Ja, és ellenségtől 14”-en belül sem lehetett csapatot lerakni. Így kicsit lehetett piszkoskodni, egy pálya közepébe felrakott, egészségesen széthúzott Chainrasp (alap szellemke Battleline osztag) elég nagy fejtörést okozott Véristent imádó ellenfelemnek, akinek nyilván a portál környékére vágyott minden berserker babája. Ezt sikerült a képen látható módon széthúzni (bár így én is elvesztettem pár buffot, amit  a kísértethőseim adhattak volna a szellemkéimnek és a kaszásoknak).

A győzelmi pontokat az kapta, aki nem játékoskör, hanem teljes kör végén több egységgel bitorolt egy adott táblahatodot, és minden elpusztított két egységért vihettünk 1 victory pöttyöt (azaz 2 elpuszítottért egyet, 4-ért 2-őt stb.)

Az első két-három kör viszonylag eseménymentesen telt. Vérmes szemekkel nézegették a vérpacik (Bloodcrushereket így hívta Zoli) a szellempacik által vontatott Fekete Edzőmet (höhö, Black Coach, érted), és a harmadik kör környékén bele is haraptak nagyot az újradobott rohammal szegény szekerentyűmbe, akit végül a generálisom mentett ki 4-5 sebponttal, a Nighthaunt teleportálással (amit egy meccsen egyszer végezhetek el). Tologattuk egymást rendesen, a zord kaszások (Grimghast Reaper) a vérharcosokat (Blood Warrior) győzködték erősen a túlvilág előnyeiről több körön keresztül, de a vérharcosok annyira megszerették a lidérceket, hogy halálvergődéseikkel sokukat magukkal rántottak… Az egyenesített kaszások még fenték a kövön a fegyvereiket, hogy a Bloodcrushereket meglephessék, fent jobb sarokban a magára hagyott szellemkéim bohóckodtak a blood reaverekkel, középen pedig a földbe karózott Bloodsecratort ugrálták körbe a Mészárpapok, akik elég keményen vagdosták magukat, és az ellenfelet is.

A (festetlen) Wrathmongerek a szegény szellemkéket bullyzták a szokásos
"Miért ütöd magad? Miért ütöd magad?" köcsögösködéssel :)

Szép lassan, de a kaszáslidérceim felcsócsálták a vérharcosokat
Csak egy csengős modellem van igazából, akit később elneveztek a vécépumpás srácnak
(Plumber Boy) :)

Ami nekem meglepő volt, hogy a Vérpontok elköltését teljesen megFAQjúzták, így mostantól a 8 pontból ha 5 pontból vásároltál, nem kellett a maradék hármat kidobni a kukába, hanem azt is levásárolhattad. Azért így több motyót be lehetett idézni, és a tápolások is teszkógazdaságosak voltak. Az AoS egyik sötét oldala, hogy annyiféle Battletome, formáció és frissítés meg FAQ jön ki, hogy ember legyen a talpán, aki ezeket követni tudja.

Az első körben Dobák kolléga és köztem az állás a javamra 2-3 volt, a második körben 2-2, a harmadikban ismét 2-2, így elég szoros mérkőzésben lehetett részünk. A wrathmongerek mindenkit feldühítettek, magukon kívül mindenkinek adva a 3”-es megőrülést. A generálisom kétszer is megütögette magát az őrülettől, de szerencsére nem okozott magában olyan kárt, mint a fehér/áttetsző színben röppengető szellemkék, akik elég keményen megszívták az elmebajt…

Második kör, itt-ott balhék, de többnyire csak szúrós szemmel nézegetés
Pontfoglalásos egy helyben toporzékolás

És a vérharcosok fogytak és fogytak... de a lidércek is elhasaltak

Dejó, még több Wrathmonger... :(

Végül a dühös wrathmongereket megették Casperék, a barátságos szellemek

A Mészárpapok felforralgatták a szellemek ektoplazmikus vérét, lassan, de biztosan

Végül elköltésre kerültek a Blood Tithe pontok, a bloodcrusherek megmarcangolták a kocsimat, amiért bár bosszút álltak a puputevéim (Nightglaive), de már későn… A negyedik körben Zoli 4-2 pontot hozott, majd az ötödik körben beidézett kutyák, letterek végleg eldöntötték a mérkőzés kimenetelét, és az ötödik körben egy 4-1 vesztes körömmel megszületett a végeredmény: 14-10, major victory az ellenfelem javára.

A harmadik körben a megcsócsált Black Coach elteleportált, a kaszások várták a vérménest!

Jó a buli! Így megjöttünk! - lelkendeztek a frissen beérkező Bloodletterek.

Ötödik kör, a kutyák végül felfaltak délen mindenkit, az egy szem Tormentorom
pedig "Császtok gyíkok, én lelépteeeem" felszólítással átlebegett az épületen.

Soros... akarom mondani Szoros meccs volt, a wrathmongereken kívül ellenfelemnek szép TTQ-ra ki volt festve a serege, és oly sok kínlódás után végre sikerült levermen az átkozott Bloodcrushereket is, akik megnehezítették az életemet annó a Démonkódex kijövetele idején…

A következő meccset lazábbnak feltételeztem, de amit a gobbóktól kaptam, azt sokáig emlegetni fogom… Na, de ez már egy másik történet!

Folyt.köv.